KEPLI LAJOS
KEPLI LAJOS
KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha Magyarországon ma hulladékgazdálkodásról beszélünk, ha az Országgyűlés napirendre tűz valamely, a hulladékkal kapcsolatos törvényjavaslatot, akkor az embernek rögtön az ugrik be, hogy vajon az Európai Unió indított-e kötelezettségszegési eljárást hazánk ellen valamely irányelv átültetésének hiánya vagy késlekedése miatt, avagy a köztársasági elnök észrevételezett egy már elfogadott törvényt elmarasztalólag, netán egy elhamarkodott, elkapkodott, szakmaiatlan jogalkotás következményeit kell orvosolni.
Azt gondolom, jelen esetben a magyarországi új hulladékgazdálkodási koncepció kialakulását valamennyi fent említett feltétel végigkísérte és végigkíséri a törvény megszületésének egyes fázisai során. Ennek köszönhető, hogy a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási tevékenység minősítéséről szóló törvényjavaslat többségében a hulladékos törvény toldozásáról-foldozásáról szól. Hozzászoktunk már ebben a parlamenti ciklusban ehhez a jogalkotási technikához, hiszen a kormány teljes, majd’ hároméves tevékenységét ez a kapkodás és koncepciótlanság jellemzi véleményünk szerint.
A kormány minden egyes alkalommal a magyar emberek érdekeinek képviseletét helyezi a szavak szintjén előtérbe, ám ez a gyakorlatban valahogy mégsem valósul meg. A gyakorlat mégis az, hogy jelen pillanatban hazánkban a tavalyi évben a parlament kormánypárti többsége által meghozott döntés értelmében a hulladékszállítási díjak számos településen radikálisan megemelkedtek, majd ezt követően rendelkezett a kormány a rezsidíjak kismértékű, 10 százalékos csökkentéséről, ami körülbelül annyit ér, mint életveszélyes sérültnek a sebtapasz. A szolgáltatás színvonala változatlan jelen pillanatban is, a díj többszöröse, a hulladék fő iránya továbbra is a lerakó marad.
Bár az államtitkár úr az expozéjában elmondta, hogy a hulladékos törvényjavaslat egyik célja volt a hulladéknak a lerakóról való elterelése, azonban mi továbbra is azt valljuk, hogy önmagában a lerakási díj és önmagában ez a törvény nem alkalmas ennek a célnak a kielégítésére, ugyanis alapvetően egy hibás hulladékgazdálkodási koncepció mentén dolgozik a kormány véleményünk szerint. A hulladékról szóló törvény elfogadását csupán azért támogatta a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciója - és ezt akkor is elmondtuk -, mert egyetértettünk azzal a céllal, hogy ki kell üldözni azokat a profitéhes multinacionális cégeket a közszolgáltatást végző cégek többségi tulajdonosi köréből, amelyek egyetlen céljuknak a profit kiszivattyúzását tartották. Ezt mindenkor támogatandó célnak tartottuk, és annak tartjuk jelen pillanatban is. Ezzel kapcsolatban azonban megjegyzem, hogy az előttünk fekvő javaslat állami vagy önkormányzati tulajdonként definiálja az olyan gazdasági társaságot, ahol a települési önkormányzat, azok társulása vagy az állam a szavazatok többségével rendelkezik a gazdasági társaságban.
Felmerül az a kérdés - csupán egy kérdés, majd kérem az államtitkár urat, hogy ezt válaszolja meg a vita során -, hogy ennek értelmében lehetővé válik-e, hogy egy közszolgáltatást végző konzorciumban az állam vagy az önkormányzat olyan cégen keresztül vesz részt, ahol eleve csak 51 százalékos tulajdonnal rendelkezik, így végül a szolgáltatást végző konzorciumban összességében kisebbségbe szorul. Az államtitkár urat kérem tehát, hogy ezt majd válaszolja meg. A Jobbik szerint azonban a lakosság terheinek valódi csökkentése érdekében el kellene gondolkodni más európai országok mintájára vagy skandináv mintára akár a hulladékkezelés és a távhőszolgáltatás összekapcsolásáról, amivel olcsóbb lesz a távhő és a hulladékszállítási díj egyaránt. Kapcsolt energiatermeléssel áramot és hőt előállítani a hulladék ártalmatlanítása által: ez tűnik ma a legkézenfekvőbb megoldásnak, amennyiben a valós cél, márpedig az, a lakosság terheinek hosszú távú és valós tartalommal bíró csökkentése. Jelen pillanatban azonban ennek a szabályozási környezetben, a magyar törvényhozási környezetben számos akadálya van, és nem is csak a magyar környezetben, hanem az európai uniós környezetben is, hiszen a legfőbb akadály maga az Európai Unió, illetve az általa ránk kényszerített regionális hulladékkezelési rendszer, amelynek következtében többségében európai uniós támogatásokból hatalmas, fenntarthatatlanul nagy ellátási körzetek jöttek létre, önmagukban hordozva a fenntarthatatlanságot, a díjak emelkedését és a lerakáscentrikusságot. Hiszen hatalmas regionális hulladéklerakókat épített az ország az elmúlt évtizedben, többségében uniós támogatásból, és ahhoz, hogy ezeket a támogatásokat ne kelljen visszafizetni, hogy a rendszert fenn tudják tartani, ez magában hordozza a díjak fokozatos emelkedésének kényszerét. Tehát azt gondoljuk, hogy ez a 10 százalékos rezsicsökkentés ebben a tartalom nélküli formában csak átmenetileg tartható fenn, és egyfajta kampányintézkedésként kell hogy felfogjuk. A szelektív gyűjtés továbbra is akadozó, kialakulatlan, kevés helyen hozzáférhető.
Alapvető szemléletbeli különbség van a hulladékgazdálkodást illetően a kormány és a Jobbik Magyarországért Mozgalom között. Amíg a lerakási szemléletű hulladékgazdálkodás nem változik - mert, ismétlem még egyszer, továbbra is azzal van dolgunk a mi véleményünk szerint -, addig minden rezsicsökkentési kísérlet erőtlen marad, hiszen nincs mögötte valós tartalom.
A bizottsági ülésen az egyik kormánypárti képviselőtársunk felvetette, hogy ugyan itt mutyiról szó sem lehet - mert volt egy ilyen vélemény, hogy ez a javaslat, ami most előttünk fekszik, majd magában rejti az újabb mutyik lehetőségét -, hiszen alapvetően veszteséges cégekről van szó.
(11.10)
Ebben az esetben rögtön felmerül az a kérdés, a kormány nemrég még arról beszélt, hogy azért kell többségében állami és önkormányzati tulajdonba venni ezeket a cégeket, mert a multinacionális cégek milliárdokat lapátoltak ki az országból. Itt máris van egy ellentmondás, hogy milyen milliárdokról van szó, ha tényleg veszteséget termelő tevékenység volna a hulladékkezelési közszolgáltatás. Ha valóban veszteséget termel, akkor miért varrják az amúgy is forráshiánnyal küzdő önkormányzatok nyakába? Miből fogják az önkormányzatok, illetve az állami tulajdonú cégek azt finanszírozni? A törvénybe most beemelendő keresztfinanszírozás tilalmának elve, ennek logikája szerint csakis a díjak emelésével, hiszen annak fedezni kell a költségeken túl az ésszerű nyereséget is, vagyis véleményünk szerint ezúton törvénybe foglalják a jövőbeni díjemelések indoklását. A Jobbik Magyarországért Mozgalom ezt alapvetően visszautasítja, hiszen ez a lakosság terheinek növekedéséhez vezet hosszú távon.
Az előttem felszólaló Szabó Imre miniszter úr, egykori környezetvédelmi miniszter - amint azt már Nagy Andor képviselőtársam részben tévesen megemlítette - egy szakmai szervezet álláspontját ismertette szinte szóról szóra, mégpedig nem a KSZGYSZ, hanem a Hulladékhasznosítók Országos Egyesületének szakmai álláspontját, amely álláspont véleményünk szerint is megfogadandó elemeket tartalmaz. Furcsának tartjuk azonban mi is, hogy valakinek a szakmai véleménye - aki egykor környezetvédelmi minisztere volt ennek az országnak - kimerül abban, hogy egy hulladékhasznosító szervezet álláspontját szinte szó szerint felolvassa. Én ezt nem minősítem, hiszen ha az MSZP-frakciónak ennyi a véleménye erről a javaslatról, az mindössze az ő szakmai hozzáértésüket tükrözi.
Engedjék meg, hogy a teljesség igénye nélkül én is reagáljak néhány javaslatra, amelyeket a jogszabályból kiemelnek.
Elhangzott már a cégek adminisztrációs terheinek csökkentése, és ebben egyetértek a HOE-val, valóban, ennek ellene hat ez a javaslat, hiszen tudjuk jól, hogy a hulladékkezelési engedély, amit a környezetvédelmi hatóság állít ki és ad ki, alapvetően talán már túlszabályozottan is olyan dokumentumokat, olyan igazolásokat kér be az engedélyestől, amely néha túlzottan is indokolatlan feladatok elé állítja az engedélykérőt. Számos része ugyanis ennek az engedélykérelemnek - ezt egykor vállalkozóként magam is megtapasztaltam - teljesen szükségtelen, és nem olyan információkat tartalmaz, ami azt erősítené meg, hogy alkalmas az illető a közszolgáltatás, a hulladékkezelési feladat ellátására. Nem történt tehát ebben az irányban, ebben az igényben sem változás, hogy mozduljunk el egy kicsit az adminisztrációs terhek csökkentése felé, hanem ez most csak egy újabb elemmel kibővül, tehát ezt az elemét nem tudjuk támogatni.
A bizottsági ülésen is szó esett már arról, hogy hogyan kerül közigazgatási hatósági hatáskörbe egy nonprofit kft. A bizottsági ülésen meg is érkezett a válasz, hogy erre számos más példa van, hogy a kormánypárti képviselők rögtön siettek gyakorlati életből példákat hozni arra, hogy milyen gazdasági társaságok végeznek közigazgatási hatósági tevékenységet. Ami azonban a legrosszabb számunkra, és valószínűleg a leendő közszolgáltatók számára is, hogy itt a működés garanciái nincsenek biztosítva, főleg ahogy azt a Hulladékhasznosítók Országos Egyesületének véleményében is kiemelték, a kérvény elutasításának indokolási kötelezettsége tárgyában nem rendelkezik kötelezettséggel az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség, ezzel együtt tehát a kérelmező nyilván semmilyen támpontot nem kap a jövőbeni dolgokra vonatkozóan.
A keresztfinanszírozás tilalmával kapcsolatos véleményt már az imént ismertettem, amely azt tartalmazza, hogy a költségein túl az ésszerű profitot is tartalmaznia kell a közszolgáltatás díjának a közszolgáltató cégek esetében, aminek némileg ellentmond az, hogy állami, tehát miniszteri keretek között határozzák meg a díjakat. A központi ármeghatározásnak némileg ellentmond az, hogy az önkormányzatok állapítják meg a közszolgáltatás feltételeit. Mi garantálja innentől kezdve azt, hogy az adott közszolgáltató képes lesz teljesíteni ezeket a feltételeket azon az áron, amelyet központilag meghatároznak? Önkormányzatonként teljesen eltérő szolgáltatási feltételek állhatnak ugyanis fenn.
Ami még feltűnt számomra a fogalmi meghatározásoknál, mint aki régóta vállalkozóként dolgozott a környezetvédelmi szakmában - környezetvédelmi megbízottként jó néhány cég érdekeit képviseltem, és engedélyezési dokumentációkat állítottam össze magam is -, hogy eredetileg a törvényből kivették a begyűjtést mint fogalmat, majd ez most gyűjtés formájában visszakerül. Gyakorlatilag egy nagyon hasonló tevékenységet szabályoznak, ami hulladékkezelésiengedély-köteles: a hulladék összegyűjtése a termelőtől. A gyártó, a forgalmazó az általa előállított termék visszagyűjtése során gyűjtési tevékenységet végez, azonban rá nem vonatkozik ez a kategória, ő ezt hulladékkezelési engedély nélkül végezheti, és gyűjtőként léphet fel, úgy, hogy valójában nem biztos, hogy rendelkezik ennek a tevékenységnek a feltételeivel. Gyakorlatilag néhány példát szerettem volna csak kiemelni ebből a javaslatból. Nem szeretném a teljes 30 oldalas hulladéktörvény-módosítási javaslatot idecitálni vagy átbeszélni, a vita során majd nyilván felmerülnek további szakaszok, bekezdések, amelyek problémásak lehetnek.
Engedjék meg, hogy még az eddigiek szellemében talán még egy dologról ejtsek szót. A jelen tervezet szerinti módosítás lehetővé tenné, hogy egy olyan gazdasági társaság, amely önmaga nem, csak tagjai rendelkeznek közszolgáltatási engedéllyel, ellásson hulladékgazdálkodási, hulladékkezelési közszolgáltatási feladatokat. Ha ez így van, akkor felmerül a kérdés, hogy maga a társaság rendelkezhet-e, rendelkezik-e a feltételekkel, megfelelő eszközparkkal, infrastruktúrával a hulladékkezelési közszolgáltatás ellátására. Itt valóban fennáll annak a veszélye, hogy nem képes ugyanazon a színvonalon biztosítani a szolgáltatást, mint esetleg egy olyan társaság, amely maga rendelkezik a közszolgáltatási engedéllyel és a minősítéssel.
Ennyit szerettem volna elöljáróban elmondani. Ezek alapján az eddigi formájában mi ezt a javaslatot nem tudjuk támogatni. Nyilván lesznek módosító indítványaink a törvényjavaslathoz, és annak függvényében fogjuk majd a végső álláspontunkat kialakítani. Azonban összegzésképpen még egyszer el kell ismételnem, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom egy teljesen más hulladékgazdálkodási koncepció mentén képzeli el Magyarország jövőbeni hulladékgazdálkodását. Alapvetően a lerakóról történő elterelést és a hulladékok energetikai célú hasznosításának magasabb arányát és ennek a szabályozási környezetnek a megteremtését tekintenénk célnak, hiszen egy óriási érték, egy nyersanyag rejlik ebben a hulladékban. Ne felejtsük el, hogy a hulladék zöme, körülbelül 70 százaléka vagy még nagyobb aránya még ma is a lerakókba kerül. Kíváncsian várjuk, hogy az új jogszabály, a lerakási díj ezen milyen mértékben fog változtatni; nem gondoljuk, hogy érdemben eltereli a hulladékot a lerakóról, és lehetővé teszi a lakosság terheinek csökkentését.
Köszönöm szépen.
