SCHMIDT CSABA
SCHMIDT CSABA
SCHMIDT CSABA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! “Amióta élőlények léteznek, azóta létezik hulladék is, a természetben azonban az egyik állat- vagy növényfaj hulladéka nyersanyagként szolgál egy másik organizmus számára. Az emberiség létszámának, gyarapodásának, illetve új anyagok, technológiák létrehozásával megbontotta az egyensúlyt, és már saját egészségét veszélyezteti, tönkretéve természetes környezetét. Hulladékunk szinte már mindenütt jelen van, legyünk akár az Antarktisz jégmezején vagy a bolygónkat övező űrben. Már most is évente mintegy 5,2 millió ember, köztük 4 millió öt év alatti gyermek hal meg hulladékok okozta betegségekben. Az egészségügyi hatások különösen a városokban élő szegényebb rétegek körében szembetűnőek. Számunkra, magyarok számára is súlyos problémát jelent a hulladék kezelése, elég csak az illegális szemétlerakók hatalmas számát megemlíteni.” - fogalmazta meg már 1998-ban az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány által “Csináld magad!” címmel kiadott sorozatnak a hulladékgazdálkodásról szóló 9. füzete. 1998-ban, tisztelt képviselőtársaim, s ma, 2013-ban vitatkozunk erről a törvényről, s arról, hogy mit kell változtatni a hulladékgazdálkodás rendszerén.
A magyar háztartások, ahogy Sebestyén képviselőtársam nagyon jól illusztrálta a miskolci mennyiségekkel, hihetetlen mennyiségű, az egészségre káros hulladékot termelnek, nem beszélve az ipari méretű szereplőkről, akik szintén hatalmas mennyiségű hulladékot állítanak elő. Nem mellékes szempont tehát, hogy a hulladékgazdálkodást végző közszolgáltatók milyen minőségi alapelvek mentén és mennyire környezettudatosan végzik munkájukat a hulladékelszállítás, -válogatás, -ártalmatlanítás, -újrahasznosítás során. Senki számára nem lehet közömbös, hogy milyen technológiával, milyen gépjárművekkel végzik ezeket a szolgáltatásokat. A magyar kormány is felismerte azt, hogy szükséges egy olyan közszolgáltatási rendszer kialakítása, melyben a szolgáltatás biztonsága és a minősége hangsúlyos értékelési szemponttá válik, összhangban a környezetvédelmi hatékonyság növelésével és a fenntartható fejlődés megvalósításával.
Hogy miért volt szükség erre a felismerésre? Én azt gondolom, hogy aki ismeri a magyar hulladékgazdálkodási rendszert a korábbi évtizedekben, az látja, hogy a szabályozatlanság és a központi irányítás hibája micsoda problémákat okozott. Vegyük csak az itt a teremben már többször emlegetett regionális rendszereket, és én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy ezek a regionális rendszerek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, sőt alapvetően nem alkalmasak hosszú távon ennek a problémának a megoldására.
Én egy olyan társulásnak a munkáját ismerem, amely 80 települési önkormányzatból áll, és minden egyes döntéshez mind a 80 képviselő-testületnek a pozitív döntése szükséges, ezért ez a társulás egyébként a megalakulása óta nem volt képes megváltoztatni az alapszabályát. De ha ennek a társulásnak a területét nézzük, akkor vannak olyan települések, amelyek szervesen kapcsolódnak hozzá, mégis más társulások tagjai, és van olyan település, amely egyébként a Duna mentén helyezkedik el, és olyan társuláshoz csatlakozott, amelynek a központja Várpalota, Székesfehérvár magasságában van, és egyébként semmiféle kapcsolata nincs ezzel a társulással. Ilyen gyermekbetegségek jellemezték ezeket a társulásokat, ami alapvetően nem az önkormányzatok hibája volt, hanem az, hogy nem volt egy központi irányítás arra vonatkozóan, hogy hogyan kell megszervezni a hulladékgazdálkodást, és nem voltak olyan kontrollok, amelyekben azt mondták volna az önkormányzatoknak, hogy igen, lehet társulásokat létrehozni, de ezeket az elveket kell betartani, ilyennek kell lennie a területi kötöttségnek, nem léphetünk ki, nem lehet szigetszerű pontja a társulásoknak, ezek a jó technológiák, amelyeket a kormányzat javasol, és amelyeket, azt gondolom, hogy iránymutatásként szab.
Én azért nem venném ki a kormányzat felelősségét ezekből a pályázati kiírásokból, mert mégiscsak az NFÜ írta ki ezeket a pályázatokat, amelyeket az előző kormányok felügyeltek, és itt kerültek, azt gondolom, kényszerpályára a társulások, mert az önkormányzatok azt tudták megnézni, hogy itt vannak a pályázatok, ezekkel a feltételekkel lehet rájuk pályázatot benyújtani, egyébként pedig nem tudunk hulladékgazdálkodás fejlesztésére forrásokat bevonni, és nem tudunk fejlesztéseket megvalósítani. Tehát én azt gondolom, hogy alapvetően a pályázati oldalon és a kiírói oldalon volt a hiba, és ezt egyébként nem az Unió írta elő nekünk, hanem a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, tehát az előző kormányok tették ezeket a kiírásokat, amelyek ma nagyon sok problémát okoznak a szelektív hulladékgyűjtés területén.
(12.20)
Való igaz, hogy ezeknek a rendszereknek egy része nem működik még, de akkor sem mondható, hogy beváltották volna a hozzá fűzött eredményeket (Sic!), hiszen van olyan rendszer, ami már működik, vagy az ISPA-projektek már működnek, és mégsem látszik a szelektív hulladékgyűjtésben az eredmény. Én azt gondolom, hogy ahogy a törvényben megfogalmazásra került, a házhoz menő szelektív gyűjtés az, ami a kulcsa a hosszú távú szelektív gyűjtésnek és az újrahasznosítások kiépítésének.
Ami pedig a korábban elhangzott vitákat illeti, én azt gondolom, hogy Kepli képviselő úr nagyon szépen körbeírta az első hozzászólásában, azt hittem, hogy már ki se fogja mondani, hogy a hulladékégetésre gondol. Utána itt a hozzászólásában pontosított, hogy milyen típusú hulladékégetést tud elképzelni a Jobbik. De én azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne, ha a Jobbik elmondaná azt is, hogy hol akarja ezeket a hulladékégetőket felépíteni, mert én még egyetlen olyan közösséget nem hallottam, amely kifejezetten jelentkezett volna, hogy szeretne hulladékégetőt létrehozni, és azt szeretné, ha ezen a településen hoznák létre ezeket az égetőket. Olyan aláírásgyűjtést már láttam viszont, ahol a lakosság kifejezetten tiltakozott az ellen, merthogy a gazdasági szempontok elé helyezi a környezeti és egészségügyi szempontokat, mert ez a magyar lakosság számára fontosabb kérdés.
Lehet, hogy Nyugat-Európában a nyugat-európai emberek más fontossági sorrendet tartanak maguk számára fontosnak; a magyar emberek azt mondják, hogy számukra az elsődleges a biztonságuk és az egészségük, és ezt nekünk tudomásul kell venni. Ha majd Kepli képviselő úr akármelyik településen, akár nagytelepülésen, akár kistelepülésen egy lakossági fórumon meggyőzte az ott lévőket, vagy egy helyi népszavazáson meggyőzte az ott élőket arról, hogy igenis itt egy termikus hulladékhasznosításra van szükség, akkor azt gondolom, hogy majd vitatkozhatunk erről a parlamentben, hogy szakmailag ez hogy szükséges. De én azt gondolom, hogy elsősorban itt az emberek véleményére kell építenünk, és azt kell képviselnünk, amit ők fontosnak tartanak. A magyar emberek eddig nem kértek az ilyen beruházásokból, ezért nekünk más megoldásokat kell keresnünk, elsősorban az anyagában történő hasznosítását a műanyagoknak, és ezt követően lehet más megoldásokat keresni.
Ezért is gondolom azt, hogy ez a törvény elengedhetetlen ahhoz, hogy ebbe az irányba lépjünk, hiszen olyan szabályozási rendszert alakít ki, amelyben az érintettek környezetkímélő magatartásra ösztönzik a szolgáltatókat pozitív és negatív eszközökkel egyaránt, hogy a településeken működő közszolgáltatók a lehető legkevésbé terheljék meg az élőhelyeket, a gyermekeink környezetét.
Éppen ezért a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási tevékenység minősítéséről szóló T/11206. számú törvényjavaslatban megfogalmazott objektív, kézzelfogható, egységes minősítési rendszer kialakítása által kénytelenek lesznek a hulladékgazdálkodást végző közszolgáltatók minél környezetbarátabb módon, minél magasabb minőséget biztosítva működni, hiszen ha nem így tesznek, akkor a pozitív minősítés hiányában az önkormányzatok nem köthetnek velük szerződést. Ezen szolgáltatók minősítése és a minősítési besorolás alapján kiírt közbeszerzési pályázatok által az önkormányzatok a helyi lakosok igényeinek leginkább megfelelő, helyi viszonyokhoz leginkább igazodó közszolgáltatókat választhatják majd.
Összegzésképpen tehát a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási tevékenység minősítéséről szóló T/11206. számú törvényjavaslatról elmondható, hogy a társadalom minden érintett résztvevőjére, különösen a lakosságra nézve előnyös rendelkezéseket tartalmaz, hiszen a minőségi hulladékgazdálkodási szolgáltatást végző közszolgáltatók egy kiszámítható, objektív, jogszabályi alapokon nyugvó eljárás során, biztonságos keretek között láthatják el majd a jövőben a feladatukat. Az önkormányzatok a közbeszerzési eljárásuk során pontosan meg tudják majd határozni azt a szolgáltatói minősítési kört, amely a legmagasabb a területükön lévő hulladékgazdálkodási feladatok ellátására.
Végezetül egy gondolatot engedjenek meg még képviselőtársaim, ami a rezsicsökkentéssel kapcsolatos. Ma még nincs érvényben a hulladékgazdálkodási törvénynek az a pontja, amelyben azt határozta el az Országgyűlés, hogy 2014-től nonprofit formában látható el a közszolgáltatás. Tehát teljesen fölösleges itt most profitról beszélni ebben az esetben, mert ha véletlenül egy-egy ármegállapítás után valamiféle haszon képződne egy társaságnál, azt neki vissza kell forgatnia hulladékgazdálkodási fejlesztésekre. Tehát 2014. január 1-jétől semmiféle profit megszerzéséről nem lehet szó a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás területén. Természetesen marad a piaci alapú hulladék-újrahasznosítás és az ipari felhasználóktól történő gyűjtés, de azt gondolom, hogy ott is nagyon fontos az, hogy az önkormányzati cégek és a magyar állami tulajdonú cégek minél nagyobb tért tudjanak nyerni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)
