DR. NEMÉNY ANDRÁS
DR. NEMÉNY ANDRÁS
DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 15. pontjához szólnék hozzá, tehát a távolléti díjjal kapcsolatos pontokhoz. Összességében mindegyik módosító javaslattal kapcsolatban elmondhatom, hogy nem kellene most ezekről tárgyalni, hogy ha 2011. év novemberében, amikor az új munka törvénykönyvét tárgyaltuk és jó pár módosító javaslatot benyújtottunk ehhez, akkor ezek közül elfogadásra kerültek volna a távolléti díjjal kapcsolatos javaslatok.
Ha jól számoltuk annak idején, 15 darab módosító javaslatot nyújtottunk be ennek kapcsán, amik bizony most újra visszaköszönnek. Hiszen tulajdonképpen már akkor is látható volt a szakértők számára és számunkra is, hogy a távolléti díj számításának a változtatásával kevesebb pénzt fognak majd hazavinni a munkavállalók, mint ahogy korábban tették ezt. Erről szóltak és erről szólnak most is ezek a módosító javaslatok. Erről és még arról, hogy a különböző pótlékok fizetése hogyan érinti rosszabbul még ez alapján a javaslat alapján is a munkavállalókat, hiszen bár ezeknek a javaslatoknak, a mostani törvényjavaslatnak jó pár olyan pontja van, ami kedvezőbbé teszi az új munka törvénykönyvéhez képest is a munkavállalók számára a pótlékok kiszámítását, de mégsem tökéletes, mégis lehet ezt még igazságosabbá és jobbá tenni. Így hát a következő módosító javaslatokat tettük ennek kapcsán.
Egyrészt arról szólt az egyik módosító javaslatunk, hogy a munkaviszony megszüntetésének esetére vonatkozó megállapodás vagy egyoldalú jognyilatkozat megtámadása esetén a keresetlevelet a megtámadás eredményességének megállapításától számított, az önök javaslata szerint 30, a mi javaslatunk szerint pedig 90 napon belül lehessen előterjeszteni. Tettük ezt azért, mert a 30 nap nem minden esetben elegendő arra, hogy a vitás kérdésbe keveredett felek egyértelműen tudjanak tájékozódni az adott ügyet illetően, ezért szükségesnek tartottuk a munkavállalók érdekében ezt 90 napban meghatározni.
Aztán javaslatot tettünk arra, hogy töröljünk néhány pontot, így például azt, amelyik a munkáltatót segíti indokolatlanul és feleslegesen a bérfizetés csúszása esetén, ezért törölnénk azt a pontot, hogy a munkáltató a többletkifizetést az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint levonhatja, hiszen gondoljuk csak végig logikusan, hogy ha a bérfizetésre egy hónap csúszással kerül sor, akkor felesleges többletkifizetésről egyáltalán említést tenni, mivel a munkáltatónak ez esetben kellő ideje van arra, hogy pontosan kiszámolja az esedékes munkabért. Nem tudunk másból kiindulni, mint hogy a munkaügyi nyilvántartásoknak naprakészeknek kell lenniük az érvényes jogszabályok alapján. Felesleges az ilyen típusú engedmény fenntartása.
Jó pár olyan feltételt is töröltünk, törölnénk, a módosító javaslatokban töröltünk is, amelyek a pótlékok számításával kapcsolatosak. Így például a vasárnapi pótlékról és a műszakpótlékról szóló egyes pontokból töröltük, felolvasom az eredeti szöveget, amely úgy hangzik, hogy “a vasárnapi pótlékot akkor kell figyelembe venni, ha a munkavállaló az irányadó időszakban legalább a vasárnapok egyharmadában rendes munkaidőben munkát végzett”. Mi pedig úgy gondoljuk, hogy a vasárnapi pótlékot nemcsak akkor kell figyelembe venni, hanem figyelembe kell venni minden esetben, ha vasárnap rendes munkaidőben munkát végzett. Hasonló a helyzet a műszakpótlékkal is és az éjszakai bérpótlékkal, amit önök szerint a távolléti díj kiszámításakor akkor kell figyelembe venni, ha a munkavállaló az irányadó időszakban legalább a beosztás szerinti munkaideje 30 százalékának megfelelő időtartamban végzett munkát. Mi meg azt gondoljuk, hogy nem kell ez a 30 százalék, hanem önmagában elég, ha itt végzett munkát.
Tehát úgy gondoltuk ezeknél a javaslatoknál, hogy a munkavállalók így nagyobb összegű bérezésre tarthatnak igényt. Ez lenne a jogos, a munkájuk ellentételezésére ezt kell hogy kapják.
Hasonlóképpen a teljesítménybérezés esetében is törölnénk azt a passzust, miszerint a teljesítménybérezés esetén a távolléti díj számításánál az alapbért figyelmen kívül kell hagyni. Azt gondoljuk, hogy a kizárólag a teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetén lévő távollétidíj-számításnál kell figyelmen kívül hagyni az alapbért, hiszen ha így teszünk, akkor az időszakosan teljesítménybérezésen foglalkoztatott munkavállalókat is figyelmen kívül kellene hagyni, náluk is figyelmen kívül kellene hagyni az alapbér összegét az önök javaslatánál, mi pedig azt mondjuk, hogy indokolatlan hátrány éri így az időszakosan teljesítménybérezéssel foglalkoztatott munkavállalókat.
Még egy fontos módosítást tettünk a távolléti díj esetére, ez pedig az, hogy az átlagkeresetet neveznénk meg mi a számítási szempontnál a keresőképtelenség esetére. Ennek az átlagkeresetnek a 70 százaléka járna a munkavállalóknak, nem pedig a távolléti díj 70 százaléka, mint ahogy az itt ebben a javaslatban szerepel.
Letelt az időm, nem tudom, hogy befejezhetem-e, talán körülbelül még egy percem lenne.
A szabadidővel kapcsolatban tettünk még egy javaslatot, amely arról szól, hogy a munkavállalók számára kedvezőbb és igazságosabb, ha az adott esetben a pihenőidejükön nemcsak az alapbérüket, hanem az így járó bérüket is megkapják. A javaslatunk szerint a szabadidő nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál, és erre a bér arányos része jár, tehát nem az alapbér, hanem a bér arányos része járna.
Az utolsó módosító javaslatunk ezzel kapcsolatban pedig az lenne, hogy minden munkavállaló számára kivétel nélkül biztosítani szeretnénk a vasárnapi bérpótlék hozzáférésének a lehetőségét, így ehhez mi is tettünk be egy módosító javaslatot.
Mindezeknek az elfogadását kérjük, és gondoljuk, hogy ez mind a munkavállalókról szól, ne kelljen még egyszer visszajönni a parlamentbe és újra-újra előhozni ezt a témát.
Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)
