BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy azt a gazdasági bizottság álláspontjának ismertetésekor is említettem, idestova most már közel harminc esztendeje barátkozik a magyar energiahasználó, -felhasználó közösség a Paksi Atomerőmű létezésével és működésével, és azt lehet mondani, hogy mind a mai napig a magyar lakosság és az energiafogyasztók többsége fontosnak tartja ennek az atomerőműnek a működését és a biztonságos működését.
Annak érdekében, hogy ez a társadalmi közbizalom hosszú távon fenntartható legyen, és a most zajló üzemidő-hosszabbítási eljárást követő két évtizedben is megmaradjon, e ma már valóban olcsónak számító - hiszen a beruházással kapcsolatos megtérülés ebben az esetben már biztosított volt ezen időszak alatt -, olcsón termelő villamosenergia-termelő alaperőmű benn tudjon maradni két évtizeden keresztül az ország erőmű-, alaperőmű-hálózatában, infrastruktúrájában, fontos az, hogy a keletkező radioaktív hulladékok biztonságos elhelyezéséről gondoskodjon a magyar állam. Ahogy arról már említést tettem, ebben a kérdésben politikai konszenzus mutatkozott az elmúlt évtizedekben, a mindenkori kormányok folyamatosan végezték azoknak a biztonsági tárolóknak a megvalósítását, kivitelezését, amelyek a kis és közepes radioaktivitású hulladékoknak az elhelyezését tudják biztosítani. Nemcsak a Paksi Atomerőműben képződött hulladékok elhelyezéséről van szó, hanem vannak más egészségügyi intézmények, tehát polgári jellegű intézmények is, ahol radioaktív sugárzású anyagoknak a felhasználásával történik tulajdonképpen a gyógyászati munkának a megsegítése is, az ott képződő hulladékok elhelyezéséről is folyamatosan gondoskodni kellett és gondoskodni kell. A kis és közepes sugárzású hulladékok befogadására alkalmas bátaapáti tároló tulajdonképpen ezt a problémát is hosszú távon tudja megoldani. De ezen túlmenően ott vannak a kiégett fűtőelemek, és való igaz, hogy az egész világon egyelőre még mindig nem megoldott a végleges biztonságos elhelyezésük vagy újrahasznosításuk.
Ugyanakkor az atomenergia-használatot szabályozó és segítő nemzetközi szakmai szervezet, illetve az Európai Atomenergia-ügynökség fontosnak tartja azt, hogy az elkövetkezendő években az atomenergiát használó országok - köztük Magyarország is - teljes körű politikai felelősséget is vállaljanak annak érdekében, hogy az országban felhasznált és elhasznált fűtőelemek végleges biztonságos elhelyezése, esetleges újrahasznosítása átlátható, biztonságos keretek közepette történjen meg. Ezért írták elő azt, hogy határidőhöz kötve az adott állam országgyűlésének politikai programot kell készítenie a kiégett fűtőelemek biztonságos tárolásával, újrahasznosításával kapcsolatosan, míg a nemzeti kormányoknak cselekvési tervet kell készíteniük, amely cselekvési terv mellé oda kell rendelni a pénzügyi forrásokat is, biztosítani kell az érintett engedélyező hatóságok függetlenségét, az engedélyes elsődleges felelősségét kell megállapítani, ugyanakkor az engedélyes, tehát az energiatermelő - a mi esetünkben a Paksi Atomerőmű - mellett a tagállamok, tehát Magyarország végső felelősségét is rögzíteni kell ezekben a dokumentumokban, tehát a végső felelősség valójában az államot, illetve a Magyar Országgyűlést terheli. Ezért is fontos, hogy ebben a kérdésben parlamenti vitát tudjunk folytatni.
Lényeges dolog az, hogy az érintett hatóság függetlensége biztosított legyen. Az európai irányelv kimondja, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságnak teljes mértékben függetlennek kell lennie az atomenergia vagy a radioaktív anyagok alkalmazása, fejlesztése, illetve a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelése terén érintett bármely szervtől vagy szervezettől. Itt jön képbe a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap kérdése, amely jelenleg az Országos Atomenergia Hivatal felügyelete alatt szolgálja tulajdonképpen ezeknek a feladatoknak a végzését, amely a nemzetközi irányelvet figyelembe véve összeférhetetlennek mutatkozik. Tehát szükséges kiemelni az OAH felügyelete alól ezt a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapot, amelyből finanszírozódnak tulajdonképpen ezek a fejlesztések, amelyek a biztonságos tárolását biztosítják az atomenergia sugárzó hulladékainak. Tulajdonképpen ez az alap finanszírozza a hulladéktárolók, kiégett kazetták átmeneti tárolójának beruházási és üzemeltetési költségeit, valamint a radioaktív hulladékok kiégettüzemanyag-tárolásának, kezelésének, elhelyezésének teljes költségét, és mivel az OAH gyakorolja ez idáig az ezekkel kapcsolatos engedélyezési és ellenőrzési jogköröket, ezt az összeférhetetlenséget úgy lehet megoldani, hogy a szakpolitikailag felelős minisztérium, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium hatáskörébe utalja a jogszabály, és ezzel tulajdonképpen eleget tudunk tenni ezeknek a nemzetközi kötelezettségeknek is.
Van még egy kérdés, amely mindig kényes kérdésként szokott jelentkezni az atomenergia használatával kapcsolatosan, ez pedig a radioaktív és nukleáris anyagok nyilvántartásának közhitelessége és átláthatósága. A jelen javaslat elkészítésével egyidejűleg lezajlott az összes hatósági nyilvántartás felülvizsgálata, azok közhitelessé tétele, illetve a közhitelesség mellőzése azokban az esetekben, ahol nem volt szükség ennek a feladatnak a rendeleti szintű rögzítésére. A felülvizsgálat eredményeképp közhiteles nyilvántartásnak mondja ki a radioaktív és nukleáris anyagok nyilvántartásait a rendelkezés, ezáltal az abban szereplő adatokat az ellenkező bizonyításig valósnak kell tekinteni, és a javaslat törvényi szintre emeli az eddig rendeletben megállapított, nyilvántartásban szereplő adatköröket, és kimondja azt is, hogy e nyilvántartások nemzetbiztonsági érdekből nem nyilvánosak. De tekintettel arra, hogy a nyilvántartások pontosan tartalmazzák a hazánkban fellelhető radioaktív és nukleáris anyagok körét, helyét, jellemzőit, alapvető érdek, hogy ezen adatokhoz akárki ne férhessen hozzá nemzetbiztonsági okok miatt, ugyanakkor a törvényjavaslat alapján a nyilvántartás adatait a rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok, az egészségügyi, államigazgatási szervek, bíróságok megismerhetik, valamint az, akire nézve a nyilvántartás adatot tartalmaz.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tudják rólam, hogy én nem vagyok híve a közadatok zárttá tételének, hiszen talán két vagy három héttel ezelőtt zajlott egy vita itt a parlamentben, amelynek a végső szavazásánál én tartózkodtam. Azok közé a képviselők közé tartozom, akik azt mondják, hogy általánosságban nem kell a közadatokhoz való hozzáférést korlátozni, de vannak olyan esetek, amikor erre alapvetően szükség van. A nukleáris biztonság szempontjából, nemzetbiztonsági szempontokat is figyelembe véve államtitkárként is mindig azt szorgalmaztam, hogy világosan, taxatíve azok az adatok, azok az információk, amelyek nemzetbiztonsági érzékenységűek, a legmagasabb szintű jogszabályban kerüljenek rögzítésre, és azok az információk valóban ne legyenek mindenki számára hozzáférhetők, hogy mindenki kénye-kedvére foglalkozzon a kérdéssel a széles nyilvánosság előtt, mert az súlyosan érinti az ország biztonságát, nemzetbiztonságát és magának a nukleáris létesítménynek a működtetését is.
(14.30)
Tehát lehet itt sok mindent hányni egymás szemére a nyilvánosság és a politika részéről, azt kell mondanunk, hogy nem minden esetben találjuk meg azt az arany középutat, amely a közadatokhoz való hozzáférés lehetőségét normális, elfogadható, biztonságos körülmények között biztosítja, és ki lehet elégíteni a nyilvánosság érdeklődését is, de lehet közben garantálni a legfontosabb nemzetbiztonsági szempontokat és érdekeket. Itt most a javaslattevő erre irányítja rá a figyelmet. Én azt mondom, hogy ez alapvetően egy korrekt megoldás, és így kellene minden kényes közadat esetében a szükséges leválogatást elvégezni és jogszabályban rögzíteni.
A villamosenergia-törvény módosításával kapcsolatban, amely tulajdonképpen a megújuló energia közlekedési célú felhasználását és a villamosenergia-célú vagy éppen hőtermelési célú alkalmazásának elterjesztését segíti elő, azt kell mondanom, hogy ez egy óvatos lépés a kormányzat részéről, egy megfontolt, óvatos, de méltányolható lépés.
Ha megnézzük azt, hogy az elmúlt két esztendőben Európa különböző országaiban mi történt a kellőképpen át nem gondolt támogatási politikák következtében, akkor azt láthatjuk, hogy Spanyolország esetében kritikussá vált a villamosenergia-ellátás biztonsága. Egy túlságosan bőkezű támogatási politika következtében olyan mértékű belső adósság halmozódott fel az állam részéről az energiatermelők és szolgáltatók irányába, amely most már tarthatatlan, és perek sokaságát keletkeztette, amely valóban már veszélyezteti a villamosenergia-ellátás biztonságát. De nem kell nagyon messzire menni, Szlovákiában, Csehországban hasonló helyzet alakult ki. Túltámogatták fotovoltaikus rendszerek telepítésének támogatását, illetve az átvételi árak dotálását. Ebből vissza kellett lépniük, mert nem bírta el a költségvetés, és nem bírta el a tarifa tulajdonképpen a rezsinövekedés következtében, s lakossági, felhasználói, végfogyasztói ellenérzést is kiváltott, ezért vissza kellett venni a támogatásból, és ennek következtében megint csak számos kártérítési per indult el ezekben az országokban.
Néhány nappal ezelőtt éppen Ékes képviselő úrral együtt jártunk Németországban, ahol az ottani Energiewende, energiaátalakulás rendszerét tanulmányoztuk közösen a Bundestag illetékes bizottságainak vezetőivel és szakpolitikusokkal. Bizony kritikusan megállapították ők is, hogy túlságosan attraktív és nagy léptékű volt az eddigi előrehaladás, és ez a belső hálózati átviteli rendszerük elégtelensége következtében megint csak ellátásbiztonsági kockázatot jelentett, és ennek megfelelően kell felülvizsgálniuk azt, hogy milyen irányban fog tartani, illetve milyen ütemben fog előrehaladni, hiszen az irányt tartani fogják Németországban, de hogy milyen ütemben fog haladni a támogatáspolitika következtében a megújuló energiára történő részleges átállás.
Azt kell mondani, hogy ez a javaslat tulajdonképpen lehetőséget fog biztosítani arra, hogy egy kormányzati portálon keresztül bemutatásra kerüljenek azok a technológiák, amelyek a legfejlettebbek és a legalkalmasabbak arra, hogy megfizethető áron tudjanak előállítani megújuló energiát, és ezt akár vállalkozói, akár pedig magánberuházások, lakossági beruházások révén meg lehet valósítani.
Ezen túlmenően, ami pedig egy lényeges eleme ennek az előterjesztésnek, hogy felhatalmazást ad egy miniszteri rendelet megalkotására, amely miniszteri rendelet a megújuló energiaforrásokra vonatkozó támogatások igénybevételének minimális műszaki követelményeit fogja meghatározni. Tehát hogy ne lehessen elavulófélben lévő vagy elavult, de olcsó technológiákat közösségi források igénybevételével installálni, ez tulajdonképpen ezeknek a közpénzeknek, forrásoknak az elégtelen felhasználásához vezethet. Tehát kizárólag a jogszabályi feltételeknek megfelelő megújuló energiaforrást hasznosító berendezések részesülhetnek a törvény elfogadása után akár európai uniós, akár hazai támogatásban.
Ugyanakkor azt is le kell szögezni és elvárás a minisztérium irányába, tehát a rendeletalkotó irányába is, hogy tól-ig határt kell meghatározni a legjobb technológiák és megfizethető technológiák vonatkozásában, mert ha nagyon leszűkítjük az igénybe vehető és támogatható technológiák körét, akkor leszűkíthetjük a piaci versenyt, és ez a fogyasztó, a beruházó szempontjából árfelhajtó hatásként jelentkezhet, ami megint csak ronthatja a közpénzek hatékony felhasználását. Tehát ennyit mindenképpen hozzá kell tenni, hogy az átláthatóságot és a tól-ig határ rögzítését mindenképpen ebben a rendeletben figyelembe kell venni, és abban az esetben ténylegesen el tudunk mozdulni egy pozitívabb irányba.
Tisztelt Képviselőtársaim! A frakciószövetség támogatja a törvényjavaslat elfogadását, önöknek pedig köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
