RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ha jól emlékszem, nagyjából tíz évvel ezelőtt volt már egy felszólalásom ebben a témában a parlamentben. Akkor nagyon preferáltam ezt az igényt, de az a helyzet, hogy nagyon sokáig nem történt semmi. Itt ki kell emelni a Fővárosi Önkormányzatot, mert a Fővárosi Önkormányzat nagyon sok más terület mellett ezen a területen is lényegeset lépett előre, és azt gondolom, hogy ezért mindenképpen elismerés illeti meg. Vannak olyan pártok, amelyek arról beszélnek, hogy mennyire fontos nekik a főváros, de a regnálásuk alatt gyakorlatilag nem történt semmi.
A Fővárosi Önkormányzat esetében hadd emeljek ki még egy nagyon fontos témakört, amiben hihetetlen előrelépés történt, ez a szelektív hulladékgyűjtésnek a háztartásonként történő megszervezése. Én kicsit furcsának is tartom, hogy a magukat zöldnek nevező párt tagjai most éppen nincsenek itt, de ezek azok a kérdések, amikkel élhetőbbé lehet tenni Budapestet. Rendkívül sokat jelent, hogy a Fővárosi Önkormányzat más nagyvárosokhoz hasonlóan végre Budapesten is megszervezte háztartásonként a szelektív hulladékgyűjtést. Rendkívül nagy előrelépésnek tartom, hogy ebben a témában is történik valami.
Képviselőtársaim több aggodalmat is elmondtak, mintha kicsit azt próbálnák magyarázni, hogy miért nem történt az ő fővárosi regnálásuk alatt ebben a témában semmi. De azért hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy Bécs és Budapest éghajlata, időjárása között olyan túlságosan nagy különbség nincs. Bécsben évek óta működik a rendszer, képviselő úr, és Bécsben nemcsak a turisták használják, hanem munkába járásra, közlekedésre is használják ezt a kerékpárhálózatot. Ráadásul ha Európában szétnézünk, azt látjuk, hogy van olyan város, ahol az ilyen típusú közlekedés aránya eléri a 20 százalékot az összközlekedésben. 20 százalékot! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondoljanak bele, micsoda hihetetlen dolog lenne, ha csak néhány nap az történne, hogy 20 százalékkal kevesebb autós lenne a városban, és ezeknek az embereknek egy része biciklivel jutna el a munkába. Ez óriási változást jelentene!
Ez a törvénytervezet igazából a jogszabályi feltételeket teremti meg. Nem arról van szó, hogy leírja, Budapesten hol lesznek elhelyezve ezek a pontok, hanem vannak bizonyos jogszabályi feltételek, amelyek szükségesek a rendszer kialakításához.
Nagyon örülök annak - s ennek lesznek következményei is -, hogy közúti járműnek minősíti ezeket az eszközöket ez a beterjesztés. Ez azért kulcsfontosságú, mert ez gyakorlatilag az egész kerékpárút-hálózat kialakítására ki fog hatni. Ugyanis az a helyzet, hogy valami érthetetlen okból kifolyólag Magyarországon az az elképzelés dívott, hogy a kerékpárutakat a járdán kell vezetni, és a járdán is vezették. A járműveknek egyébként nem a járdán van a helyük. S bármilyen hihetetlen, ott, ahol a járdáról az úttestre lemegy a kerékpárút, a statisztikák szerint hihetetlenül sok baleset történt. A kerékpárszövetségek megállapítása szerint az ilyen típusú kerékpárutak sokkal veszélyesebbek annál, mintha az úttesten vezetnék a kerékpárutakat, hiszen ezekben az esetekben a járművezetők sokkal inkább érzékelik ezeket a közúti járműveket, mintha a járdáról gurul hirtelen a kanyarodásuk közben elé. A legtöbb baleset egyébként ebből adódik. Én tehát kimondottam üdvözlöm a törvénytervezetnek azt a részét, amely közúti járművé minősíti ezeket az eszközöket, és nagyon reménykedem abban - bár ez ügyben már az elmúlt években is történt valami -, hogy ezt követően a kerékpárutak az úttestet fogják használni.
De térjünk vissza a kerékpárútjainkra. Abban kétségkívül sok igazság van, hogy sokkal több kerékpárút van, mint amennyi használható belőle. A budapesti kerékpárutak jelentős része teljesen használhatatlan, és nagyon reménykedünk abban, hogy ha majd sok biciklis lesz, akkor az generálni fogja a változást.
Nagyon helyes az az elképzelés - persze nem is történhet másként, más nagyvárosokban is hasonló a koncepció -, hogy először a belvárosból, a legfrekventáltabb területekről indul el ez a rendszer. Ugyanakkor mint kőbányai önkormányzati képviselő én nagyon reménykedem abban, hogy viszonylag rövid időn belül ez megérkezik a külső városrészekbe is, hiszen kétségkívül igaz az az állítás, hogy egy rendszer akkor működik jól, ha az egész városban, sőt az agglomerációban is működik.
Sőt, ehhez a rendszerhez még mindenképpen hozzá kellene illeszteni azt a lehetőséget, hogy a metrómegállóknál, az agglomerációkból beérkező vasútállomásoknál nagyon nagy számú kerékpártárolót kell kiépíteni. Amikor Belgiumban vagy Angliában jártam, azt láttam, hogy vannak olyan vasútállomások, ahol, amíg a szem ellát, ezerszámra álltak a biciklik. Ott gyakorlatilag az történt, hogy a vasútállomásokig elmentek a kerékpárral, ott lerakták a kerékpárt, nagyon gyakran azt is elmondták, hogy nem egy embernek a belvárosban volt egy másik kerékpárja is, és amikor a vasútállomáson leszállt, átszállt a másik kerékpárjára és azzal ment el a munkába. Nagyon örülnék, ha ez a kultúra nálunk is kialakulna. S még egyszer mondom, ehhez még az is hozzátartozik, hogy a metrómegállónál nagy számban kell kerékpártárolókat kiépíteni.
Én is felírtam magamnak azt, hogy ki a célcsoport. Nyilvánvalóan célcsoportnak kell lenniük a turistáknak is, de ha a közösségi közlekedésről beszélünk, akkor a célcsoportot elsősorban nem a turisták jelentik, hanem azt szeretnénk elérni, hogy minél több budapesti, fővárosi állampolgár igazi lehetőségként vegye figyelembe, hogy kerékpárral is el lehet jutni a munkahelyére. El lehet jutni úgy, hogy leszáll a megfelelő metrómegállón, és nem buszra vár, hanem felül a kerékpárra és viszonylag gyorsan el tud jutni oda.
Arról már beszéltem, hogy a kerékpárutak jelentős része használhatatlan és balesetveszélyes, és mindenképpen kell egy-két új kerékpárutat is kiépíteni. Nekem az egyik szívem csücske kerékpárút-tervezet, amiről most beszélni szeretnék, a Rákos-patak menti kerékpárút. A Rákos-patak mentén egyébként zöldövezeti részben az agglomerációból nagyon sokan be tudnának jutni Budapestre abban az esetben, ha ez a kerékpárút működne. A kerékpárúttal azonban az a probléma, hogy van egy része, amelyik a XVII. kerületben gyönyörűen kiépült, aztán hiányzik egy része még a XVII. kerületben, egy nagy része a X. kerületben, a XIV. kerületben újra megvan, és onnan már viszonylag jól használható. Biztos vannak más ilyen fontos kerékpárutak is, de azt gondolom, hogy erre uniós források felhasználásával mindenképpen kellene további forrásokat is biztosítani.
Mindezen túl azért üdvözlöm még, hogy ez a közösségi kerékpározási rendszer létrejön, mert biztos vagyok benne, hogy ez nagyon jelentős áttörést fog jelenteni a budapesti kerékpározásban.
(16.50)
Áttörést fog jelenteni azért, mert sokkal nagyobb létszámban fognak megjelenni a kerékpárosok először a belvárosban, aztán a külvárosokban is. Ez pedig magával fogja vonni azt, hogy rövid időn belül teljesen megváltozik a kerékpározás kultúrája, a kerékpárosoknak és az autóknak az egymáshoz való viszonya, és ha elér egy kritikus tömeget a kerékpárosok száma, akkor a többiek is, akik most még nem merik erre rászánni magukat, azok az emberek is könnyebben ráülnek a kerékpárra és választják ezt az alternatív közlekedési eszközt. Márpedig, még egyszer mondom - és itt visszatérünk az eredeti kérdéskörre -, ha Budapesten az autósoknak 1-2-3-5 százalékát néhány éven belül rá tudjuk venni, hogy ne autóval, hanem kerékpárral közlekedjenek, úgy tudjanak eljutni a munkahelyükre, akkor ez egy sokkal élhetőbb, barátságosabb, szerethetőbb város lesz. És hogy ebben a szükséges lépéseket megtette, még egyszer gratulálni szeretnék a Fővárosi Önkormányzatnak, és nagyon reménykedem abban, hogy a Fővárosi Önkormányzat példáját az ország más városai is követni fogják.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)
