KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Már jó néhányszor szóvá tettem azt az elfogadhatatlan gyakorlatot, amit a kormánypártok követnek az egyes nagy jelentőségű és súlyú törvényjavaslatok tárgyalása során. Mint ahogy hallhatták a televízió nézői is, valamennyi bizottság a tegnapi napon tárgyalta meg ezt a nagy terjedelmű törvényjavaslatot, és csak szeretném elmondani, hogy érzékelhessék, hogy például a gazdasági bizottság mennyi időt szentelt ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalására.
(10.20)
Ez mintegy 5-8 percig tartott, amíg a bizottság ezt a nagy jelentőségű törvényjavaslatot megtárgyalta. Többször hangzik el többek között ebben a bizottságban is, hogy a szakmai bizottságok nem arra valók, hogy a törvényjavaslat szakmaiságát megnézzük, itt van a plenáris ülés, és a plenáris ülésen kell csak szakmai vitát folytatni. Ezzel természetesen mi nem értünk egyet, hiszen a parlamenti bizottságok azért vannak, hogy az ilyen szakmai vitát lefolytathassuk.
De a gyakorlat abszurditását az is mutatja, tisztelt képviselőtársaim, hogy rögtön a tárgyalás kezdetén egy kormánypárti képviselő feláll és bejelenti, kérnének időt arra, hogy módosító indítványokat nyújtsanak be. Tehát ez is cáfolja azt, amit az államtitkár úr nagy vehemenciával megpróbált előadni, hogy ki mindenkivel történt egyeztetés a törvényjavaslat kapcsán. Azt jelenti, tisztelt államtitkár úr, és köztudott, hogy a szakmai érdek-képviseleti szervezetek két nappal a benyújtást megelőzően kapták meg a javaslatot, hogy fogalmazzák meg véleményüket. (Herman István Ervin: Elnök úr, ez nem hangzott el a bizottsági ülésen!)
Miről is szól ez a törvényjavaslat, tisztelt képviselőtársaim? Tavaly több hónapos huzavona után fogadta el az Országgyűlés a törvényjavaslatot, amit most nagy terjedelemben már módosítunk is. (Herman István Ervin felmegy az elnöki pulpitusra.) Oly módon fogadta el, hogy a záróvitában emlékezetem szerint 50-80 módosító indítványt nyújtottak be a kormány képviseletében, ami eleve átírta az egész jogszabályt, követhetetlenné tette. Most akkor benyújt a kormány egy új törvényjavaslatot, amivel módosítja azt a jogszabályt, amely egyébként január 1-jén lépett hatályba, nagy terjedelemben módosítja szakmai és politikai egyeztetés nélkül. Mert látható: ha kormánypárti képviselők akarnak módosító indítványok tömkelegét benyújtani, akkor nyilván velük sem volt egyeztetés ebben az ügyben. Tehát megint csak arról szól a történet, hogy az államtitkár úr nagy vehemenciával felvezeti ezt a javaslatot, amelyről kiderül, hogy ezzel tulajdonképpen senki nem ért egyet.
Mi a helyzet a hulladékgazdálkodás területén, tisztelt államtitkár úr? Az biztosan elmondható, hogy egyetlenegy területen sem sikerült ekkora káoszt előidéznie az Orbán-kormánynak, mint a hulladékgazdálkodás területén. Teljes a bizonytalanság. A hulladékgazdálkodásban működő cégek sem a jövőjük tekintetében, sem semmilyen tekintetben nem tudnak tervezni. Három év alatt érdemben az ágazatban nem volt semmiféle beruházás, pedig ez az az ágazat, ahol jelentős forrásokra van szükség ahhoz, hogy a fejlesztéseket végre tudják hajtani. Gondoljanak bele, ha 3 évig egy ilyen ágazatban nincs semmiféle fejlesztés, sőt visszaépülés van egyes területen, az az ágazat mit fog csinálni néhány éven belül. Mondja az államtitkár úr, hogy nem baj, majd az önkormányzatok kivásárolják ezeket a cégeket. Hol él ön, tisztelt államtitkár úr? Hol vannak Magyarországon azok az önkormányzatok, amelyeknek forrásaik vannak ilyen hatalmas fejlesztésekbe invesztálni és megvásárolni, kivásárolni ezeket a cégeket?
De az még hagyján! Jó, rendben van, vesznek fel bankhitelt, esetleg a kormány megsegíti őket, hogy vegyenek fel bankhitelt. Honnan lesz pénzük a fejlesztésekre, hogy végrehajtsák azokat az elodázhatatlan és szükségszerű fejlesztéseket, ami ahhoz kell, hogy színvonalas, a kor követelményeinek megfelelő szolgáltatást tudjanak nyújtani? Aztán a felvezetőjében olyanokat mondott az államtitkár úr, amire aztán természetesen majd a vitában reagálunk.
