DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ritkán fordul elő, hogy valamit örömmel hallok itt az ülésteremben mostanában, de most örömmel hallottam azt, hogy Ékes József és Bencsik János képviselőtársaim Németországba utaztak azzal a céllal, hogy a német energiafordulatról, az Energiewendéről tájékozódjanak, ha jól értettem Bencsik képviselő úr felszólalását. Annak is nagyon örülök, hogy ezek szerint a kormányoldalban van nyitottság azzal kapcsolatban, hogy tanuljon azokból a pozitív nyugati példákból, amelyekkel már sikerült ezen a földrészen előállni.
Fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy én magam is részt vettem egy konferencián, ahol most már sokadszorra ismerkedtem meg az Energiewende tanulságaival és aktuális állásával. Én magam is tisztában vagyok azzal, hogy hol vannak nehézségek. De őszintén, ha ekkora változtatást tervez egy ország, akkor hol nincsenek nehézségek?
Viszont az is tény és az is tanulságos lehet a kormányoldal számára, hogy a németek tíz év alatt 400 ezer munkahelyet teremtettek ezzel. Tíz év alatt 400 ezer munkahely jött létre az Energiewendével, és ezek válságálló munkahelyek, ráadásul pont azokban a szektorokban születtek, ahol a legnagyobb a probléma. Ezek már perspektívát tudnak kínálni a válság különböző utóhatásainak. Azt gondolom, hogy ne legyen nekünk savanyú a szőlő, tanuljunk attól és azoktól, akiktől lehet.
Fontosnak tartom azt is megjegyezni, az egyik tanulság ebből pont az, hogy arról beszélünk, atomenergia vagy megújuló energiaforrások, hiszen az LMP zöldpártként pontosan tudja, hogy a kettőt egyszerre favorizálni nem lehet. Mindig a politika dönti el, hogy melyik menjen előre erőteljesebben. Szomorúan látom, hogy ebben az országban még mindig többségben vannak azok a hangok, amelyek úgy gondolják, hogy sokkal inkább az atomenergia biztosít perspektivikus jövőképet a magyar társadalom számára. Én úgy gondolom és a pártom is úgy gondolja, hogy ez pont fordítva van, egész egyszerűen a politika oldaláról kellene érkeznie egy olyan hívó szónak és olyan feltételeket kellene tudnunk kialakítani - ráadásul a mostani kormánynak erre minden felhatalmazása meg is van a kétharmadjával -, amelyben kedvező környezetet tudunk teremteni a megújuló energiaforrásoknak.
Azt látom, hogy ha megújulókról beszélünk, akkor egy olyan energiaforrásról beszélünk, ahol a gazdasági racionalitás, a munkahelyteremtés és a környezeti-ökológiai elvek egymással teljesen szoros közösségben vannak. S azt is gondolom, hogy ez az az út, ahogyan Magyarország külföldi energiafüggőségét csökkenteni tudjuk. Ez az az út, amellyel a magyar embereknek munkát tudunk biztosítani helyben, ott, ahol élnek, és ez az az út, amellyel véglegesen nemet tudunk mondani olyan környezetpusztító energiaforrásokra, amelyeket sem magunknak nem szeretnénk hosszú távon fenntartani, mi, zöldgondolkodású emberek, se a gyerekeinknek nem szánunk.
Hogy konkrétan a törvényjavaslatról is beszéljek: én megint ki fogok lógni abból az örömteli beszélgetésből, ami eddig zajlott. Továbbra is azt látom, hogy itt számos aggályos pont van, de megköszönöm és megtiszteltetésnek veszem, ha önök tételesen cáfolni tudják azt, hogy az a fajta visszalépés a nyilvánosság kárára, amit észrevettem ebben a szövegben, nem valós félelem. Ennek van egy hosszú előtörténete. Beszéltünk itt a társadalmi közbizalomról meg arról, hogy olcsón termel az atomerőmű energiát. Én nem tudom azt társadalmi közbizalomnak nevezni, ha a zöldcivileknek folyamatosan perelni kell az atomerőművet azért, hogy alapvető adatokhoz hozzáférjenek. Én nem tudom azt társadalmi közbizalomnak nevezni, ha egy olyan energiaforrással kapcsolatban, amelynek vannak nagyon súlyos negatív ismérvei is, folyamatosan hurráoptimista sikerpropagandát folytat a kormány, és nem tájékoztatja megfelelően a lakosságot az atomenergia használatával kapcsolatos nehézségekről és problémákról.
Az, hogy mennyire olcsón termel Paks, egy örökké vitatott kérdés. Bencsik képviselőtársam mondta azt, hogy az egész világon nem megoldott a kiégett fűtőelemek végleges és biztonságos elhelyezése. Honnan tudunk addig árat mondani, amíg nem tudjuk, hogy ez mennyibe fog kerülni nekünk? Mennyibe fog kerülni az egész Földnek, az egész bolygónak az, hogy ezt az energiaforrást használjuk? Juszt is telnek el az évek, kormányok mennek egymás után, és semmi nem változik ezzel kapcsolatban. Mindenki ugyanolyan vakon hisz az atomenergiában, holott sorra történnek katasztrófák a világban, és pontosan tudjuk, hogy ez egy olyan rizikófaktor, amit nem tudunk előre kalkulálni, egész egyszerűen bármikor megtörténhet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Biztonságos atomenergia nincs. És ha a nyilvánosságtól megvonunk bizonyos adatokat, akkor talán elérjük, a társadalom nem fog tudni arról, hogy mennyire kevésbé biztonságos ez az energiaforrás, de az biztos, hogy ettől még a problémát nem fogják megoldani.
Ebben a szövegben megjelent egy új elem, amelyben kimondják azt, hogy a radioaktív és a nukleáris anyagok központi nyilvántartásában szereplő adatok nemzetbiztonsági érdekből nem nyilvánosak. Javítsanak ki, ha tévedek, de eddig ilyen előírás nem volt, és Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit eddig sem érte semmiféle sérelem azért, mert a nukleáris hulladékainkra vonatkozó adatok nem tartoztak ebbe a kategóriába. Nem tudom, hogy mi az önök szándéka ezzel, de én ezt egy megfoghatatlan szabályozásnak gondolom. Ugyanakkor persze számos oldalról megfogható, mert például ez egy titkosítás, ami súlyosan sértheti a környezeti adatok nyilvánosságáról szóló aarhusi egyezményt is, ráadásul ha ezt bevezetik, akkor megint el tudnak vele kendőzni számos tényt, például annak a megítélését is, hogy hulladékkezelési szempontból mekkora kockázatot jelent az atomerőművek működése. Ebből a szempontból nemcsak a konkrét adatoknak lenne fontos szerepük, hanem a tendenciákat is nézni kellene. Ha ez a titkosítás most bekerül, akkor azt gondolom, hogy egy ilyen lehetőség megint el fog zárulni, és a társadalomnak még kevesebb lehetősége lesz arra, hogy pontosan megtudja az információkat.
Több előttem felszólaló is próbált érvelni amellett, miért van szükség arra, hogy az atomenergia-felügyeleti szerv a kijelölt miniszter alá kerüljön. Ez a szerv a jövőben kormányhivatalnak fog minősülni, és gyakorlatilag arról van szó, hogy van egy miniszterünk, Németh Lászlóné, aki el fogja látni egyrészt az atomerőmű, másrészt a nukleáris hatóság, harmadrészt pedig az atomenergia-felügyelet kormányzati kontrollját is, tehát ugyanaz a személy, ugyanaz a miniszter ül abban a háromfős bizottságban is, amely a mostani atomerőmű bővítéséért felelős csoportot alkotja. Ez egy nagyon koncentrált befolyás, és azt gondolom, hogy erre máshol nincs példa. Egyszerűen nem értem, hogy miért kell egy személy kezébe ekkora hatalmat tenni, ha atomenergiáról van szó. Ráadásul itt van a Nukleáris Pénzügyi Alap kezelőszervezete is. Én most meghallgattam az érveket pró, hogy miért kell ezt a szóban forgó minisztériumba betagozni a jövőben.
(15.20)
Én konkrétan mégis azt látom ezzel kapcsolatban, hogy a tárca mostantól saját magát fogja ellenőrizni ebben a kérdésben. És hallottam a kormányoldalról a cáfolatokat is vagy a vélt cáfolatokat is, hogy a pénzek elköltését nem fogja kontroll nélkül megtenni, de ha szikáran a törvény szövegét nézzük, akkor erre lehetősége van. Innentől elkezdve számunkra ez nagyon problémás, hogy ennyire koncentrálják a hatalmat egy meghatározott kör kezében, sőt egy konkrét, meghatározott személy kezében.
Nagyon problémásnak látom azt is, hogy nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva titkolnak el adatokat. És itt nem csupán arról van szó… - én konkrétan, mondom, példát nem tudok arra, hogy eddig nemzetbiztonsági sérelem érte volna az országunkat azért, mert ez a szabályozás nem volt hatályban, hanem mondjuk, olyanról tudok, hogy amikor izotópfelhők kerültek hirtelen Budapest ege fölé, a sztratoszférába, akkor számos ember észrevette azt, hogy itt bizony egy nukleáris létesítmény működik. És ilyenkor mindig előkerül az a kérdés, hogy maga a lakosság, a magyar emberek mennyire tájékozottak abban a kérdésben, hogy hol működnek ilyen létesítmények, hová kerülnek azok az anyagok, amelyek ebből kikerülnek, és egyáltalán ki a felelős azért, konkrétan melyik intézmény, hogy nem tájékoztatják megfelelően a lakosságot bizonyos alapvető kérdésről, hogy ők maguk nagyobb biztonságban tudják érezni magukat. Emlékeznek rá, amikor megvolt ez az eset? Nagyon nehéz volt egyáltalán visszakeresni azt, hogy ki a felelős azért, hogy teljes mértékben eltitkolták vagy félretájékoztatták a lakosságot arról, ami történt.
Én végső soron ezt is kormányzati felelősségnek gondolom, kormányzati felelősségnek látom, és én örülnék neki, ha ilyen törvények kerülnének a Ház elé, akkor a kormányzat egy kicsit magába nézne, és végiggondolná, hogy még milyen cselekedeteket nem tett meg eddig annak érdekében, hogy ha önök biztonságosnak tartják az atomenergiát, akkor a lakosság pontos képpel rendelkezzen azzal kapcsolatban, hogy milyen érvek és milyen ellenérvek vannak az atomenergia használata mellett. Ugyanis az, hogy milyen érvek vannak mellette, azt világosan látjuk, a kamion megy az országban, ezt mondják mindenkinek. És az ellenérvek? Arról miért nem beszélnek?
Köszönöm a szót.
