DR. ILLÉS ZOLTÁN
DR. ILLÉS ZOLTÁN
DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Ehhez tartom magamat, elnök úr. Ön vezeti az ülést, és én természetesen megfelelek az ön elvárásainak.
Képviselőtársunk, az MSZP tisztelt képviselője, Kovács Tibor arról beszélt, hogy a szelektivitás már évtizedek óta érvényesül Magyarországon. Szeretném jelezni, hogy a hulladékszigetes rendszer, amely nem évtizedekkel ezelőtt került bevezetésre, hanem jó néhány éve, de nem évtizedekkel ezelőtt, ez egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és 4-6 százaléknál többet a kimutatások szerint ezen a módon az országban szelektíven nem lehet sajnos összegyűjteni. Ennek az az oka, hogy a konténerek nem emelhetők az égig. Az az oka, hogy az igazi szelektivitás az ajtótól ajtóig vagy épülettől épületig tud megvalósulni, az összes nehézségével, logisztikájával, szállítási költségével egyetemben. És aki azt állítja, hogy a szelektív hulladékgyűjtés kevesebbe kerül a költségek tekintetében, mint az ömlesztve történő gyűjtés és lerakás, az hazudik. Tehát a szelektivitás nagyobb költség.
De természetesen a szelektíven gyűjtött anyagokból a papírt papírként, a műanyagot, az üveget, a fémet saját anyagában hasznosítva bevételre lehet szert tenni. Itt jutok el Kepli Lajos hozzászólásához is. Van egy kifejezés, amelyet megint csak nem mondott, nem azért, mert nem tudja, hanem valamilyen oknál, de én kimondom, angolul úgy hívják, hogy “refuse derived fuel”. A rövidítése RDF. Az RDF tekintetében lehetséges és csinálják Nyugat-Európában, ez az, amit mi a maradék maradékának maradékaként becézgetünk. Ez az anyag, amit termékké akarunk tenni egy végrehajtási utasítás, kormányrendelet tekintetében, és ennek elégetését támogatjuk, lehetséges kis- vagy nagyobb települések égetőberendezéseiben. De ebben az RDF-ben nem lehet PVC, nem lehet klórszármazék annak érdekében, hogy ne lehessen a lakosságot ezekkel az anyagokkal, a dioxinokkal most levegőszennyezés formájában, hogy mondjam, tehertétel alá helyezni. Nagyon költőien és diplomatikusan igyekeztem kifejezni magamat.
Száz szónak is egy a vége, szemétként nem jó virtuálisan sem, meg nagy tömegében sem, hogy ott áll. De az se jó, hogy elégetéssel egy másik médiumon, a levegőn keresztül iszonyú szennyezést bocsátok ki. Természetesen technológiailag ki lehet küszöbölni, de mondom, a technológiai kiküszöbölés nagyon drága, ezért abban vagyunk érdekeltek, hogy a bemeneti oldalon szabályozzunk. Nem az égetés tekintetében csak és kizárólag, hanem a bemeneti oldalon, ami azt jelenti, hogy meghatározzuk, a termékké minősülő maradék maradékának maradéka milyen klórtartalommal bírhat, mondtam, ezer kilogrammból legfeljebb egy kilogramm PVC lehet benne, és milyen higanytartalommal, össz-nehézfémtartalommal. Ha valaki azt mondaná, hogy ezek teljesíthetetlenek, nem igaz. Bárki ebben a pillanatban ezt a dolgot tudja teljesíteni, nagyon egyszerűen. Erről több nyilatkozat is született hazai és külföldi érdekeltségek részéről, mint ahogy ez történik Nyugat-Európában is. Ha ebbe az irányba megyünk el, akkor igenis, a településeken történő RDF és a biomassza-égetés adhat egy ellátásbiztonságot, adhatja a nagy hálózati rendszerekről való leválást, és adhatja az adott önkormányzat, az adott településcsoport, az adott közösség energetikai ellátását is. De RDF-fel, és nem szeméttel, és nem válogatás nélkül.
Nem kívánok nagyon kitérni a vízlépcsők ügyére. Elnök úr, egyetlenegy mondatom lesz.
Kepli Úr! Szárazság, klímaváltozás. Ha nincs víz, a vízlépcső mit csinál? (Vincze László: Visszatartja a vizet.) De ha nincs víz, képviselő úr, mit tart vissza? Ha nincs víz, mit tart vissza? És ha van víz, és visszatartja, annak az összes problémája és a költséghatékonysága? Nem ez a hely az, nem fogom lefolytatni a vitát. Milliárd fényévek választanak el bennünket ebben a tekintetben.
Szili Katalin elnök asszony, az indoklási kötelezettség kérdése. Mindenkinek mondom, volt miniszter úr is fölvetette, több képviselőtársunk is, mások is említették, Kovács Tibor képviselő úr is említette az OHÜ-t, illetve az indoklási kötelezettséget. Bocsánat, mit kell indokolni? A kategóriák meg vannak adva, A, B, C kategória. Meg van határozva I., II., III. fokozat. Ez azt jelenti, hogy ebben a kategóriában, ebben a fokozatban az övé a kukáskocsi vagy nem az övé a kukáskocsi. Az övé a lerakó vagy nem az övé a lerakó? Ő működteti vagy nem működteti? Most ehhez képest mit kell indokolni? Benyújtja a papírt, és azt mondja, de előtte ott van a konzultáció. Ám legyen, de a konzultáció nem egy sebtapasz, ám legyen, ha oda akar jönni - de miről akar konzultálni? Ez az áldemokrácia! Miről akar konzultálni? Hogy van-e neki tényleg a tulajdonában kukáskocsi, és tényleg működteti az utóválogatót? Ő akar erről konzultálni?
Tehát azt mondja, az övé a lerakó, az övé az átrakó, ő működteti a kukáskocsit, az ő tulajdonában van, innentől kezdve ő C/III. kategória. Benyújtja az összes papírt, ami ezt igazolja, és ehhez képest akkor azt mondják, leellenőrizzük, hogy maga hazudik-e vagy sem. Odamennek az ellenőrök, leellenőrzik, de ott vannak a papírok, és azt mondják, C/III. kategória, csókolom. Ehhez képest mit kell indokolni, ha kiderül, hogy hazugság? Nem adja meg, azért, mert nem az övé a kukáskocsi, és kiderült, hogy hazudott. Vagy nem ő működteti a hulladéklerakót, kiderült, hogy hazudott. Ha azt mondja, hogy de a hatóság ezt igaztalanul tette, csalárd módon, tehát nem igaz az, amit a hatóság állít, mert tényleg az övé, akkor hová lehet elmenni ilyen tekintetben? Egyetlenegy lépés van, a bíróság. És akkor a bíróság majd bekéri ezeket a papírokat, megnézi amazt az állásfoglalást, és hoz egy döntést. Akkor mit kell indokolni?
Köszönöm, elnök úr.
(12.10)
