VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR (Jobbik), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretnék köszönetet mondani elnök úrnak, hogy a mostani napirend tárgyalása előtt lehetővé tette, hogy megemlékezzünk itt az Országgyűlésben Rácz Sándor emléke előtt. Valóban furcsa dramaturgiát biztosított a Jóisten a számunkra, hogy miközben egy ötvenhatos hőstől, a Nagy-budapesti Munkástanács vezetőjétől és a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnökétől búcsúznak most sokan, mi most éppen egy ilyen jellegű történelmi vitát folytatunk. Talán ebben van elég komoly szimbolika.
Köszönöm a lehetőséget, hogy ezzel a javaslattal itt állhatok, hiszen az oktatási bizottság egyszer már tárgyalta ezt a javaslatot, és akkor néhány héttel ezelőtt leszavazta a Fidesz és az MSZP többsége a javaslatomat, most úgy tűnik, valamilyen változás állt be, sőt a recski javaslat bizonyos értelemben megtermékenyítette a többi frakció gondolkodását is, hiszen az általam benyújtott recski javaslatot követte a szocialisták javaslata, majd a KDNP javaslata is a maguk alternatív elképzeléseit illetően. Nagyon örülök neki, hogy ezt a vitát végre itt, az Országgyűlés ülésén le tudjuk folytatni.
Nyilvánvalóan az a kérdés, amire először válaszolni kell, hogy miért is nyújtotta be azt a javaslatot a Jobbik, amelyet benyújtott, miért nyújtotta be azt a javaslatot, hogy Recsk mint nemzeti emlékhely legyen a magyar fiatalok számára egy kötelezően meglátogatandó emlékhely, amelyet egy osztályfőnöki óra vagy osztálykirándulás keretében fel kellene keresniük.
Felmerülhet az a kérdés is, hogy miért csak Recsk, mi miért nem terjesztettünk be olyan javaslatot, amely mondjuk, más bűnök vizsgálatát is, más önkényuralmi időszakok vizsgálatát vagy megismerését is elősegítette volna. Itt azért el kell mondani, Recskkel kapcsolatban nagyon sok olyan történelmi tragédiánk van, amiről meg kell emlékezni, és a kommunizmus idejéből is nagyon sok olyan pillanatot, helyet lehet találni, amelyről kötelességünk megemlékezni és kell is egyébként. De talán azt mindannyian elismerjük, hogy ezen időszakból Recsk vált az egyik leghírhedtebb hellyé, emlékhellyé Magyarországon. Az 1950 és ’53 közötti időszakban, amikor Magyarországon a kommunista pusztítás legsötétebb időszakait, legsötétebb éveit élte át nemzetünk, az ÁVH több mint 1 millió büntetőeljárást kezdeményezett, 650 ezer vádiratot nyújtott be, amelyből 390 ezer elmarasztaló ítélet született.
Az Államvédelmi Hatóság által nemcsak Recsken, hanem számtalan más helyen működtettek munkatáborokat, Tiszalökön, Kazincbarcikán, Bernátkúton, Hortobágyon, Márianosztrán, Dunabogdányban, Megyeren, Oroszlányban és Inotán is, de mégis ahogy mondtam, talán a Heves megyei Recsk a Mátra festői környezetében, ez a település lehet a leghírhedtebb település a kényszermunkatáborok kapcsán. Ide hurcolták 1500 honfitársunkat, akiknek át kellett élniük mindazt a szörnyűséget, amit ez a munkatábor jelentett. A XX. század történelmének olyan időszaka volt ez, amely, azt gondolom, méltatlanul került olyan helyre a közfelfogásban, a közbeszédben, az oktatásunkban is, amelyben jelen pillanatban van.
(10.30)
Ezeket a munkatáborokat és Recsket is kettős szándék vezérelte a megalkotóik részéről. Egyrészt a múlttal akartak leszámolni, a múltban számukra terhessé vált személyektől kívántak megszabadulni, másrészt a jövőnek is szóltak: ezek elrettentő hatását felhasználva kívánták megtörni a jövő nemzeti öntudatát.
Ma odajutottunk, hogy egy ilyen mementó és egy ilyen mementóval kapcsolatos információhoz való hozzájutás akadályoztatott. Nyilvánvalóan lehet azt mondani, hogyan mondhat ilyet valaki az internet korában, amikor már bármit beírunk a Google-ba, és szinte kidobja a megszámlálhatatlan cikket ezzel kapcsolatban, de ne felejtsük el, hogy azon emberek, akik a recski munkatáborban voltak, túlélték azt, és még mindig közöttünk vannak - Isten éltesse őket sokáig -, egyre kevesebb van belőlük, aki számot tud adni még élő emberként arról, hogy mi történt ott valójában. Ez már eleve olyan szempont, amit mindenképp mérlegelnünk kell. Szintén el kell mondani azt is, hogy ugyan az internet világában élünk, de az internet világából ránk ömlő információáradat sokszor nem segíti a tisztánlátást, nem segíti az információhoz való hozzájutást, hanem a maga eszmeiségével inkább akadályozza, torzítja és lehetetlenné teszi azt.
Fel kell hívni a figyelmet az oktatási hiányosságainkra is, és ez pedig már átvezet a mi javaslatunk másik indokára - túl azon, hogy az információkhoz, Recskkel és a kényszermunkatáborokkal kapcsolatos emlékek pillanataihoz hozzá kell juttatni a felnövekvő generációt -, ez pedig a kettős mérce, amiről itt nem beszéltünk. Nagyon nagy örömmel és nagy tisztelettel hallgattam a KDNP vezérszónokát, illetve előterjesztőjét. Én is úgy gondolom, én is úgy érzem, és szerintem mindannyian úgy érezzük, hogy minden emberi élet fontos, és minden értelmetlenül kioltott emberi élet előtt meg kell hajolnunk, de amikor ezt mondjuk, közben ne felejtsük el, hogy a gyakorlatban ez nem valósult meg Magyarországon.
Amikor nemrégiben itt az önkényuralmi jelképekkel kapcsolatos vitát folytattuk, és a Jobbik azt az álláspontot képviselte egyébként - emlékeztetném a képviselőtársaimat -, hogy tiltsuk az összes önkényuralmi jelképet, hiszen ezek érzékenységet, történelmi érzékenységet sértenek, akkor azért abból a vitából kiderült, hogy miközben a nemzetiszocialista önkényuralmi jelképek tiltásával kapcsolatban, úgy tűnik, társadalmi konszenzus van és politikai konszenzus is, azért a kommunista önkényuralmi jelképeket illetően vannak olyan próbálkozások, vannak olyan hol látható, hol látens politikai, társadalmi igyekezetek, amelyek szeretnék relativizálni a vörös csillag alatti bűnöket.
Tehát érvényesül egy ilyen kettős mérce, amely ezen keresztül folyamatosan átszivárog és megjelenik a társadalomban, a közbeszédben, a politikában is. Amikor az önkényuralmi jelképekről és egyáltalán ezekről a történelmi kérdésekről folytatunk vitát, az egyik ilyen hiba, amit elkövethetünk, az éppen ez a kettős mérce. A másik hiba, amit el tudunk követni - és ezt is elköveti egyébként Magyarország és a magyar társadalom -, hogy politikailag úgymond túlszaladunk az adott kérdésben, elveszítjük az arany középutat, és az önkényuralmi jelképek tiltásának helyes és támogatható módján túllépve elérkezünk egy olyan pontra, amikor már megpróbáljuk erőszakolni a történelmet, és a történelmi igazsághoz, a tényekhez való hozzáférés lehetőségét tiltjuk, torzítjuk, ilyen értelemben megerőszakoljuk a múlt megértését.
Mindezek is ösztönöztek, ez a kettős mérce és ez a fajta túlszaladás is ösztönzött ennek a javaslatnak a benyújtására, amikor a recski javaslatomat benyújtottam. Szeretném idézni vitéz Krasznay Bélának, a Recski Szövetség elnökének azon mondatát - aki szintén hangsúlyossá tette a számomra, hogy jól döntöttem, amikor Recsket választottam -, azt mondta: Tudja nagyon jól, hogy voltak más táborok is, és ezekben a táborokban is nagyon sok szörnyűséget követtek el. Akik megérkeztek Recskre, azok annyiból voltak még kiszolgáltatottabb helyzetben, még nehezebb helyzetben, mint máshol, hogy itt a megsemmisítés ténye is egyértelműen megjelent. A Recskre érkező áldozatokat vagy fogvatartottakat arról tájékoztatták az őket őrzők, amikor a táborba beléptek, hogy “veletek nem kell elszámolni”, tehát onnantól kezdve ők még számok sem voltak.
Ez a javaslat azt tartalmazza - az eredeti javaslatommal ellentétben, amely általános iskolások számára tette volna ezt kötelezővé -, hogy a középiskolások menjenek. A bizottsági vita során nagyon sok olyan visszajelzést kaptam, hogy talán az általános iskolások felső tagozatán még túl korai ez a kezdeményezés, és méltányoltam, elfogadtam ezt a javaslatot, ezért középiskolások számára tennénk kötelezővé a recski látogatást. Nyilvánvalóan valamiféle állami fedezet, állami alap szükséges ahhoz, hogy a középiskolásaink számára ennek a konkrét lehetőségét megteremtsük.
Fel kell tennünk azt a kérdést is, hogy mi a célja ennek a javaslatnak, túl azon - ahogy már arról beszéltem az elmúlt percekben -, hogy a történelmi múlt megismertetése, az egyre inkább feledésbe merülő történelmi igazságok, tények, szörnyűségek megismertetése mennyire fontos. Nem mindegy ugyanis a “hogyan” kérdése. Pusztán azzal nem mondtunk még sokat, ha azt mondjuk, hogy szeretnénk megismertetni az ifjúsággal a történelmet, a “hogyan” kérdésére is érdemes válaszolni. Mit is akarunk elérni? Mit akarunk a fiatalokkal? Itt nagyon fontos elmondani, hogy a Jobbik javaslata mögött az a szándék, az az elképzelés áll, hogy a magyar fiatalok történelmi, közéleti tudatosságát erősítsük. Tehát mi nem azt szeretnénk, ha lenyomnánk a torkukon valamit, valami készen gyártott elméletet. Mi azt szeretnénk, ha ezen fiatalok - jelen esetben a magyar fiatalok - történelmi, közéleti tudatossága nőne, tehát ők maguk próbálnának meg feltenni kérdéseket akár saját maguknak is, és váltana ki bennük egy-egy ilyen látogatást, érdeklődést a történelmünk iránt.
Ezen az alapon el kell utasítunk mind az üzleti alapú, mind pedig a pártpolitikai indíttatású antikommunizmust és antifasizmust, merthogy ilyen is van, hogy valaki csupán azért vállalja fel ezeket a problémákat vagy azért emlegeti, azért hozza fel ezeket a problémákat, mert akár üzleti, akár pártpolitikai érdekek rejlenek mögötte. Ilyenkor szokott előállni az, hogy természetesen előre gyártott, készen fogyasztható elmélettel próbálják teletömni a fiatalokat. Mi nem ezt szeretnénk.
Ha az a célunk valóban - és itt mindenki erről beszélt -, hogy megakadályozzuk, hogy a jövőben bekövetkezzenek hasonló tragédiák, akkor annak nem az a módja, hogy ráerőszakolunk valamit a fiatal generációkra, hogy márpedig te ezt fogod mondani, márpedig te ezt fogod gondolni, márpedig te ebben fogsz hinni; nem ez a megoldás. A megoldás az, hogy hagyni kell, hogy a fiatalok meglátogassák ezeket a történelmi emlékhelyeket, megismerkedjenek velük, és ezen látogatások alkalmával bennük felmerüljön az érdeklődés, a megismerés vágya, hogy kérdéseket tegyenek fel, és megpróbálják megérteni, megismerni, hogy mi miért történt. Ez a mi célunk, egyfajta tudati felszabadítás, tudati felszabadulás biztosítása a fiatal generációk számára.
Az én véleményem az, hogy csak az ilyen jogon szerzett tudás, csak a saját maga által, a saját kérdései által szerzett tudás képes bennünket megvédeni a jövő szörnyűségeitől. A kész elméletek gyártása és az ezeknek való erőltetése semmilyen érdemi eredménnyel nem fog járni. Ezt nagyon fontosnak tartottam még a célok tisztázása kapcsán elmondani.
Nyilvánvalóan a vita során majd szóba kerülnek olyan szempontok is, amelyek anyagi, infrastrukturális, technikai jellegű szempontok: hogyan fognak oda eljutni, milyen forrásokból, milyen technikai feltételekkel. Ezeket nagyon fontos és nagyon alaposan átgondolandó kérdéseknek tartom, de azért tegyük hozzá, hogy ha a mérleg serpenyőjébe beletesszük a technikai jellegű aggodalmakat és magának a határozati javaslatnak a célját, akkor a mérleg serpenyője egyértelműen a megvalósítás irányába billen. Egyszerűen nincsenek egy súlycsoportban, nincs egy súlycsoportban az a társadalmi, közéleti, kulturális, oktatási cél, amit ez a javaslat megfogalmaz és az esetlegesen felmerülő technikai aggályok.
Azt is szeretném nagyon büszkén elmondani, hogy a mi javaslatunk mögött azért már nagyon komoly, széles társadalmi összefogást sikerült felmutatni, létrehozni. Említettem már a Recski Szövetségnek mint üzembentartónak a nevét. A Recski Szövetség maximális támogatásáról biztosítja ezt a javaslatot, tudomásom szerint már küldött is az illetékes frakcióvezetőknek vagy bizottsági vezetőknek ez ügyben levelet, valamint a környék hét polgármestere - tehát nemcsak Recsk, hanem Sirok, Parád, Parádsasvár, Mátraderecske, Mátraballa és Bodony települések polgármesterei - közösen adott ki szándéknyilatkozatot, pártpolitikai hovatartozástól függetlenül, arra nézve, hogy ezt a javaslatot támogassa a Magyar Országgyűlés.
A megyei kormányhivatal vezetőjével, Horváth László úrral is - aki egyébként fideszes országgyűlési képviselőtársunk - sikerült tárgyalnom, a megyei kormányhivatal is támogatásáról biztosította, mint ahogy egyébként a fideszes többségű megyei közgyűlés is; amikor Dudás Róbert ottani jobbikos képviselőtársunk benyújtotta ezt a javaslatot a megye számára, akkor a megyei közgyűlés is támogatta. Tehát mindenképpen el kell mondjam, ezt javaslatot széles és hála istennek, nagyon pozitív visszhang és támogatás fogadta Heves megyében, úgyhogy ez is talán az Országgyűlés számára komoly iránymutatást nyújthat.
Azt is el kell mondjam még itt a hátralévő rövid időben, hogy aki járt mostanában Recsken, láthatja, hogy áldatlan állapotokban van a recski emlékhely, már maga a feljutás nagyon nehéz, és azért egy nemzeti emlékhely kapcsán, azt gondolom, ez elszomorító.
(10.40)
Tehát kérem az erre illetékes minisztériumot és a minisztérium vezetőségét, hogy minél hamarabb dolgozzon ki valamit - függetlenül ettől a javaslattól - arra, hogy ez a recski emlékhely, ez a recski tábor minél könnyebben és minél jobb infrastruktúrával megtekinthető legyen az érdeklődők számára. Hiszen a Recskről odavezető út is már eleve nehéz, de a Recskhez vezető úthálózat fejlesztése is - és ez persze már más minisztériumot is érinthet - elképesztően rossz állapotban van. Ha mi középiskolásokat szeretnénk ebbe a térségbe küldeni tömegével, és természetesen a célunk ez, akkor azért az odajutás feltételeit biztosítanunk kell.
Zárásképpen már csak egyetlenegy gondolatot szeretnék elmondani. Ez pedig az a gondolat, hogy hogyan tehető egy nemzet erőssé. Számtalanszor beszéltünk arról, hogy a múltunk tisztázása nélkül erős nemzeti jövendőben nem nagyon reménykedhetünk. Ez a szándék motivált bennünket egyébként a turáni rokon népekkel kapcsolatos javaslatunk benyújtásával kapcsolatban is, hogy az ősmúltunkat, az őstörténetünket tisztázandó segítsük elő ezt. Nagyon sajnálom, hogy ezt még nem sikerült az Országgyűlés elé hozni, nem támogatta az illetékes bizottság. Bízom benne, hogy ez a pillanat is majd rövidesen eljön.
A mostani javaslat nem a távoli múltról, hanem a közelmúltról szól, de nem pusztán akkor leszünk erősek, ha megismerjük a múltunkat, és szembenézünk vele, hanem - ha szabad ezt mondanom, mindenféle túlzás nélkül - ennek a javaslatnak az a szándéka is megvan, hogy legyünk annyira erősek, hogy a múltunkból, a múltunk szörnyűségeiből is képesek vagyunk erőt mutatni. Képesek vagyunk ott is, ahol a sebeket kaptuk, ott is várat építeni.
Recsken kaptunk egy komoly veszteséget, egy komoly sebet a kommunizmus ideje alatt, most építsünk Recsken egy várat a magyar nemzeti jövendő számára. Erről szól ez a javaslat.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)
