DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez az egyetlen ajánlási pont, amelyet jómagam terjesztettem elő. Tehát az 1. ponthoz szeretnék hozzászólni. Véleményem szerint egy nagyon fontos dologról beszélünk, amit, úgy érzem, még nem sikerült kellőképpen a bizottsági üléseken hangsúlyozni ahhoz, hogy az ott jelen lévő, a Belügyminisztériumot képviselő államtitkár asszony ezt kellően komolyan vegye, vagy meg tudjam győzni, hogy itt bizony problémák merülhetnek föl. Ezt most megkísérlem államtitkár úr esetében megtenni és a legjobb szándékkal, szakmai alapon közelíteni ehhez az esetkörhöz.
Arról van szó ugyanis, hogy önök a törvényjavaslatban nagyon helyesen kettéválasztották magát a körözési eljárást, a bejegyzést a körözési nyilvántartásba. Tehát egyfajta rendet szeretnének tenni a körözések terén. Ez elfogadható és támogatandó cél. Úgy érzem, még az is elfogadható lenne, hogy egy eltűntté nyilvánító határozat születik közigazgatási úton, ha már ezt a nyilvántartást kibővítjük. Ezzel sincs semmi gond. Viszont, ha ezt a közigazgatási határozatot önök kötelezően hozzá akarják kötni a holtnak nyilvánítás bírósági eljárásához, tehát csak abban az esetben lehet valakit majd a jövőben holttá nyilvánítani, ha őt előzőleg legalább öt évvel közigazgatási úton is eltűntté nyilvánítják, akkor, úgy gondolom, egy kicsit, ahogy szokták mondani, túlszalad a kés, és olyan eseteket generálhat, amire esetleg önök nem gondoltak, amikor ezt a javaslatot előterjesztették.
A legtöbb esetben ezzel nincs semmi gond, mert ha eltűnik valaki, akkor a rokonok, hozzátartozók bejelentik, vagy esetleg az azt észlelő hivatalos személyek bejelentik, először is keresni fogják, és ha nem találják meg, akkor ezek után megszülethet az eltűntté nyilvánító határozat. Ha eltelik 5 év, és életben létére utaló jelek nem érkeznek, akkor a bíróság holttá nyilváníthatja. De mi van abban az esetben, ha, csúnya szóval élve, valaki nem hiányzik senkinek, mert mondjuk, egyedül él, a rokonai, ha vannak is, külföldön élnek, és évekig nem néznek rá, és ő eltűnik? És, azt kell mondjam, sajnos, mert ez a társadalmi viszonyokra is utal sok esetben, hogy nem figyelünk kellőképpen egymásra, de nem kerül sor a rendőrségi keresésére, nem kerül sor az eltűntté nyilvánító határozat kiadására.
Ezt követően feltűnik valakinek, mondjuk, egy távoli rokonnak, hogy az ismerőse nincs meg, és szeretné rendezni ezt a helyzetet. Kiderül, hogy mondjuk, 6 éve eltűnt az illető, de senki nem kereste, és megállapítható, hogy bizony már sok-sok éve nincs meg, a hollétéről senkinek, sem hivatalosan, sem az ismerősöknek nincs tudomásuk. Most, ebben az esetben hozni kell egy közigazgatási határozatot, és még 5 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a bíróság holtnak nyilváníthassa. Tehát úgy is megfordíthatom a dolgot, hogy 5 éven keresztül élőnek kell tekinteni, annak ellenére, hogy egészen bizonyos, hogy ő már többet nem fog előkerülni, és már nagyon régóta eltűnt.
Ami még ennél is aggályosabb, hogy ezek után például akár egy öröklési jogviszony sem nyílhat meg. Hiszen, ha valakinek nem állítanak ki halotti bizonyítványt, a halál tényét bíróságilag nem állapítják meg, vagy a mi esetünkben holtnak nyilvánító ítélet a bíróság részéről nem születik, akkor bizony őt élőnek kell tekinteni, és egyéb polgári jogi viszonyokban, például az öröklés esetében sem lehet továbblépni. Ez az a probléma, amit ki kellene küszöbölni. A bíróság kezének túlságosan mechanikus megkötése, hogy mérlegelhesse, hogy valaki mikor tűnt el, és eltelt-e az 5 év, sok esetben megint az életben, a gyakorlatban problémákat fog generálni.
(22.40)
Erre nem jó válasz az, amit államtitkár asszony a bizottsági ülésen mondott, hogy a halál napját a bíróság állapítja meg. Ez valóban igaz, de a bíróság azt fogja kimondani a holttá nyilvánító ítéletében, hogy pontosan mely napot tekinti a halál napjának, de ahhoz, hogy ezt az ítéletet meghozhassa, előzőleg öt évnek el kell telnie a közigazgatási eltűntté nyilvánítás után, és hogyha ez megtörtént, utána a bíróság, mondjuk, ebben az ötéves tartományban mérlegelhet, hogy ő mely részben, vagy melyik napot határozza meg konkrétan a halál napjának.
Tehát nagyon kérem államtitkár urat, hogy esetleg ezt gondolják át, kapcsolódó módosítókkal még lehetne ezt rendezni, mert biztos vagyok benne, hogy az életben a bíróság kezének a megkötése olyan eseteket eredményez, amit önök se szeretnének.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
