PÁL BÉLA
PÁL BÉLA
PÁL BÉLA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy hadd kezdjem egy megjegyzéssel. Az első, amit nyilván amúgy is tudnak: nem vagyok egészségpolitikus. Most azért jutott rám az a feladat, hogy elmondjam az MSZP nevében a vezérszónoklatot, mert amint látják, képviselőtársaim halaszthatatlan közfeladataik ellátása miatt nem tudnak jelen lenni e napirendi pont tárgyalásánál. (Derültség.) De egyébként a derültségre válaszolva, ahogy látom, más képviselőcsoportok is küszködnek ilyen problémával, hiszen nem vagyunk jelen nagy számban az ülésteremben.
A másik ilyen megjegyzésem az, hogy bár nem vagyok egészségpolitikus, nekem az a határozott véleményem, hogy a jelenlegi egészségügy helyzetét nem egy kormánypárt és nem egy ellenzék idézte elő, hanem ha lehet azt mondani, ez az elmúlt 23 év sorozatos mulasztásainak a következménye, amikor persze a mindenkori ellenzéknek és a kormánypártnak is megvolt ebben a maga feladata.
(22.00)
Gondolom, ha ebben megvalósult volna nemcsak a szavak szintjén, hanem a tettekben is egy olyan összefogás, amelyre utaltak az előttem hozzászólók is, nemcsak most, hanem korábban, akkor biztos, hogy előrébb lenne az egészségügy. Mert azt sem szabad elfelejteni, és laikusként miért ne mondhatnám - mondom is, mert hiszek benne -, hogy a mai magyar egészségügy működésében, működtetésében a legnagyobb szerepe azoknak az orvosoknak, gyakran nyugdíj felé vagy nyugdíj utáni korban lévő orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak és szakszemélyzetnek van, akik a maguk szakma iránti szeretetével és felelősségével végezték és végzik ma is a munkájukat a sokszor nagyon nehéz körülmények ellenére, és lehet ezt azzal kezdeni, hogy köszönet nekik mindezért.
És természetesen mint jelenlegi ellenzéki képviselő nagyon kíváncsian vártam azt, mert a korábbi időszakban kormánypárti képviselő voltam, és hallottam a vitákat, nagyon kíváncsian vártam azt, hogy mit tesz a Fidesz az egészségüggyel. Annál is inkább, bár most nem államtitkár úrnak kell céloznom, mert ő maximum az elmúlt 8 évben, a korábbi ciklusban háttérből segítette az egészségpolitikát, és biztos nem értett egyet azzal, hogy az ellenzékben lévő Fidesz egészségpolitikája gyakran azonban abban merült csak ki, hogy minden, az egészségügy megújítását célzó kormányzati javaslatot akkor demagóg és populista érvekkel elutasított. Ugyanakkor a maga álláspontját, pontosabban koncepciótlanságát sikeresen leplezte az általános, de semmit nem jelentő ígéretekkel: nem tűrjük, rendbe tesszük, megmentjük.
Hogy mit és hogyan, az sajnos máig rejtve maradt, hiszen bár a 2010. évi kormányváltás időszakában mindenki azt gondolta, hogy nyolc év elegendő volt egy koherens és megvalósítható egészségügyi program kidolgozására, és a megszerzett kétharmados parlamenti többségre támaszkodó Fidesz-KDNP-kormány haladéktalanul hozzálát az egészségügy átalakításához, ez sajnos nem történt meg. Pedig ezen a területen is pártalan lehetőséget nyújtott az elmúlt nyolc év koncepciótlan kritikájával szemben az a kétharmados többség, az a kétharmados akarat, amely lehetővé tette volna azt, hogy átfogó módon hozzálásson az egészségügy szabályozásához.
A kormány hivatalba lépését követően azonban láthatóvá vált, hogy az egészségügyi ágazat új vezetése nem kapott politikai felhatalmazást az egészségügyi reform megkezdéséhez. Legfőképpen azért, mert a kormány és a kormányfő számára hamar egyértelmű lett, hogy nincs többletforrás az egészségügyre, többek között azért sem, mert az elmúlt nyolc évben mindenféle olyan szerkezetátalakítást meggátoltak, amely ésszerűsítette volna az egészségügy rendszerét vagy éppen a finanszírozását.
Így ma már megmentésről, várólisták csökkentéséről rég nincs szó, gyakran csak életben tartásról, és ehhez hozzá kell tennünk azt is, hogy nagyon pozitív vonás az, hogy törekednek arra, emeljék az egészségügyben dolgozók bérét, hiszen erre nagyon nagy szükség van, de az egykulcsos adó az egészségügyi dolgozók jelentős részénél nem érte el a kívánt hatást, hiszen alacsony sajnos a keresetük, és ezzel rosszul jártak.
Így tehát az a környezet, amiről utalásszerűen beszélt államtitkár úr - és néhány gondolatot hadd mondjak el én is -, az ellenzéki szempontból és talán az emberek, a kiszolgáltatott emberek és az egészségügy szempontjából is gyakran úgy néz ki, hogy az egészségügy megmentése helyett a betegek egyre gyakrabban növekvő kiszolgáltatottsággal és romló ellátási színvonallal találkoznak. Mert közben csalódott és elbizonytalanodó, rosszul fizetett egészségügyi dolgozók sokasága hagyja el a pályát, vállal munkát külföldön, emiatt a maradókra sokkal nagyobb munkateher hárul.
A kórházi szerkezetváltás elmaradt, a vásárlóerőt tekintve kevesebb finanszírozás mellett a műtéti várólisták hossza növekedett, többször és több pénzt kérnek a betegektől, és nem csak paraszolvencia formájában, hanem ápolási és rehabilitációs osztályokon napidíjként, vagy például a háziorvosnál levett vér szállításáért is. Mindehhez társulnak a növekvő patikai térítési díjak, legutóbb a kombinált gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásának csökkentése, amelynek eredményeként volt olyan vérnyomáscsökkentő, amelynek ára a háromszorosára emelkedett. Ezek a tendenciák a konvergenciaprogram számainak ismeretében erősödni fognak, miközben a betegek már nem tudnak sérelmeikkel jogvédő fórumokhoz fordulni, hiszen ezek jórészt megszűntek vagy átalakultak.
Ez a törvénytervezet, amelyet a kormány benyújtott, a 11107. számon az egyes egészségügy és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosításáról, valóban úgy, ahogy elmondták képviselőtársaim és államtitkár úr is, összesen 13 törvény módosítását kezdeményezi. A szövegeknek közel fele a közigazgatási és hatósági eljárásról szóló törvénynek kívánja megfeleltetni az egészségügy területén működetett nyilvántartásokat. Igaz, ha jól értettem, ehhez európai uniós forrásokat is rendel - mármint az információs rendszerhez -, ebből következően a leggyakrabban előforduló kifejezés a “hatósági közhiteles nyilvántartás”. Több mint húsz nyilvántartás minősítenek át ilyenné. Valószínűleg ezek az átminősítések további adatszolgáltatásokat jelentenek majd az egészségügy szereplőinek és ezen belül a gyógyszergyártóknak és a -forgalmazóknak egyaránt.
Kétségtelenül pozitív vonás, hogy törekednek a béremelésre, hogy csökken a vállalkozók adminisztratív terhe, és az, hogy mint említettem, informatikai fejlesztések is megvalósulnak. Sőt, még az is, hogy létrejön a központi implantátumregiszter, valamint megteremtődnek a gyógyszertörvény betartása tekintetében a hatékony hatósági ellenőrzés feltételei.
Aztán a módosítások másik része az uniós jogharmonizációs kötelezettség, amelyről szintén szólt államtitkár úr. Ebbe, ennek ismertetésébe most részletesen nem szeretnék belemenni, hanem inkább néhány területet szeretnék kiemelni.
Az egyik: helyes, hogy a 2012-ben megkezdett bérfejlesztés további folytatásaként jelen javaslat keretében mind az orvosok, mind az egészségügyi szakdolgozók részére új, emelt összegű bértáblát határozott meg a törvénymódosítás, valamint külön szerepel a javaslatban a munkáltató által a visszamenőleges, valamint a folyamatos béremelés biztosításához szükséges támogatási összeg. A jogosulti kategóriák esetében az eddigi fix összegű támogatási mérték is megemelésre kerül, a rendelkezésre álló költségvetési forrásokra figyelemmel, amelyben - mint ahogy említettem - nem lehet ma sem dúskálni.
A kötelező egészségbiztosítási ellátásokról szóló törvény módosítja az 53. §-t oly módon, hogy a gyógyszerek árához nyújtható méltányossági támogatás havi terápiás költségértékhatárát ez eddigi 1000 forintról 3000 forintra emeli. Az indoklás szerint ez az értékhatár biztosítja a rendelkezésre álló források költséghatékony felhasználását. Azért az nagyon valószínű, hogy ez az értékhatár-emelés már sokak számára teszi elérhetetlenné, legalábbis többek számára a szükséges gyógyszereket. (Sic!)
Már említettem, hogy a sok nyilvántartás átminősítése mellett új elemként jelenik meg a központi implantátumregiszter létrehozása és az ezzel összefüggő kötelező adatszolgáltatás elrendelése, valamint fontos eleme a szabályozásnak, hogy ezen nyilvántartási kötelezettség a köz- és magánfinanszírozású ellátásokra egyaránt vonatkozik. A jövőben tehát minden önálló gyártási számmal ellátott implantátum beültetését jelezni kell a nyilvántartásnak, amit helyesnek tartunk.
A javaslat 84. és 91. §-ai, illetve a törvény mellékletei tartalmazzák a 2013. évi béremelésekre vonatkozó rendelkezéseket. A 2012. évben alkalmazott módszertan jelenik meg ebben a javaslatban is, nevezetesen, hogy a béremelés az augusztusi bérben jelenik meg először, és 2013. január 1-jéig visszamenőlegesen történik a folyósítás. Ez a bérkiegészítés sem kerül be az alapbérbe, vagyis az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók jövedelmének körülbelül egyharmadát jelentő pótlékok, ügyeleti díjak mértékének megállapításánál nem vehetők figyelembe.
Ez a technika ugyan kommunikációs szempontból megfelelőnek látszik, de egyre nehezebb lesz a különböző időpontban megállapított bérkiegészítések alapbéresítése, mert egyre nagyobb összeget igényelne. Hosszú távon nem lesz fenntartható ez a kettősség.
A gyógyszertárak létesítésével és működtetésével kapcsolatos rendelkezések nem utalnak a két valódi feszültségpontra, vagyis a gyógyszerészek számára előírt kötelező tulajdonhányad megszerzésével, valamint a gyógyszertárakban előírt létszámmal kapcsolatos kérdésekre. A gyógyszerészszakmai szabályok erőteljesebb érvényesülése érdekében a javaslat szükségesnek tartja a személyi jogos gyógyszerész menedzsmentjogait kiterjeszteni a gyógyszertárat működtető gazdasági társaság marketingtevékenységet érintő döntéseire is.
Meg kell említeni, illetve ki kell emelni azt, hogy a törvénybe iktatandó újabb béremelésből kimaradtak a kórházak gazdasági, műszaki dolgozói. Az alacsony bérek miatt 2012 óta nőtt az egészségügyben foglalkoztatott gazdasági, műszaki területen dolgozó szakemberek elvándorlása.
(22.10)
Ha ez a folyamat nem állítható meg, az érintett foglalkoztatottak száma rövidesen annyira csökken, hogy megnehezíti a kórházak működését.
Az egészségügyi intézményben a munkaerő-utánpótlás a szabad munkaerőpiacról nem megoldható, mivel a tapasztalatok szerint az ellátórendszer biztonságos működése megköveteli a szakképzett és tapasztalt közalkalmazottak foglalkoztatását. Ezért fontosnak tartjuk azt, hogy a kormány gondolja újra az ágazati béremelési elveket, és a béremelést terjesszék ki a gazdasági, műszaki területen dolgozókra, mert ez jelentősen növelné az ellátórendszer hosszú távú, biztonságos és megbízható működését.
Továbbra is befagytak az ügyeleti díjak, és bár van 29 milliárd forint fedezet, tavaly még 50 milliárdról beszéltek, ugyanakkor a várható Varga-csomag kivesz a szakellátási kasszából újabb 7 milliárdot. A javaslat nem csökkenti továbbra sem a bizalmatlanságot és a bizonytalanságot az ágazatban. Ezért tehát sajnálatosan meg kell állapítani, hogy pozitív és támogatható vonásai ellenére ez a törvény sem menti meg az egészségügyet a Fidesz választási ígéretei, az elmúlt 8 évben hangoztatott ígéretei ellenére, ugyanúgy nem menti meg, mint ahogy a többi salátatörvény sem ezt tette.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
