SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először engedjék meg, hogy Révész Máriusz felszólalásával kapcsolatban egy-két dologra reagáljak. Valóban, nekem is feltűnt, hogy az úgynevezett zöldek, akik környezetvédőként aposztrofálják magukat, és mondjuk, ha egy Critical Mass-tüntetés van vagy valamilyen környezetvédelmi tüntetés van és pózolni lehet, akkor az első sorokban állnak, egy ilyen fontos kérdésnél, amikor a munkájukhoz tartozna, hogy mondjuk most a kerékpározással kapcsolatban elmondhatnák itt a véleményüket, elmondhatnák az elképzeléseiket, hogy hogyan kell fejleszteni, munkaidőben, mert a parlament az ő munkahelyük lenne, nincsenek bent egyáltalán a parlamenti ülésteremben. Ez körülbelül valami olyannak tűnik számomra, mintha egy nagyon fontos nemzetstratégiai kérdésről tárgyalna a tisztelt Országgyűlés, és a Jobbik képviselői nem lennének bent a parlamentben. Szerintem mindannyian szégyellhetnénk magunkat abban az esetben. Így most én mondom, hogy azok a környezetvédők is szégyellhetik magukat.
A másik, amit szeretnék mondani Révész Máriusszal kapcsolatban, hogy abban igaza van, hogy Bécs és Budapest - ez egy elég magas labda egyébként - éghajlatilag áll a legközelebb egymáshoz, aztán minden másban óriási a különbség a két ország között, óriási a különbség a két város között.
Azért az, amit az előbb mondott, hogy merjünk nagyokat álmodni meg ne legyünk ennyire kishitűek: valami hasonlókat mondtak ám, nem tudom, mennyire emlékszik rá, az uniós kampányban, amikor azt mondták, hogy majd Bécsben lehet cukrászdát nyitni. A bécsi és a budapesti cukrászdák között… (Révész Máriusz: Azt nem mi mondtuk!) Nem ön, tudom, hogy mások mondták, csak azért mondtam, hogy ez kicsit hasonló volt, mert a budapesti és a bécsi cukrászdák sem különböznek sokban egymástól, egyetlenegy dologban, hogy a bécsiek tudnak Budapesten cukrászdát nyitni, a budapestiek közül meg még senki nem nyitott Bécsben cukrászdát, pedig akkor… (Dr. Staudt Gábor: Ki se jutnak!) Ki se jutnak, igen. De talán odáig már eljutottak az emberek.
A másik, ami nagyon érdekes volt, valóban igaza van, és már említettem is, nem tudom, hogy akkor bent volt-e a teremben, pont ezt a részt: a Rákos-pataki kerékpárút kérdésköre. Bár abban nem értek önnel egyet, hogy a XVII. kerületben annyira jól lett volna ez megcsinálva, és annyira jól épült volna ki, mert nagyon-nagyon sok probléma van a XVII. kerületi kerékpárúttal. Tehát ott a kivitelezésnél voltak óriási problémák, amikor esik az eső és hasonlók, akkor hogy néznek ki ezek az utak, a világítással... De valóban, ha ez meglenne egészen végig, akkor is a következő problémával szembesülünk: végig tudna jönni valaki az M3-asig, onnan még esetleg a kis utcákon valahogy eljut a Hungária körútig, és vége. Tehát anélkül, hogy ne egy szűk aluljárón kelljen átmennie, leszállnia, letolni, feltolni a biciklit, nem tud igazán nyeregben bejönni a városig, és ez addig óriási problémát jelent.
Még egy nagyon nagy kérésem lenne, főleg az előterjesztőhöz, mert ahogy nézem, akik támogatták, például Szűcs Lajos, ő már nincs itt, hogy legyenek szívesek, ne a zárszóban mondjanak valamit, hanem azokra a kérdésekre, amiket tényleg jóindulatú kérdéseket feltettünk, legyenek szívesek, válaszoljanak most, mert hátha még akkor esetleg újabb kérdések merülnek föl. Mondjuk, az én részemről a kérdések azok voltak, hogy van-e elképzelés, hogy milyen fejlesztéseket kívánnak megvalósítani a kerékpárutaknál. Van-e elképzelés arra, hogy milyen rendszerben, tehát gyakorlatilag a rendszer működését hogy képzelik el? Tehát a 30 percen túl hogy fognak fizetni, kauciót vagy bármi egyebet elképzeltek-e, vagy nem képzeltek el? Hogy fognak kinézni ezek a kerékpárok, mondtam, fontos kérdés lenne. Gondolkoztak-e gyerekkerékpárokban? Gondolkoztak-e gyerekülésekben vagy bármi másban?
És lenne még két nagyon fontos kérdésem. Miért kell nekünk Magyarországon - ha már az éghajlatnál tartottunk - mindig úgy beindítani projekteket, amik igazán a szezon végét jelentik. Tehát a Fővárosi Közgyűlés előterjesztése alapján, ami itt van a kezemben (Mutatja.), ebben a projektben szóról szóra úgy van leírva, hogy “a rendszer átadása a nagyközönségnek 2013. VIII. hó 23.”; tehát augusztus 23-án kívánják átadni. Még mondjuk, másfél hónapon keresztül száraz utakon közlekedhetnek, de már egyre hidegebb időszakban, és utána valóban jön a tél, leesik a hó és hasonlók. Miért nem indítjuk ezt el, mondjuk, tavasz elején, amikor egy egész szezonban működhetne ez a rendszer? Tehát nálunk mindig valami olyan időpontot találunk ki, ami egyáltalán nem mondható alkalmasnak.
(17.00)
És ha a kérdéseimet föltettem a tervekkel kapcsolatban, mert ugye, amit most elmondanának, és amilyen kérdéseket föltettünk, ezek még csak a tervek. Önök mondhatják azt, hogy ezek a terveink, és ez történt. De lenne más tervekről egy konkrét kérdésem. Ismét a Fővárosi Közgyűlés anyagából idézek, amit a BKK állított össze, amelyben azt mondták, és ez több mint fél évvel ezelőtti, tehát 2012. október 31-i: “Az éves üzemeltetési költségek a rendszer által biztosított reklámfelületek, illetve a teljes arculat értékesítésével jelentősen csökkenthetőek. Előbbiekre tekintettel a BKK Zrt. kiemelten fontosnak tartja, hogy a rendszer üzemeltetéséhez egy vagy több szponzor, támogató kerüljön bevonásra. A lehetséges támogatók felkutatása és megkeresése jelenleg folyamatban van. Amennyiben a BKK Zrt.-nek sikerül az ötéves fenntartási, üzemeltetési időszakra vonatkozóan a lehetséges támogatókkal szponzori megállapodást kötni, úgy a Fővárosi Önkormányzatnak a BUBI éves üzemeltetési költségének csak a szponzor által nyújtott összeggel csökkentett részét szükséges biztosítania. Becslések alapján a szponzori támogatás mértéke az üzemeltetési költség 20-50 százalékát is elérheti, annak tényleges mértéke azonban ettől akár pozitív, akár negatív irányban eltérhet. A támogatás konkrét összege csak a szponzor kiválasztását követően határozható meg.”
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Most ez egy hét hónappal ezelőtti terv. Az a kérdésem, és nem elhanyagolható, tehát nem mindegy, hogy mondjuk, adott esetben 50 százalékkal is csökkenthető lenne az évi 250 millió forint, hogy ebből valami megvalósult-e. Hol tart a BKK ennek a szponzornak a keresésében? Van-e esetleg egyáltalán olyan valaki, aki képbe került, akivel már előrehaladott tárgyalások folynak? Mert azért hét hónap elég nagy idő ahhoz, hogy egy ekkora cég ekkora költségvetéssel, ekkora humán erőforrással már valamilyen eredményt fel tudjon mutatni ebben a kérdésben. Mert a tervek, ugye, akkor valósulnak meg, ha azok nemcsak tervek maradnak, hanem teszünk is azért, hogy valóban a papírra vetett mondatok és gondolatok valósággá váljanak. Tehát kérném az előterjesztőt arra, hogy ne a zárszóban, hanem még most válaszoljon már ezekre a kérdésekre. Hátha kapunk válaszokat, és mondjuk, még lesznek kérdéseink. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
