DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az oktatás szabályozására vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatnak két paragrafus erejéig része a köznevelési törvényt érintő módosítás is, annak érdekében, hogy azt a célt végre elérjük, amit régóta dédelgetünk a kormányzat teljes támogatásával, hogy az állami intézményekben dolgozó pedagógusok megalkothassák a Magyar Pedagógus Kart. Ezzel az akcióval talán az utolsó puzzle-kép is a helyére kerül a nagy kirakós játékban, és ez a nagy puzzle a pedagóguspolitikánkat szimbolizálja.
Európa-szerte minden ország a pedagóguspolitikája és a pedagógusképzés megújításán dolgozik, így mi is három évvel ezelőtt hozzákezdtünk. Legutóbb mind az Európa Tanács által rendezett európai szintű miniszteri találkozón, mind az Európai Unió miniszteri tanácsában volt módom elmondani azokat az elemeket, amelyeket mi a pedagógusok minőségi javítása érdekében teszünk. Elmondhatom, hogy nagy érdeklődés és tetszés fogadta ezeket a bejelentéseket, több miniszter jelezte a konkrétabb konzultáció szándékát, amely a közeli félévben meg is fog valósulni.
Miért cél a pedagóguspolitika, miért cél a pedagógusok minőségének javítása? Azért, mert a köznevelési rendszer eredményességét, színvonalát, minőségét javítani csak úgy lehet, hogyha ebben a pedagógusok érdekeltek, hogyha a magyar társadalom pótolja azt a sok évtizedes elmaradását, amely a pedagógusok felemelése érdekében régóta szükséges volt. Ezért a cél tehát a minőség javítása, a pedagógusok társadalmi megbecsültségének, presztízsének növelése, a pedagóguspálya kiszámíthatósága, a pedagógusokkal mint partnerekkel folytatott rendszeres kommunikáció és párbeszéd biztosítása, és mindezt felölelve a köznevelés rendszerének mint a közjó szolgálatának a meghatározása, nem titkoltan, szemben a korábbi oktatáspolitikai irányzattal, amely az oktatást piaci értelemben vett szolgáltatásként értelmezte.
Itt ezt az ellentétpárt, hogy szolgáltatás-e az oktatásügy, vagy a köznevelés, a közjó szolgálatába állított közfeladat, a patkó különböző oldalán ülő politikai erők másképp és másképp látják. Ez a magyarázata, hogy ezt a mostani előterjesztést is ambivalensen vagy éppen kritikával fogadták azok, akik a szolgáltató oktatásügyben hisznek. Mi nem ebben hiszünk. Közjót szolgál az oktatásügy, mégpedig az állampolgárok megbízásából.
A pedagóguspolitika elemeit csak felsorolnám, hogy együtt lássuk ezt az egész változáshalmazt, aminek a Pedagógus Kar mintegy szimbolikus befejezése.
Ez év szeptemberétől a pedagóguspályára jelentkezőket egy szóbeli meghallgatás eredményeként fogják kiválasztani, hogy a legalkalmasabbak léphessenek a pályára. Megújul a pedagógusképzés. Erről is többször volt már itt szó a parlamentben.
A pedagóguspályára igyekvőket a Klebelsberg képzési ösztöndíjjal segíti a kormány, amelynek összege a havi 75 ezer forintot is elérheti, elsősorban a természettudományos szakon tanulóknak. A pedagóguspályára lépőket vagy a pályán már ott levőket tanácsadás, tantárgygondozás fogja segíteni. Ez a rendszer akadozva, hézagosan és rosszul ma is működik, de ezt a rendszert felújítjuk, hogy segítse az átállást az új követelményeknek való megfelelésre.
(18.50)
Világos tartalmi szabályozással jelöljük körül a pedagógusok útját, miközben nem igaz az az állítás, hogy a pedagógusok önállóságát elvesszük. Teljes módszertani szabadságuk van, mi több, az iskolák tartalmi meghatározásában is megmarad az iskolák szabadsága, nem kisebb tehát, mint ez a múltban volt. Ezért a pedagógust továbbra is olyan értelmiséginek tekintjük, aki önálló alkotómunkával, de jól meghatározott, szabályozott keretek között végzi a munkáját.
Mindezt betetőzi a pedagógus-életpályamodell, amelynek fontos eleme az a minősítési rendszer, amely - laza hasonlattal a felsőoktatás analógiájára - négy különböző lépcsőfokot állapít meg a pedagóguspályán. A Pedagógus Kar egy automatizmus. Az állami intézményekben dolgozó pedagógusokat tömöríti, és akik a pedagógus-életpálya részeként az állami intézmények alkalmazottai, ők automatikusan a Pedagógus Kar tagjaivá válnak.
A magániskolák, magánintézmények és az egyházi intézmények tartalmi ügyeibe nem óhajt az állam beavatkozni, ezért számukra a törvényjavaslat lehetőségként kínálja fel azt, hogy ha hasonló kart, szervezetet létesítenek, akkor a Magyar Pedagógus Kar velük partneri, stratégiai szövetséget köthet, és akkor ők is élvezhetik azokat az előnyöket, amelyek a magyar pedagógus karbeli tagsággal járnak.
Mi a célja tehát a Magyar Pedagógus Kar nevesítésének, létrehozásának? A törvény erejénél fogva tehát a közalkalmazott pedagógusok tagjai lesznek a Magyar Pedagógus Karnak, ezáltal rangjuk emelkedik, mint minden olyan hivatásnak, ahol nevesítik az adott hivatás tagjait. Rangot ad tehát a pedagógustársadalomnak, és megadja nekik azt a feladatot, hogy őrködjenek a szakma belső összetartásán, a szakma minősége felett. Nagyon fontos feladatuk az etikai szabályok megalkotása és a pedagógusok etikus magatartásának a segítése.
Sokan megkérdezték az elmúlt napokban, mióta a törvénymódosítás napvilágot látott, hogy mi szükség van erre. Meg kell mondanom, hogy én nem értem a kérdést. A fontos hivatásokban, azokban a hivatásokban, ahol emberekkel foglalkoznak, nagyon régóta van és vannak etikai kódexek. Ez ott természetes, az ügyvédeknek, a pszichológusoknak, az orvosoknak, az újságíróknak is van etikai kódexük, még a közember is ismeri a BBC etikai kódexét, amelyre világszerte hivatkoznak, vagy a közjegyzőknek is van. Ezekre az etikai kódexekre azért van szükség, mert ezeknek a humán szakmáknak olyan belső vonatkozásai vannak, amelyeket csak a jog eszközével nem lehet szabályozni.
Kérdezem, ha az újságíróknak, a pszichológusoknak vagy az ügyvédeknek jogos, hogy van etikai kódexe, miért ne lenne jogos annak a szakmának, amely a legkiszolgáltatottabb réteggel, a kiskorú, cselekvőképtelen, önmagukért felelősséget vállalni nem tudó gyerekekkel dolgozik. Ezért az erkölcsiség, a morális megfontolás mindig is szerves részét képezte a pedagóguspályának. Nem véletlen, hogy Quintilianus, Platón, Arisztotelész óta nagyon sok etikai szabályt fogalmaztak meg mindig az alkotók, mi több, egészen 1985-ig az állam által kiadott rendtartásnak voltak etikai vonatkozású szabályai. Ez nem volt helyes, mert az a jó, amikor egy-egy szakma önmaga számára határozza meg az etikus viselkedés normáit.
Továbbmegyek: még a taxisoknak is van etikai kódexük. Ha mi azt akarjuk, hogy a pedagógustársadalom rangját végre felemeljük, akkor nem értem, hogy miért ne volna helyes, hogy etikai kódex legyen a pedagógusoknál.
Elterjedt az a tévhír is, hogy ez az etikai kódex már megvan. Nincs meg. Aki ezt mondta, az vagy nem olvasta a törvény-előterjesztést, vagy egyéb hiba van az olvasási készségével. Ugyanis az etikai kódexet majd a Magyar Pedagógus Kar fogja megalkotni önmaga számára, és senki más nem fogja felülbírálni.
Fontos szerepe még a Magyar Pedagógus Karnak, hogy tagozatokat működtessen. A törvénytervezet nevesít több, tíz-egynéhány ilyen tagozatot. Miért van erre szükség?
Vannak szakmai szervezetek a pedagógia világában, nem is kevés, éppen ez a probléma, mintegy 160-ról tudunk a cégbírósági bejegyzések szerint, nem lehet tudni, hogy hány tagot képviselnek, ezek önkéntesen szerveződő, nagyon helyesen így-úgy működő pedagógus szervezetek, alig van egy pár tucat, amelyik valóban aktívan tevékenykedik. De amikor valami újítást akar bevezetni az oktatási rendszer, akkor nehéz megtalálni, hogy melyik az az autentikus szervezet, amelyik hiteles partnere lehet az oktatásirányításnak. Mondok erre is egy példát, ha megengedik.
A Nemzeti alaptanterv egyik műveltségi területe az életvitel és gyakorlati ismeretek, nagyon fontos tantárgy. A szakmától és tőlünk is függ, és minden iskolától függ, hogy megadjuk-e a rangját, mert ebben jelennek meg azok az új, korszerű ismeretek és kompetenciák, amelyek a modern világban való eligazodáshoz szükségesek. Ez egy olyan terület, amelynek nincs spontán, önként szerveződő szervezete, megadjuk a lehetőséget, hogy a Magyar Pedagógus Karon belül létrejöjjön egy ilyen tagozat, az lép majd bele ebbe a tagozatba természetesen, aki akar, de miután a Magyar Pedagógus Kar reprezentálja a magyar pedagógustársadalom körülbelül 60 százalékát, az ő nevükben joggal és hitelesen nyilatkozhatnak, hogyha tantervi módosítást kell eszközölni.
Végül fel kell tennem a kérdést, éppen az elmúlt napok médiavisszhangjai nyomán, hogy nézzünk már szembe, hogy kinek árt a Magyar Pedagógus Kar létrejötte. Nem hiszem, hogy bárki meg tud nevezni egy olyan társadalmi csoportosulást vagy szervezetet, amelynek vagy akinek árt. Nem véletlen, hogy öt pedagógus-szakszervezet a hat közül, bár nem nagy lelkesedéssel, de tudomásul vette és nem tiltakozott ellene, mi több, módosító javaslataival hozzájárult a törvénytervezethez, mintegy három vagy négy helyen szó szerint beépítettük öt pedagógus-szakszervezet javaslatát. Ők is tudják, hogy nem árt, mert elhatároltuk pontosan a szakszervezeti klasszikus érdekvédelmi szerepeket a szakmai feladattól, amelyet ennek a Pedagógus Karnak a törvénytervezet szán.
A törvénytervezet, mint olvasták - már akik olvasták és nem félreolvasták vagy félremagyarázták -, szabályozza nagy vonalakban a majdani szervezeti felépítését, 20 megye nyomán, szabályozza a felállításának a módját, és minimálisra tervezett költségei a háttérszámításokból olvashatók.
Kell még azért szólnom néhány szót azokról a szándékos félremagyarázásokról, amelyeket az elmúlt napokban olvastam. Méltatlan a pedagógia világához, méltatlan a pedagógusmentalitáshoz az, hogy olyan félreértelmezéseket közvetítsenek a közvélemény felé, amelyek közül csak néhányat idézek. Azok, amelyeket idézek, a legkisebb pedagógus-szakszervezet elnökének szavai egy tévéinterjúból. Nem értem, hogy miért kell ilyen szándékos hazugságokkal ijesztgetni az embereket. Azt mondja, hogy majd a pedagógusok magánéletében is turkál a Magyar Pedagógus Kar. Kérdezem, hol, melyik szövegből olvasta ezt ki, miért gondolja? Mivel tudja ezt alátámasztani? Miért fogalmazza meg állításként az előfeltételezéseit?
Majd azt mondja, hogy ilyet még nem látott a világ, hogy egy szervezetben a munkáltató, a munkavállaló és a miniszter. Kérdezem, hogy hol szerepel ebben a törvényben, hogy a miniszter is ott van, meg a munkáltató is ott van? Szó sincsen erről.
Vagy hogy a miniszter ellenőrzi a Pedagógus Kart. Nincs benne, kérem, a törvénytervezetben. Egy szuverén, önszerveződő, önkormányzattal rendelkező kar, amelynek a létrehozását a miniszter segíti, hiszen a törvény erejénél fogva jön létre, akkor az induláshoz meg is kell adni a segítséget.
És akkor az utolsó, hogy már készül is az etikai kódex, amely ugyebár majd turkál a pedagógusok magánéletében. Nem készül, hiszen amíg fel sem állt a kar, jövő év áprilisáig fog felállni, addig nincs is, aki ezt készítse. Az a Zöld könyv, amely ajánlásokat fogalmaz meg, az nem a pedagógus etikai kódex.
Az utolsó megjegyzésem, amelyet én egy kicsit fájdalommal olvastam, hogy kritika illeti például a Zöld könyvnek - amely valószínűleg majd segít azért mégis a pedagógus etikai kódex megalkotásában - azt az ajánlását, hogy “hűnek kell lenni az alkotmányhoz”.
(19.00)
Miért baj ez? Miért nem akarunk végre egy olyan országban élni, ahol mindenki büszke a saját alkotmányára? Úgy, ahogy ezt nagyon sok országban tapasztaljuk. Nézzünk meg akármilyen kis bárgyú amerikai filmet - bocsánat a kifejezésért -, ott már az iskolás gyerekek olyan büszkén citálják az alkotmányuk szövegét, amely összetartja a nemzetet. Ennek az országnak végre van egy szabadon alkotott alaptörvénye, egy alkotmánya, igenis, ehhez hűnek kell lenni. Hiszen, bocsánat, a pedagógusokat valamikor föl is eskették a Magyar Népköztársaság Alkotmányára. Ez tehát egy olyan evidencia, amely következik abból, hogy a közjót szolgáló szolgáltatás, az oktatás nem önmagáért való cselekvés, hanem olyan tevékenység, amely a nemzet felemelését szolgálja a gyerekek érdekein keresztül. A Magyar Pedagógus Kar, mint egy összetartó, értékrendben az alkotmányhoz, az alapértékekhez közelítő, a munkáját precízen, az etikai normák szerint végző testület, ez szolgálja a magyar gyerekek és a magyar jövő érdekét.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
