OSZTOLYKÁN ÁGNES
OSZTOLYKÁN ÁGNES
OSZTOLYKÁN ÁGNES, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Olyan törvényjavaslatot akar áterőltetni a kormányzó többség, amely kizárólag politikai szempontok alapján kívánja meghatározni az ország több ezer állami fenntartásban lévő oktatási intézményében dolgozó pedagógusok helyzetét. Olyan tervezet fekszik most önök előtt, mellyel kapcsolatban az előterjesztő arra sem vette a fáradságot, hogy saját frakciójának tagjait tájékoztassa. Olyan tervezet megszavazását várják el tőlünk, amely szerves részévé válik annak a köznevelési törvénynek, amelyről az érintett pedagógusok elsöprő többsége azt gondolja, hogy rossz irány. A Magyar Pedagógus Kar - lánykori nevén pedagóguskamara - nem új ötlet, nem is új találmány, tudjuk, hogy államtitkár asszony régóta dédelgetett vágya, s mivel Magyarország jobban teljesít, úgy tűnik, lehetőség nyílik a fixa ideák megvalósítására is.
De valójában miért is van szükség egy ilyen gigaszervezet létrehozására? Szakmai okai vannak? Érdekvédelmi szempontjai vannak, vagy inkább a pedagóguspresztízs emelésének szándéka a fő motivációs erő?
Nézzük sorban! Ma hazánkban legalább 160 alulról építkező, demokratikusan működő szakmai szervezet van, amelyek kisebb-nagyobb intenzitással, de rendszeresen állást foglalnak a mindenkori oktatási kormányzat tevékenysége kapcsán, kéretlenül is jelezve részvételi, beleszólási igényüket a sorsukról szóló döntések kialakításába. Igaz, hogy velük macerásabb az együttműködés, de abszolút szakmai érvek, abszolút demokratikus vitákban, korrekten méretnének meg. Az oktatásügy terén működnek ma Magyarországon szakszervezetek, amelyek többségével a kormányzat gyümölcsöző együttműködést alakított ki. Bennük sem bíznak? Van ugyan egy, amely kilóg a sorból, de hát több is veszett már Mohácsnál.
A pedagógusok presztízsét emelné egy felülről létrehozott szervezet, amelyről nem döntheti el a pedagógus, hogy tagja akar-e lenni vagy sem? Valóban ettől emelkedik a pálya, a pályán lévők megbecsülése? Aligha. Van számos ok a presztízs növelésére, de meglátásom szerint, tisztelt államtitkár asszony, ez tévút, de a presztízs az lehet más.
Akkor mi végre hát a Magyar Pedagógus Kar? Hát persze, a politikai ok, amelynek legegyszerűbb eszköze a póráz és a korbács. Ezek együttes alkalmazásával könnyedén elérhető, hogy az amúgy is megalázott, gerincroppantott Pedagógus Kar immár magyar pedagógus kamarává válva minden különösebb ellenállás nélkül valósítsa meg az oktatási kormányzat legelképesztőbb ötleteit is.
Van azonban egy kis bökkenő: az alkotmányosság. Sajnos Magyarország alaptörvénye - érthetetlen módon - még mindig megengedően fogalmaz az úgynevezett szólásszabadság kérdésében. Nem úgy a Magyar Pedagógus Kar és az ő etikai kódexe. Az bezzeg egyértelmű helyzetet teremt. Aki a kar egyetemes érdekei ellen szól, az bizony etikai vétségért felelősségre vonható. Hogy mi is a kar egyetemes érdeke? Nos, ez majd kiderül, amikor a pedagógusok biztosak lehetnek abban, hogy mindig lesz, aki ezt meghatározza.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő javaslat nem alkalmas arra, hogy emelje a köznevelés, közoktatás, illetve a benne dolgozók munkájának presztízsét. Nem alkalmas arra, hogy valóban szakmai alapon történjen az oktatás minőségi átalakítása.
Megalkotásának szándéka nem méltó arra, hogy a XXI. század Magyarországának törvényhozói támogatásukról biztosítsák annak előterjesztőjét.
Javaslom a tervezet elutasítását. Köszönöm. (Dr. Schiffer András és Pál Béla tapsol.)
