DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megpróbálok érthetően beszélni, a torkom ezt nem nagyon teszi ma lehetővé, de legalább így mellőzöm a harsogást. (Derültség.)
Elnök úr a tőle megszokott, azt kell mondanom, udvariassággal, talán felebaráti szeretettel köszöntötte a napirend indulásakor azokat, akik ma bármilyen úton látnak és néznek minket; a bármilyenen van a hangsúly. Azt gondolom, hogy ennek a javaslatnak az egyik nagy erénye, hogy végre tudomásul veszi és odafigyel arra, hogy Magyarországon még mindig élnek, és azt kell mondanom, százezrek, ha nem milliók, akik nem abban a helyzetben vannak, amiről itt egyik-másik képviselőtársam beszélt, hogy majd vesznek új televíziót, hogy majd megveszik azt a bizonyos kiegészítő eszközt a televíziójukhoz, hanem arra a 38 szolgáltatóra szorulnak rá, akik nélkül számukra a szemcsés, alig látható televízió sem létezne. Azt gondolom, hogy velük törődni kell. Ha ez az első lépés megtörtént, akkor előbb vagy utóbb át kell gondolni, hogyan lehet a helyi televíziózásnak a jelenlegi sanyarú helyzetén változtatni.
Nem véletlenül kértem ma szót ebben, és nemcsak azért, hogy kitöltsem azt a kis időt, ami nekünk, kisgazdáknak itt egyáltalán jár. Azért kértem szót, mert ma mi például abban a helyzetben vagyunk, hogy kisgazda politikus elsősorban vagy csaknem kizárólag vidéken tud megszólalni. Ahova elmegy, ott megjelenik a helyi televízió, ott a helyi híradásokban meg lehet jelenni. Azok a helyi televíziók közvetítenek az önkormányzatokból. A helyi embernek a politikát az jelenti, ami abban a televízióban megjelenik. Ezért ez nem jobb- vagy baloldali kérdés, hanem azoknak az embereknek a jogos igénye, akiket ki kell tudnunk szolgálni.
Következésképpen azt gondolom, hogy egy komoly lépés az, hogy most nem szorítjuk rá ezeket a műsorszolgáltatókat, de főként azokat, mert én róluk beszélek, akik a vevői ennek a szolgáltatásnak, hogy olyan helyzetbe kerüljenek, hogy már nincs televízió a számukra. Ezért én ezt a javaslatot mindenképpen támogathatónak gondolom.
Azok a részletkérdések, amelyek itt fölmerültek, minden bizonnyal módosító indítványokat fognak indukálni, azokat nyilván a kormány vagy az előterjesztők alaposan értékelik, és ennek megfelelően fogják azokat majd javasolni támogatásra vagy elutasításra.
De van még egy olyan kérdés, amiről szólni szeretnék. Az teljesen világos, hogy vannak bizonyos kérdések, ahol egyértelmű - ez az én jogi és azt kell mondanom, alkotmányos álláspontom -, ahol jó és helyes, ha a kormánytól érkezik a javaslat és nem feltétlenül képviselőtől. Ezt szóvá tették az ellenzék oldaláról, hogy ez egyéni képviselői indítvány.
(10.30)
Én meg azt kérdezem, hogy ez egyéni képviselői indítvány, és alaposan meg tetszettek nézni, vajon szakmailag és minőségileg megfelelő-e. Azt gondolom, igen. E tekintetben tehát, és ez a lényege annak, ami egy folyamatos és állandó vita közöttünk, azt kell elsősorban nézni, hogy milyen a minősége annak, amit előterjesztettek. Ha az a minőség jó, és szolgálja azokat a célokat, amelyek a törvényben megfogalmazásra kerülnek, akkor, azt gondolom, nem alapos ez a kifogás. Ezért meggyőződésem, és azt kell mondanom, hovatovább valóban meglehetősen széles körben elterjedt lehetőség, hogy ahol képviselői indítványok jelennek meg, ezeknek mindig megvan a technikai és az adott pillanatban szükséges indoka - itt is megvan.
Nyugalmat és olyan helyzetet kíván teremteni a javaslat a médiapiacon, ami legalább azt garantálja, hogy az elkövetkezendő időkre azok, akik most kétségesnek látták a jövőbeni működésüket, a jövőbeni működésük megmaradását láthatják. Ezt látom a javaslat egyik legnagyobb erényének. És még egyszer szeretném hangsúlyozni, nagy hangsúllyal kérem, hogy a kormány és a kormány ezzel foglalkozó érintettjei figyeljenek azokra a helyi televíziókra, azokra a helyi sugárzási lehetőségekre, amelyek ma nagyon sok embernek az egyetlen televíziózási lehetőség.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
