ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Kicsit messzebbről szeretném kezdeni a téma megvilágítását. A választók akaratából én 1998-2002 között már ennek a parlamentnek tagja voltam, és akkor háromhetente ülésezett a parlament, és koalíciós kormányzás volt. Háromhetente volt ülés, mert háromhetente látott a legnagyobb kormánypárt esélyt arra, hogy határozatképesre össze tudja hívni a plenáris ülést, háromhetente voltak bizottsági ülések, és úgynevezett képviselői hét volt a harmadik hét. Akkor még nem volt laptopja senkinek sem, papír alapon kaptuk az előterjesztést, föl lehetett rá készülni, és akkor még megszokott volt, hogy a kormány előterjesztéseit olvassuk, jegyzeteljük, jövünk ide, és tárgyaljuk meg.
Azóta sokat fordult a világ itt, az Országház falain belül is, és vasárnap éjjel meg szombat éjszaka tesznek fel nagy horderejű törvényjavaslatokat egyéni képviselői indítvány formájában, aminek elolvasására sem idő nincs, másfelől a társadalmi egyeztetés minden ilyen előterjesztés soraiból meg sorai között tetten érhető. Az önök - mármost a kormányoldalnak mondom - kétharmadával, ami a választásra jogosultak egyharmadának, a szavazni elmentek alig több mint a felének eredményeképpen üléstermi kétharmadot eredményezett, most a teljes erőfölény tudatában és birtokában, némi hatalmi arroganciával is, mindent lenyomnak az ország torkán, és elképesztő törvényjavaslatokat fogadtatnak el.
Na, ilyen felvezetés volt szükséges annak érzékeltetésére, hogy elmondjam azt, hogy az akció és a reakció viszonya és szintje hogyan emelkedett meg tizenév alatt arra a magasságra, amiben most vagyunk. Tehát amikor mindent, ami eszükbe jut két nap alatt törvénybe tudnak iktatni, és rá egy hétre már ki is hirdetik, és nincsenek tekintettel sem emberre, sem istenre, semmire sincsenek, csak az önös érdekeikre, akkor miért várnak el az ellenzék részéről olyan magatartást, parlamenti munkát, amelynek már semmi látszatja és eredménye nincs. Mert gyakorlatilag nem fogadnak el részünkről módosító javaslatot, a felszólalásainkat végig sem hallgatják, az önök kezében lévő médiumok meg sem említik az ellenzéket, tehát nem a saját pártjuk parlamenti felszólalásait, mintha nem is léteznének, és ez vált ki egy olyan reakciót, ami vezet ezekhez az üléstermi performance-okhoz, amelyek talán a nagy hallgatás falát áttörik, és még ha botrányba is kívánják ezt az egészet csomagolni vagy így feltüntetni, akkor nagyon kis mértékben, de mégiscsak az ehhez az eszközhöz nyúló képviselők elérik a céljukat.
Tehát amikor ilyen szigort vezetnek be, meg pénzbírság- és tiszteletdíj-csökkentési javaslattal álnak elő, és ennek a megvalósítása előtt sincs semmilyen akadályuk - mint ahogy eddig sem volt semmilyen akadályuk -, akkor azért jusson eszükbe, hogy ennek mi volt a kiváltó oka. Tehát itt fasizmus szellemét vizionálni az ülésteremben, azzal a háttérmagyarázattal, hogy hányan haltak meg a fasizmus égisze alatt, és nem beszélve ugyanezekben a padsorokban arról, hogy a kommunizmusnak minden dokumentáció szerint a világon százmillió áldozata volt, és a Magyar Dolgozók Pártjától egyenes ív húzható az MSZMP-n keresztül az MSZP-ig bezárólag az összes hasonló gondolkodású ember ideológiája között, akkor nagyon felemás gondolatok jutnak az ember eszébe, amikor ezekből a padsorokból fasizmust emlegetnek, holott a kommunizmusnak, a szellemi elődjüknek a világban százmilliós áldozata volt.
Hát kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy amikor az érvrendszerből már kifogyunk, akkor jusson eszükbe az, amit most elmondtam. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
