MICHL JÓZSEF

Teljes szövegű keresés

MICHL JÓZSEF
MICHL JÓZSEF (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Államtitkár Úr! A felsőoktatással kapcsolatos változtatásokhoz én sem kívánok részletesebben hozzászólni, mert valóban, ahogy ezt már előttem többen is elmondták, azok olyan technikai jellegű átvezetések, amelyeket részben már korábban is láttunk, hogy szükségesek, részben meg az idő is meghozott közülük, ha csak mondjuk, a szakképzésre vonatkozó részt említeném, ahol a beszámítandó kreditpontok változtatásáról van szó, amit valóban a szakma kezdeményezett és igényelt, vagyis hogy valamivel kevesebb legyen az a kredit, amit ezekből a képzésekből a felsőoktatási részbe át lehet vinni. Azt gondolom, megint jó példája ez a változtatás is annak, hogy a szakma igényességét, javaslatait, véleményét a minisztérium folyamatosan igyekszik figyelembe venni és ennek megfelelően alakítani a jogszabályokat.
A közneveléshez kapcsolódó módosítási rész volt képviselőtársaim közül is többeknek az, amelyik jobban kiváltotta a mai vitát is. Ehhez szeretnék én is néhány szóban hozzászólni. Azt gondolom, hogy a közösséghez tartozás az élet minden területén a magas szakmai munka elvégzésének az egyik legalapvetőbb biztosítéka. Az életünk minden területén megpróbáljuk azt a tevékenységet, azt a feladatot, amelyet végzünk, a közösség erejével végezni, a közösség erejének figyelembevételével; nemcsak úgy, hogy kihasználjuk ezt az erőt, hanem úgy, hogy mi magunk tápláljuk. Az a közösség tud igazán erős lenni, ahol olyan tagok alkotják a közösséget, akik nagyobb részben hajlandóak adni, mint amennyit kivonnak a közösségből, csak úgy tud egy nagy közösség is erősödni, gazdagodni.
Ezt a Pedagógus Kar felállításáról szóló javaslatot ennek a fényében vizsgáltam, és azt gondolom, hogy egy nagyon alkalmas eszköz lehet arra, hogy ebben a pedagógusmunka megerősödhessen. Értem én ellenzéki képviselőtársaim problémafelvetését is, mindenki vérmérséklete meg hozzáállása szerint elmondta az imént, hogy miért nem tetszik nekik ez a lehetőség és ez a megoldás. Érdekes mód akkor, amikor a Magyar Kormány-tisztviselői Kar létrejött 2012-ben, akkor nem nagyon hallottunk ilyen hangokat, illetve még inkább nem hallottunk azóta, merthogy ez a Kormány-tisztviselői Kar nagyszerűen működik, vagyis hasonló elgondolásból itt az államnak, a nagy közösségnek azt az egyik legfontosabb feladatát végző társadalmi csoportját, szakmai csoportját szeretné segíteni egy olyan közösség létrehozásának a lehetőségével az államtitkárság, a minisztérium az előterjesztésében, amelynek a segítségével az a munka, amit végeznek, sokkal hatékonyabbá válhat.
A kar feladatait a pedagógiai célú közösségi szolgálat szervezésének ellenőrzésében látja egyrészt, vagyis hogy mindazt a sok-sok szempontot, sok-sok véleményt, amely ma is például a rendszer átalakításában, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ bekapcsolásában az állami fenntartói szerepbe, vagy az új NAT vagy a tankönyvrendelet, vagy sok-sok más változás, ami az elmúlt esztendőkben a pedagógusmunkában a szemünk elé került, és a pedagógusok életét komolyan befolyásolja, annak mindezeknek egyrészt a megoldásában, másrészt pedig a folyamatos javításában egy nagyon praktikus és nagyon jó lehetőség ennek a karnak a felállítása. (Sic!)
(19.50)
Hiszen tanácsadó, információs rendszer működtetésére is alkalmassá válhat, szakmai állásfoglalások és vélemények kidolgozása egy újabb csatornán keresztül juthat el a fenntartóhoz, a működtetőhöz egyaránt.
Én azt gondolom, hogy az etikai kódex megfogalmazási igénye is, mintha a mostani hozzászólásokból az látszana, mintha ez valami abszolút újdonság lenne a magyar társadalom világában. Én azt gondolom, hogy folyamatosan hallunk erről, akár még a bankokat is megemlíthetjük, hiszen ők önként vállalták szintén egy ilyen etikai kódex összeállítását, amit aztán magukra nézve kötelezőnek fogadnak el, tartanak fönn. Szerintem éppen ennek a karnak a felállításával ez a megoldás, hogy ők maguk, a pedagógusok dolgozzák ki ennek a karnak a keretei között, ennek a lehetőségeit felhasználva ezt az etikai kódexet, amit önkéntesen az egész kar saját magára nézve kötelezően fogad el, mármint a benne lévő tagok… - hiszen ezt majd meg kell szavazniuk, a megválasztott tisztségviselőkön keresztül a legmagasabb fórumnak a végén el kell fogadni ezt az etikai kódexet, és így lesz egyformán mindenkire érvényes. Ha itt mindig ebben a Házban a demokráciát éltetjük, és arról beszélünk, akkor azt gondolom, egy ilyen rendszer felállítását igazán nehéz úgy kritizálni, hogy ott - hogy finoman fogalmazzak - egy kicsit ne lógjon ki a lóláb.
Ennek az etikai kódexnek a hiányát folyamatosan nagyon sokan érzékelik a világban. Nem a szülőkről beszélek most csak, hanem egyáltalán magukról a pedagógusokról is, akik egymás között - nagyon sok esetben jut el az emberhez olyan információ - ennek vagy annak a pedagógusnak a munkájával vagy a tisztességével, a hozzáállásával elégedetlenek, és próbálják kezelni ezt a helyzetet házon belül és megoldani egy tantestületen belül. Ennek például egy lényegesen könnyebb és jobb és korrektebb, tisztább, egyenesebb megoldása lehet egy közösen elfogadott etikai kódex használata.
Én azt gondolom, egyébként azért sem olyan nagy újdonság a Pedagógus Kar felállítása, merthogy jelenleg is így működik az iskola világa. Ha ma Osztolykán Ágnes egy tantestületben munkát vállal, vagyis egy iskolában alkalmazzák őt tanárként, akkor azt gondolom, az evidencia számára, hogy annak az iskolának a tanári kara részévé, tagjává válik. Nem mondhatja azt, hogy én ennek az iskolának a tanára vagyok, de a tanári karhoz semmi közöm, nem tartozom közéjük. És amikor az igazgató, mondjuk, összehívja a tantestületi értekezletet, akkor ő azt mondja, hogy köszönöm szépen, de semmi közöm ehhez a tantestületi értekezlethez, mert én kívülállónak tekintem magam, nekem a szabadságomat ne korlátozza az igazgató azzal, hogy a tantestület részének tekint. (Dr. Hoffmann Rózsa: Így van.)
Én azt gondolom, hogy a felállítandó új Pedagógus Kar pontosan ennek a mintájára működik, hiszen ha egyenként mindegyik iskolában létrejöhet, márpedig létrejön az a tantestületi kar, az a tanári kar, amelyik annak az iskolának a munkáját végzi, vezeti magát az intézményt, és végzi azt a pedagógiai munkát, amire vállalkozott, akkor az önkormányzatok által fenntartott óvodák és az állam által fenntartott iskolák pedagógusai egységesen ugyanígy egy kart képeznek. Most aztán ezt formalizálhatjuk vagy mondhatjuk csak képletesnek is, de ebben az esetben a jogszabálytervezet pontosan erre tesz javaslatot, hogy formalizáljuk, nevesítsük, hogy igenis ez nemcsak egy látszat Pedagógus Kar, hanem ez egy valóságos olyan közösség, amely ezt a munkát felvállalta, és az állam megbízásából az állam által fenntartott intézményekben ezt a feladatot elvégzi. Éppen ezért is helyes javaslatnak látom azt, hogy amennyiben a többi fenntartó is létrehoz hasonló szervezetet, akkor evidencia megint csak, hogy ezek a közösségek egymással tudjanak szót érteni, és ennek a munkának a során közösen is tehessenek javaslatokat, egyeztethessenek javaslatokat és segítsék egymás munkáját.
Hozhatnám itt példának - ahogy az előbb már Pósán László képviselőtársamtól is elhangzott - az Orvosi vagy Ügyvédi Kamarát. Itt egy kicsit másról van szó természetesen, de hasonlóan a kamarához ilyen szempontból abszolút érthető az, hogy nem lehet kilógni, nem lehet kilépni ebből a történetből, hiszen vállaltam azt a keretet, vállaltam azt a feladatot, amelyre felvételt nyertem, sőt én magam pályáztam meg, hiszen csak pályázattal tölthetők be a pedagógus-munkakörök.
Én azt gondolom, azzal, hogy kitágul, és a teljes állami és önkormányzati alkalmazásban álló pedagógusok számára létrejön ez a kar, ezzel csak nyerhetnek a pedagógusok, hiszen most még inkább valóra válhat az, amit gyakorolhattak eddig is a 160 szakmai szervezetben vagy a szakszervezetekben, hogy különféle célok érdekében szövetkeztek egymással, közösséget hoztak létre egymás között, és ennek segítségével a szakmájukat segítették, erősítették. Ez most egy olyan külön közösséggé válhat, amelybe mindenki beletartozik, aki ezt a munkát felvállalta.
Kicsit éppen ezért is sajnáltam Osztolykán Ágnes véleményét, de ezt nem először teszem, tehát ezzel újat nem mondtam. Teljesen másképpen látjuk a világot, azért ülünk egymással szemben és nem egymás mellett, de ennek ilyen szempontból nincsen jelentősége. Abból a szempontból viszont igen (Ertsey Katalin Michl József felé mutatva: Mi se látjuk egyformán a világot…), abból a szempontból viszont igen, hogy én azt gondolom, hogy igenis presztízs ma Magyarországon tanárnak lenni. (Osztolykán Ágnes közbeszól. - Dr. Hoffman Rózsa az elnök felé fordulva: Elnök úr! Szóljanak rá, hogy ne kiabáljon!) Nem akkor presztízs, amikor minden könnyű és minden gyönyörű, csak a nap süt, és egyetlen felhő sincs az égen. Pontosan ebben az időszakban is, mint ahogy volt óriási presztízs akkor is tanárnak lenni, amikor kommunista uralmat voltunk kénytelenek elviselni, és rengeteg nagyszerű, becsületes pedagógus mégis kiváló munkát tudott végezni az iskolában, mert a hivatását szentnek tartotta és eszerint élt. Tehát én is úgy gondolom, hogy ennek a presztízsnek az emelésére igenis alkalmas ennek a Pedagógus Karnak a felállítása, hiszen még egy olyan eszközt kapnak a pedagógusok ennek a karnak a felállításával, amely a szakmai elismertségüket a társadalomban tovább erősítheti.
Az, hogy nem lehetőség, hanem kötelezettség ez a részvétel. Így is lehet persze fogalmazni, hogy ez kötelező, de ha úgy vesszük, hogy a pedagógusfeladattal, a pedagógus-munkakörrel együtt járó része a munkakörömnek, a munkámnak, a vállalásomnak, akkor ezt nem kötelezettségként fogom fel. Az is kötelezettség, hogy a tanárnak csöngetéskor bent kell lennie a tanteremben, és órát kell tartania. (Osztolykán Ágnes: Ezt a kifakadást…) Vagy akkor mondom azt, hogy a tantestületi ülésen részt kell vennie, hátha ez jobban segít, nem szeretném, hogy valami baja történjen Osztolykán Ágnesnek, mert látom, sikerült felidegesítenem. De tényleg nem akartam, tehát jó szívvel mondom mindazt, amit elmondtam. (Kontur Pál: Ennyi van benne.)
Pál Béla véleményéhez szeretnék még annyit hozzászólni, hogy értettem az ő hozzászólásából is, volt olyan is, amivel egyet tudtam érteni. A szakszervezetekkel való egyeztetésre reagálnék csak egy picit. Szóba került ez a bizottsági ülésen is, és a bizottsági ülésen is elhangzott - a szakszervezetek részéről is -, hogy igen, megtörtént ez az egyeztetés, volt több találkozás is ezzel kapcsolatban. Viszont azt szeretném megint egy kicsit aláhúzni, vagy eloszlatni ezt az elméletet, vagy cáfolni, hogy a szakszervezetekkel való egyeztetés mindig azt kell hogy jelentse, hogy az egyeztető állami oldalnak szalutálni kell és el kell fogadni mindent, ahogy a szakszervezet elmondja. Nem ez a célja az egyeztetésnek, az egyeztetésnek az a célja, hogy megismerjük a másik véleményét. Ezt tette a minisztérium képviselete, megismerte a szakszervezetek véleményét, sőt a legnagyobb pedagógus-szakszervezet több javaslatát bele is dolgozta az anyagba, ahogy ezt Galló Rezsőné szakszervezeti vezető asszony ott a bizottsági ülésen… (Dr. Hoffmann Rózsa: Istvánné.) - Istvánné, bocsánatot kérek, el is mondta. Elnézést kérek a tévesztésért.
(20.00)
Azt szeretném ehhez fűzni még, hogy emellett a másik pedagógus-szakszervezet is, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete is szót kapott a bizottsági ülésen, és a képviselőket mélyen megsértő kijelentést tett. Hiszen azt mondta, kérik, hogy az előbb Pál Béla által említett kiáltványt, nyilatkozatot lehetőség szerint minél többen írják alá, és azt a kijelentést tette a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének vezetője, hogy lehetőséget biztosítanak arra is, hogy ha a nevüket nem vállalva, titkosan írják alá, megígérik, hogy nem fogják nyilvánosságra hozni ezeket a neveket.
Elnök úr még egy fél percet kérek szépen.
Ezt csak azért hoztam ide, mert előtte ugyanettől a szakszervezettől egy tükröt kaptunk, hogy nézzünk már bele ebbe a tükörbe. Sajnálom nagyon, hogy ez a stílus folytatódik részükről, nem pedig az a szakmai igényesség, amit a szakszervezetektől elvárunk.
Végezetül azt szeretném rögzíteni, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja támogatja a Pedagógus Kar létrehozását, jó megoldásnak látjuk. Természetesen az élet maga fog segíteni abban, hogy mely pontokon lehet továbbjavítani és erősíteni ennek a lehetőségnek a hozadékát.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem