DR. HARRACH PÉTER
DR. HARRACH PÉTER
DR. HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tegnap, május utolsó vasárnapján ünnepeltük a gyermekeket, és ugyancsak tegnap tartottuk a magyar hősök emléknapját.
A gyermek számunkra, minden család és az egész nemzet számára is féltett kincs. Bárcsak több gyermek születne Magyarországon és bárcsak minden szülő felelősen nevelné a gyermekét! Még nagyon sokat kell tennünk annak érdekében, hogy gyermekszerető társadalommá váljunk, nemcsak az ünnepnapokon, hanem minden hétköznapon is.
A magyar hősök emlékünnepének hosszú története van. Ha megengedik, idézném azt az 1917-es VIII. törvénycikket, amely először hívta fel erre a figyelmet. “Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében. Minden község anyagi erejének megfelelő méltó emlékként örökítse meg mindazoknak a nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.”
Már az első világháború évében született ez a törvénycikk, de később a trianoni sokkból felébredve a nemzet az 1924-es XIV. törvényben a május utolsó vasárnapját jelölte meg, akkor még nemzeti ünnepként.
Természetesen a kommunizmus éveiben szó sem lehetett ünneplésről, de 2001-ben a magyar törvényhozás megerősítette ezt, és újból kijelölte május utolsó vasárnapját a magyar hősök emléknapjának.
Gondoljunk arra, hogy a családban akkor nagy a kohéziós erő, ha a családtagok egymás felé tudnak fordulni. De nemcsak az élő családtagok, hanem az eltávozott nemzedék tagjai felé is, az ő emléküket is őrizve, a tetteiket megemlítve valóban egy családi emlékezetet, hagyományt tudnak építeni, és ez erősíti a közösséget. Valami hasonló a helyzet a nemzettel is.
Amikor tegnap egy helyi rendezvényen vettem részt magam is, úgy éreztem, hogy két hívószó van, amit meg kell említeni. Az egyik a hazaszeretet, a másik a bátorság. A hazaszeretet, ami mindenki előtt nyilvánvaló, hiszen a szülőföld szeretetét jelenti, és azok szeretetét, akik ott élnek, a honfitársainkét. A nemzet egészéhez való tartozást jelenti.
A bátorság egy kicsit bonyolultabb dolog, nem mindenkinek adódik lehetősége, hogy életét áldozza a harcban a hazáért, de az igazság kimondása megint csak bátorságot jelent. Gondoljanak arra, hogy senki nem mentett fel minket az igazság kimondásának kötelezettsége alól. Vannak olyan korok, mint a mai is, amikor úgy tűnik, a dolgok kimozdultak a helyükről, és a normális emberi életnek, a normális magatartásnak a megnevezése, kimondása már sokszor önmagában is bátorság. Ha megnézzük azokat a küzdelmeket, amelyek az Unió és Magyarország között vannak, ott is az igazság kimondása miatt keletkezik sokszor kritika.
Kapcsolódik itt most egymáshoz a két ünnep, aminek látszólag első pillanatra nincs köze egymáshoz. De ha belegondolunk, hogy a fiataljainkat, a gyerekeinket arra kell nevelni, hogy a hazaszeretet ismét megjelenjen az ő tudatukban és ezen keresztül az egész nemzet tudatában, és a bátorság mint egy komoly erény szintén az ő nevelésüknek része legyen, akkor, azt hiszem, nem nehéz ezt a két ünnepet kapcsolni egymáshoz. A hazaszeretetnek, a hősökre való emlékezésnek az ünnepét és a gyermekeink, a féltett gyermekeink nevelésének gondolatát.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)
