DR. STÁGEL BENCE
DR. STÁGEL BENCE
DR. STÁGEL BENCE (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A KDNP a lelkiismereti és vallásszabadság kérdését, valamint az európai keresztények ellen megnyilvánuló diszkrimináció és intolerancia problémáját már számtalan alkalommal a magyar parlament napirendjei közé emelte. Sajnos, a keresztényeket érő atrocitások száma folyamatosan nő, ezért a közvélemény és a nyilvánosság tájékoztatása mellett alapvető célkitűzéssé kell tenni, hogy az emberi jogok helyes értelmezése együtt járjon olyan jogalkotói lépésekkel is, melyek maximálisan biztosítják a lelkiismereti és vallásszabadságot minden keresztény ember számára. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a keresztényeket érő diszkriminációs folyamatok nem a keresztények magánügyeként, kizárólagos problémájaként jelennek meg, hanem a kérdés minden jó érzésű ember közös ügye kell hogy legyen, mely együttes fellépést követel az uniós intézmények szintjén is.
2013. május 21-én jelent meg a bécsi keresztényellenes diszkriminációt és intoleranciát figyelő központ 2012-es jelentése, mely csaknem 200 európai keresztényellenes incidenst sorol fel és mutat be. A jelentés szerint jogalkotói szinten is problémásak a keresztények szólás- és gyülekezési szabadságát, lelkiismereti szabadságát és vállalkozási szabadságát korlátozó törvények. A lelkiismereti szabadság korlátozása a hétköznapok szintjén súlyos munkajogi problémákat vet fel. Ez főleg egészségügyi intézményekben jelenik meg, hiszen számos kórházban a munkaviszony megszüntetésével jár, ha egyes orvosok és nővérek lelkiismereti okokra hivatkozva nem hajlandóak elvégezni abortuszt vagy asszisztálni abban.
Skóciában a bíróság a kórház előírásainak betartására, azaz abortuszműtétben való közreműködésre kötelezett két nővért. De az erőszakos megnyilvánulásokra is van példa: 2012-ben abortuszpárti aktivisták támadtak rá az életpárti tüntetőkre Ausztriában. Franciaországban az orvostanhallgatók arról számoltak be, hogy a gyakorlatban lehetetlen úgy lediplomázni, hogy ne vennének részt abortuszműtéten, holott ilyen kötelezettségük nincs a törvény szerint, a lelkiismereti szabadságon alapuló opció, az abortuszhatású tabletták forgalmazása kapcsán pedig nem létezik a gyógyszerészek számára. Svédországban pedig egyáltalán nem létezik a lelkiismereti szabadság érvényesítése az egészségügyi dolgozók számára.
(Földesi Gyula elfoglalja a jegyzői széket.)
Különösen is felháborító az az eset, amikor az Európai Emberi Jogi Bíróság helybenhagyta a svéd bíróság azon döntését, amely alapján börtönbe kellett vonulnia a homoszexualitást kritizáló szórólapokat osztogató négy személynek. A strasbourgi bíróság ítélete szerint a svéd bíróság döntése nem sértette a szólásszabadságot. A jogi nonszensz kategóriájába tartozik, hogy a keresztény tanítás kritizálása a szólásszabadsághoz tartozik - megjegyzem, egyébként jogilag teljesen helyesen -, ugyanakkor a homoszexualitásról szóló keresztény egyházi tanítás puszta kifejtését vagy megvédését is homofóbiaként értékelik a nemzetközi jogvédő szervezetek, és szemmel láthatóan szankcióval sújtják a nemzeti bíróságok is.
Komoly problémát jelent tehát, hogy Európában az egyre szélesebb körű gyűlöletbeszéd-ellenes törvények a szólásszabadság alapvető emberi jogát számos olyan területen is indokolatlanul korlátozzák, aminek révén a lelkiismereti szabadság és a vallási, lelkiismereti meggyőződés egyszerűen nem gyakorolható. Gyűlöletbeszédnek nevezni és büntetőjogi szankcióval sújtani egy világnézeti vitában a házasság hagyományos fogalma melletti kiállást amiatt, mert azt sértőnek találják egyes homoszexuálisok és lobbicsoportjaik, teljességgel hibás érvelés eredménye, és az emberi jogok lábbal tiprásával jár. Vessük csak vigyázó szemeinket most éppen Párizsra!
Az államnak, tisztelt képviselőtársaim, garantálnia kell a lelkiismereti meggyőződés szabad gyakorlását mind az egyén, mind a vallási közösségek számára, beleértve a kisebbségek vallásszabadságát is, és a társadalmi rend kialakításánál figyelembe kell venni az igazságosság alapelvét. A tolerancia nem azt jelenti, hogy mindenben egyet kell értenünk, csupán azt, hogy tisztelni kell a másik véleményét. Mi, kereszténydemokraták tisztában vagyunk vele, hogy a diszkrimináció és az intolerancia ellen alapvetően nem törvényekkel kell küzdeni, de a keresztényeket diszkrimináló és az emberi jogokat álságosan védő törvényeket el kell törölni. Ehhez kérjük nemzeti és nemzetközi szinten is mindannyiuk támogatását.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
