PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Három javaslat fekszik előttünk. Hadd érveljek egy olyan mellett, a KDNP-s képviselők javaslata mellett, amely általánosan és csaknem teljesen segít bemutatni a diktatúrák működését.
A fasizmus, a kommunizmus és a hasonló totalitárius diktatúrák természetrajzát jól ismerjük. Faji, vallási, nemzetiségi diszkrimináció, rasszizmus, osztály- és idegengyűlölet, istentagadás vezérli az ilyen önkényuralmi rendszerek vezetőit és fő ideológusait. Népirtás, tömeggyilkosságok, kényszermunkatábor, internálások, testi és lelki nyomorultak százai, ezrei, milliói az ilyen totalitárius rendszerek következményei, viszont ahány áldozat, annyi sors, annyi fájdalom, annyi emlék - erre voltak példák az iménti beszédekben is. Van azonban a szélsőjobb- és szélsőbaloldali diktatúráknak törvényszerűen egy általános következménye, ez pedig az, hogy a társadalmak, az emberek, a családok azokban végletesen, végzetesen elszegényednek. A szenvedők tehát mi vagyunk, mindannyian vagyunk, és engedjék meg, hogy erről részletesebben beszéljek, némileg más dimenziót is adva a vitának, mint az az eddigi mederben zajlott.
A szélsőséges diktatúrák szegénységet, sokszor mélyszegénységet okoznak, a fasiszta, kommunista diktátorok ugyanis zárt politikai rendszereket működtetnek, ebből következően zárt gazdaságban tevékenykednek. A politikákból mindig hiányzik a hatalom bármiféle ellenőrzésének az intézménye, a gazdaság pedig nagyon erősen központosított a diktátorok alatt, a vezetők és a hűbéresek érdekei szerint szívják ki a pénzt, veszik el a nyereséget, és veszik el az állami költségvetés tartalékait. A zárt politikákban a politikai verseny is hiányzik. Aki megpróbál elindulni a politikai pályán, az - a diktatúra éppenséggel létező vérmérséklete szerint - kiiktatódik a küzdelemből, és semmiképpen sem törvényes eszközökkel vagy demokratikus választások során.
A zárt gazdaság úgyszintén híján van mindennemű versenynek, a gazdaságirányítás intézményrendszere nem engedi, hogy a versenytársak hozzájuthassanak a piachoz, a diktátorok és az elit által birtokolt nyereséghez és a vagyonhoz. Tehát a bankok nem adnak hitelt, a bíróságok nem engedélyezik a cégek alapítását, magánvállalatok nem juthatnak piacokhoz, vagy ha mégis volna korlátozott piacgazdaság, akkor a hatóságok folyamatos vegzálása nehezíti a vállalkozások életét. Mindez persze melegágya a korrupciónak, az állami korrupciónak és a teljes társadalmat, a gazdaságot is átható mindennapos korrupciónak is, ez a fasiszta és a kommunista rendszerek velejárója.
A korrupció miatt ezek az országok, ahol ilyen rendszerek működnek, hatalmas tartalékokat veszítenek, irdatlan összegeket költenek fölöslegesen. Miközben néhány nemzetiszocialista vagy nemzetközi szocialista vezető magánbankszámlája hízik, aközben a társadalom és a családok nyomorúságosan, végletesen elszegényednek. Úgy történik, hogy miután a dolgozókat ezek az önkényuralmi rendszerek kizsákmányolják, az emberek nyilvánvalóan nem akarnak a kizsákmányoló diktátoroknak dolgozni. A teljesítményük nehezen lesz összemérhető, ösztönzést nem kapnak, saját vállalkozásba nem foghatnak, így végül az ország, az egész társadalom teljesítménye folyamatosan csökken, és egy lefelé tartó spirál olyan mélyszegénységbe vezet, ahonnan valóban csak a forradalom és az elnyomó rendszer megbuktatása vezet ki a szabadságba és a demokráciába. Nemkülönben ezek a kizsákmányoló önkényuralmi rendszerek nem áldoznak technológiára, innovációra vagy kutatásra, nem támogatják a tudományok és a művészetek szabadságát, hiszen saját konkurenciájuk építésében nem érdekeltek, minden eszközzel le és el akarják nyomni azokat, akik elitcserét vagy pedig éppenséggel demokratikus rendszert szeretnének.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindez együtt oka annak, hogy a fasiszta és a kommunista önkényuralmi rendszerek által elnyomott országok és népek elszegényednek, és mindez együtt oka annak, hogy ezek a rendszerek hosszú távon bukásra vannak ítélve. Így szegényedett el Magyarország a kommunizmus évtizedei alatt, és ezért bukott meg a rendszer.
Tisztelt Képviselőtársaim! Csak ebből az okfejtésből is látszik, hogy a fasiszta és a kommunista diktatúrák megismerésére a történelmi romok és a borzalmak helyszínei, bármilyen fájdalmasak is, kevésnek bizonyulnak. Ráadásul számos önkényuralmi rendszer és vezető sújtotta Magyarországot. Olyan sok gonosz nemzetiszocialista és nemzetközi szocialista vezető sanyargatott bennünket, különösen az elmúlt évszázadban, hogy az elnyomás teljes megértését nem lehet egy helyszínhez kötni, nem lehet egyetlen helyszínre elzarándokolni, nem lehetséges csak egyértelműen egyetlen, tényleg mégoly szimbolikus helyszínt is kiemelni az áldozatok vérmezeiből. Hiszen internálótáborokból is több mint száz volt Magyarországon, és bizony, ahogy mondottam, a szegénység miatt egy szegény magyar család nyomorúságos otthona a hatvanas-hetvenes évekből ugyanilyen szimbolikus hely is lehetne.
Azonban valóban erkölcsileg igenis mindenkinek kötelező, mindenkinek el kell mennie, meg kell nézni a nemzetiszocialista és a nemzetközi szocialista embertelen pusztítás helyszíneit, akárhol is vannak azok, Auschwitzban vagy Recsken, és megállni egy percre, elgondolkodni, és valóban néma főhajtással adózni az önkényuralmi áldozatok emlékének. Kötelező kifejezni a tiszteletünket irántuk, a kegyeletünket leróni ezeken a helyszíneken. Valóban meg kell ismernie minden magyarnak az önkény természetét, az áldozatok fájdalmát, erre pedig a teljességre törekvő helyszínek a legalkalmasabbak, mint az Andrássy út 60., az ÁVH gyilkosainak a tanyája, a terror múltbéli épülete, a Terror Háza, ezért támogatjuk ezt a javaslatot.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
