DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. És akkor most itt a terep, hogy erről a törvényről is beszéljek. Nem szeretném Ádámnál és Évánál kezdeni, hiszen ez a törvényjavaslat épp elég muníciót ad arra, hogy a felszólalásomban részletezzem. Ugye, már többen mondták, hogy nagyon félrevezető az a gyakorlat, amikor érdemben módosítanak egy adott törvényt, és a címben ezt nem tüntetik fel. Ez nagyon problémás, hiszen a felületes néző számára ez azt jelenti, hogy itt csak a minősítésről van szó, holott közben itt önök számos javaslatot benyújtottak az éppen csak most hatályba lépett hulladékgazdálkodási törvényhez, ami érdemben változtatja meg azt, hogy hogyan folyik ez a dolog Magyarországon.
(13.00)
Na most ugye, ha arról beszélünk, hogy a hulladékgazdálkodásban részt vevő közszolgáltatók minél magasabb színvonalon tudják a tevékenységüket végezni, és ezért, mondjuk, legyen egy törvénybeli minősítési rendszer, ami ezt szabályozza, ez önmagában egy üdvözölendő dolog, ezzel semmi probléma nincsen.
A problémák mindig akkor kezdődnek, amikor a törvényjavaslat megszületik, és konkrétan felsejlik az, hogy ezt a kormány hogyan képzeli el. Önmagában azzal van itt probléma, ahogyan ez a modell működik. Elvileg az elmúlt több órában - nem tudom, most már itt vagyunk lassan négy órája - gyakorlatilag sokat hallottunk arról, hogy a kormány meg szeretné védeni az embereket a gaz multiktól. Hát akkor tegyék meg! De ebben a javaslatban nem ezt teszik.
Ez egy nagyon komoly probléma, és erre mondok is egy példát. Elvileg arról van szó, hogy a közszolgáltató minősítésre kerül, ami A/I-től C/III-ig tarthat, és hogy magasabb szintű minősítés teljesítését teljesítse, ahhoz folytonos minőségjavulással járó vállalásokat kell tennie. Ha az van, hogy a közbeszerzésen indul egy közszolgáltató, az lehet adott esetben A/I. minősítésű is, az alvállalkozója viszont lehet egy külföldi többségi tulajdonú cég is. Innentől kezdve az alvállalkozóval szemben már nincsen semmifajta minőségi követelmény. Tehát miről van szó? Arról van szó, hogy van az önkormányzat, és van a közszolgáltatást ténylegesen elvégző alvállalkozó, ami közé bekerül egy többségi állami, nonprofit tevékenységet nem végző A/I. minősítésű közszolgáltató szervezet, és ennek az a következménye, hogy a modell így nem fogja arra ösztönözni a hulladékgazdálkodás területén működő közszolgáltatókat, hogy minél magasabb színvonalat nyújtsanak, a multik viszont ott maradnak, viszont a háttérben fognak tevékenykedni.
Innentől kezdve az ő felelősségük csökken, az adminisztráció és a bürokrácia ezzel egyszerre azonban nő. Innentől elkezdve ez a törvényjavaslat arra a célra, amit itt államtitkár úr meg itt többen kormányoldalról próbáltak mondani, nem alkalmas. Ez a fajta minősítés így nem fogja azt a célt szolgálni. Ráadásul a hulladéktörvény módosításában számos lényeges változás történt. A lényegtelenekről nem fogok beszélni, csak azokról, amelyek valamilyen szempontból fontosak vagy az ország számára, vagy az önkormányzatok számára, de leginkább az emberek számára.
Arról volt szó, hogy a gyűjtőt a régi törvény nem definiálta, most önök ezt megpróbálták megtenni. Én megnéztem civil szervezetek kapcsolódó véleményét, és egybehangzóan azt állítják, hogy ezt nem sikerült pontosan megtenni. Ez így probléma mindenképpen. Másrészt van itt komoly környezeti kockázat is, ha arról beszélünk, hogy amikor a szennyvíziszap komposztálásra kerül, akkor abban az esetben nem kell lerakási járulékot fizetni, ha ezt talajtakaróként használják. Ezzel nem tudunk egyetérteni.
A másik az, hogy önök folyamatosan arról beszélnek, amióta kormányon vannak, hogy az adminisztrációt csökkenteni fogják. Ez a törvényjavaslat megint nem erről szól, hanem arról szól, hogy az adminisztrációra és a bürokráciára fordított költségeket növelni fogják. Konkrétan itt van ez a példa, hogy a lerakási járulékból befolyik egy összeg, és annak a 10 százalékát, maximum 2 milliárd forintot a felhasználás adminisztrációjára kívánják fordítani. Beszéltem számos szakértővel, az OHÜ-nek működési engedélyekre ekkora összeget senki szerint sem célszerű odaadni, egész egyszerűen ennek töredékéből meg lehet oldani a pályáztatást, akkor miért akarnak ennyi pénzt elvenni, ez érthetetlen. Legfőképpen azért érthetetlen, mert megszoktuk, hogy ha az önök rezsicsökkentéséről van szó, akkor általában a lakosság fogja ennek a kárát látni, és mindezt úgy teszik meg ebben a javaslatban, hogy a multik felelőssége vagy adott esetben a cégek felelőssége csökkenni fog. Eközben viszont dőlnek a bürokráciára és az adminisztrációra szánt költségek. Innentől kezdve ez egy nagyon komoly logikai gubanc is.
Amivel viszont egyet tudunk érteni, az az, hogy ha a lerakók működését nézzük, akkor egy elektronikus térfigyelő rendszert javasolnak, ez messzemenőkig támogatható.
Én most nagyon szeretném önöket arra emlékeztetni, hogy mielőtt kormányra kerültek, akkor milyen vállalásaik voltak. Szerintem ez ellenzékből fontos is, mert ilyenkor próbálunk, ellenzéki pártok egyfajta tükröt tartani önök elé. Nem tudom, hogy önök mennyit olvasgatják a gazdasági programjukat, én elég sokszor szoktam, és örömmel láttam, hogy egy nagyon impresszív gazdasági programot tettek le annak idején az asztalra. Utána majd elmondom, hogy milyen pontokra gondolok itt pontosan, és utána azt is el fogom mondani, hogy miért vagyok szomorú, ha ezt összehasonlítom azzal a törvényjavaslattal, amit viszont most letettek az asztalra.
Ugye, önök azt ígérték a gazdasági programjukban, hogy csökkenteni fogják az adminisztráció gerjesztette költségeket - ezt szó szerint idéztem. Önök azt ígérték, hogy programot indít a gazdasági bürokrácia és az adminisztráció csökkentésére; csökkenteni kell a vállalkozások adatszolgáltatási kötelezettségét, megszüntetni azt a gyakorlatot, hogy az államigazgatásban rendelkezésre álló információkat a vállalkozóktól kéri be újra és újra egy állami intézmény. Ez az önök gazdasági programja.
Leírták azt, hogy elektronikus platformokat szükséges létrehozni, és ugyanebben a programban írják azt is, hogy a jogalkotás átláthatóságának, előkészítettségének növelésével és az előzetes hatásvizsgálatok általánossá tételével javítják a gazdasági szabályozás minőségét, felszámolják a szabályok gyakori módosításának gyakorlatát. Tehát ez négy olyan pont, ami nagyon ígéretes, és ez négy olyan pont, amit ebben a javaslatban önök megszegnek.
Úgy is mondhatnám, némiképpen pátosszal, hogy ez is egy olyan ígéret, amit az utolsó szóig elfelejtettek akkor, amikor kormányra kerültek, pedig ennél nagyobb felhatalmazást, mint amit ez a kétharmad jelent, nehezen lehet kapni ebben az országban.
Azt látjuk, hogy ez a törvényjavaslat gyakorlatilag semmifajta problémát nem old meg - azokról a problémákról beszélek, amelyekről itt több mint három órán keresztül beszéltünk már a parlamentben. Nem csökkenti, sőt növeli a bürokráciát, és gyakorlatilag ennek a folyamatnak a végén mindig a lakosság, mindig az emberek fogják a rövidebbet húzni, az ő rezsijük fog nőni, és egy idő után már nem lesz elég a kormányzati propaganda. (Kőszegi Zoltán közbeszól.)
Azt különösen problémásnak látom, hogy én azért elég sok törvényben fel szoktam szólalni, és mindig elmondom, hogy önök elfelejtenek hatásvizsgálatot mellékelni. Mondom, kétharmaddal, ekkora adminisztrációval az önök háta mögött ez meglehetősen problémás, meglehetősen kellemetlen, és mindig az emberben felvillan egy piros lámpa, hogy vajon miért nem csinálnak hatásvizsgálatot. Nyilván nem azért, mert nincs elég pénzük hozzá, nyilván nem azért, mert nincs elegendő szakértői hátterük. Vajon miért van az, hogy rendre úgy kerülnek ide törvényjavaslatok ebbe a Házba, hogy nincsen hozzájuk hatásvizsgálat? Vajon kinek az érdeke ez?
Kinek az érdeke az, hogy most is pár nap alatt átvernek a parlamenten egy törvényt, gyakorlatilag végigolvasni nincs ideje szakmai szervezeteknek, de azért megteszik és véleményezik ezt lelkiismerettel, de megint itt vagyunk gyakorlatilag, és akkor felmerül a kérdés, hogy vajon kinek az érdeke ez. (Kőszegi Zoltán közbeszól.) Szerintem nyomjon képviselőtársam két percet, ha hozzá szeretne szólni. S akkor azt láttuk, hogy gyakorlatilag kinek a felelőssége lesz az, hogy ezt az új jogszabályt végrehajtsa. Csak Vámosi Oszkárhoz jutottunk, aki korábban az Imsys Kft. vezetőjeként dolgozott a Fidesz-kormány új termékdíj-szabályozásának a kidolgozásán, jelenleg pedig az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség vezetője. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy ez a személy állami színekben használja és működteti a gyakorlatban ezt a jogszabályt.
Milyen termékdíjtörvényről van szó? Ez egy olyan termékdíjtörvény, amely legalább egy, de egyes források szerint két uniós kötelezettségszegési eljárást indukál, és gyakorlatilag nagyon alaposan hátravetette a szelektív hulladékgyűjtés ügyét ebben az országban. És most sajnos megint egy olyan modellt látunk, most ugye, ez a törvényjavaslat az OHÜ-re és annak vezetőjére még nagyobb felelősséget osztana. Gyakorlatilag az ügynökség, ahogy már többen elmondták itt ellenzéki oldalról, közigazgatási jogkörben eljárva minősítené, osztályozná a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás szereplőit. Mondjuk ki, itt arról van szó, hogy kényére-kedvére rostálhatja a piacot.
Tehát akkor miről van szó itt most? Biztos, hogy önök a környezet védelme érdekében aggódnak? Biztos, hogy önök az emberek pénztárcája miatt aggódnak? Mert ebből a javaslatból és ebből a háttérből, ebből a személyi gárdából nem ez derül ki.
Ráadásul önök azt ígérték a gazdasági programban, hogy próbálják az elektronikus platformokat bevezetni ott, ahol lehet. Most itt meg olvassuk, hogy a minősítő eljárás elektronikus úton nem bonyolítható le, csak személyesen. Most gyakorlatilag azt látjuk, hogy itt semmifajta hozzáadott értéket, illetve új információt nem jelentő aktaszaporítás fog zajlani, és ezért az OHÜ tetemes konzultációs és eljárási díjakat fog legombolni a cégekről, és a lánc végén, még egyszer mondom, kik állnak: a lakosság áll, az emberek állnak.
Egy normális országban a XXI. században ez az egész pont fordítva működik. Ott úgy működnek a dolgok, hogy az állam előírja azt, hogy mik az egyértelmű követelmények. Leírja, és ehhez tartja magát. A szolgáltatók igazolják, hogy ennek megfelelnek, dokumentumokkal lehetőség szerint - ugye, XXI. század, elektronikus úton -, és mindenféle füstadók nélkül. Ez is megint nem így zajlik.
Ráadásul fölfedeztünk itt egy érdekes mellékszálat is. Önök elvárják azt, hogy legyenek környezetirányítási tanúsítványok, de ezt csak bizonyos tanúsítóktól fogadják el, ezt viszont őszintén nem értem, hogy ezt miért teszik. Ugye, arról van szó, hogy előírják azt, hogy legyen egy érvényes ISO 9001-es és 14001-es tanúsítvány, de valami gondjuk lehet a legnagyobb környezeti tanúsító, a norvég Det Norske Veritas tanúsítványaival. Hogy ezzel mi a probléma, az a szövegből nem derül ki, viszont én értékelném, ha államtitkár úr erre kitérne, mert a jelenlegi javaslatban ez úgy néz ki, hogy akkor az ő tanúsítványukat nem fogadnák el. Vagy én félreértem? Nem tudom, beszéljünk róla.
(13.10)
Viszont az egyértelműen látszik a javaslatból, hogy mi a valódi célja ennek. És itt most muszáj idéznem a szöveget, azt írják, hogy a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződést a települési önkormányzat a polgári törvénykönyvben meghatározott felmondási okokon túlmenően e törvény alapján akkor mondhatja fel, ha a közszolgáltató nem rendelkezik érvényes hulladékgazdálkodási közszolgáltatási engedéllyel és az OHÜ által kiállított minősítő okirattal. Magyarul, miről van szó? Arról van szó, hogy lesznek olyan vállalkozások, amelyek valamilyen módon fenn fognak akadni ezen a rostán; és az állam akkor is kiszelektálhatja őket a hulladékgazdálkodási piacról, ha ők jogszerű szolgáltatási szerződéssel rendelkeznek, méghozzá olyan jogszabályi kritériumok alapján, amelyek akkor, amikor a szerződést megkötötték, abban az időpontban még nem léteztek. Tehát ez most megint a visszamenőleges hatályú jogalkotás egy klasszikus példája. Ezzel megint a kiszámíthatóság és a szolgáltatásnyújtás biztonsága fog veszélybe kerülni.
Ne felejtsék el, hogy minden egyes bizonytalanság után mindig az emberek fognak rosszabbul járni. Tehát az nagyon impresszív dolog, hogy önök itt lépten-nyomon felállnak, és azt mondják retorikai szinten, hogy önök kiállnak azért, hogy a rezsi csökkenjen ebben az országban, de egyrészt minden alkalommal lesöpörnek minden olyan javító szándékú módosító javaslatot vagy akár törvényjavaslatot, ami a valós rezsicsökkentésről szólna, másrészt pedig beküldenek ilyen javaslatokat a Ház elé, amelyek tényleg három perc alatt születnek, szóval, tényleg napok alatt hozzák létre ezeket az irományszövegeket. Mint ahogy többen is mondták, maguk a kormánypárti képviselők is szét fogják módosítózni, mert annyira nem tudtak saját berkeken belül sem egyeztetni.
Azt mondják, hogy önök egyeztettek a civilekkel meg a szakmával, holott mi rendre látjuk, hogy ez nem történt meg. És utána akkor elvárják, hogy mindenki hősként ünnepelje a Fidesz-KDNP-t, mondván, hogy önök az emberekért harcolnak a gaz szolgáltatók ellen. Nem, kérem, itt arról van szó, hogy megint beiktattak egy olyan ellenőrzési helyet ebbe a törvénybe, ami indokolatlanul magas áron fog sarcot jelenteni, amelynek a végén mindig az emberek látják a dolgok kárát, az ő nadrágszíjukat kell majd jobban meghúzni.
Köszönöm. (Taps a függetlenek soraiból. - Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)
