MANDUR LÁSZLÓ
MANDUR LÁSZLÓ
MANDUR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Mielőtt elkezdem a hozzászólásomat, az előző vitából egy dologra hadd hívjam föl a figyelmet, ami kialakult itt az átállás, meg időpontok kérdése, meg szükségszerűsége kapcsán. Itt azért alapvetően arról van szó, hogy egész Európa átállt a digitális műsorszórásra. Pontosan ismerjük ennek az okát, több lehetőséget nyújt a szolgáltatók és a nézők számára is, hogy ugyanazon létező frekvenciák tartományában az analóg sugárzáshoz képest jóval több televíziós szolgáltatást, illetve majd természetesen rádiós szolgáltatást is igénybe vehetnek, és miután ebben megállapodás született, ezért elindult egy folyamat. Ennek a folyamatnak egy következménye az is, hogy a vevői oldalon is megjelennek a digitális készülékek, amelyekkel digitálisan fogják venni az adásokat, és analóg módon nem fogják tudni venni, mint ahogy most az analóg készülékekkel sem lehet önmagában venni a digitális adásokat. Tehát a jövő azt fogja jelenteni, hogy ilyen készülékeken keresztül nézik majd a televíziónézők a műsorokat, akár országos, akár helyi vagy körzeti sugárzásról lesz szó.
Tehát ha azt nézzük, hogy hol a kényszer vagy szükségszerűség a tekintetben, hogy a helyi és körzeti televíziózás - mert most konkrétan erről beszélünk - kérdésében valamit kellene lépni, tenni nekik is mint szolgáltatóknak, hogy hogyan alkalmazkodnak a kialakult helyzethez, meg nekünk mint törvényalkotóknak, hogy milyen szabályozási körülményeket teszünk annak érdekében, hogy ez lehetőleg a legflottabbul működjön nemcsak a szolgáltatók szempontjából, de nyilván a nézők szempontjából is, és ezt talán még fontosabbnak is tartom, akkor valamilyen módon nekünk is intézkedni kell vagy lépnünk kell.
Én ezt tartom a legfontosabb résznek per pillanat, amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, és erre érkezett egy kezdeményezés, hogy a törvényi szabályozásban is ennek a követelményrendszernek valahogy próbáljunk eleget tenni. Maga a szándék egyébként önmagában szerintem nem elutasítandó, sőt azt kell mondanom, hogy szükségszerű erről mondani valamit. Ma Magyarországon 38 olyan kistelevízió működik, amelyik helyben sugározza analóg módon az adásokat. Ezt egyébként az anyag is tartalmazza, ez a hírközlési hatóság bázisából kikerült adat, hiszen ott tartják nyilván őket, hivatkozik is az előterjesztő az általános indokolásban arra, hogy 38 helyi televíziót érintő kérdés az, aminek most a tárgyalásában vagyunk. Nem érdekes, hogy a 38 sok vagy kevés, meg kell mondjam; per pillanat ez 38. De a 38 analóg sugárzásban levő televíziónak a sorsáról kell valamit dönteni.
Tehát önmagában ez, hogy előjön egy kezdeményezés, ez szerintem nem baj. Még az sem baj, sőt azt kell mondani, rendben van, hogy adjunk nekik egy lehetőséget, hogy ez a jelenleg elfogadott átállási időponthoz képest, ami ’14 vége, legyen meg, vagy legyen számukra 2016. december 31-ig átállási lehetőség. És persze választhassanak addig is, legyen módjuk, legyen egy nyitott helyzet, hogy mikor kívánják ezt megtenni, benyújtják-e korábban az igénylésüket vagy sem, és a már megszerzett jogosítványukat a sugárzásra vagy pontosabban: szolgáltatásoknak a határidejét ez lényegében nem befolyásolja, csak egyszerűen egy másik platformra kerülnének át, és aztán majd ha ezek a jogosultságok lejárnak, akkor természetesen egy pályáztatás keretében nyerhetnek újabb jogosultságokat erre a szolgáltatásra.
Hozzá kell tennem azt, hogy amikor erről beszélünk, azt azért látni kell, az ő döntésük alapvetően abban fog állni, hogy szembe kell azzal nézni, hogy a 38 jelenleg működő helyi televíziós társaság azzal a kihívással fog szembenézni, hogy az országos földfelszíni műsorsugárzásban viszont meg fog történni a digitális átállás; ami azt jelenti, hogy a nézői oldalon, a vevői oldalon a vevők át fognak állni a digitális vételre. Tehát vagy dekódereket tesznek a jelenlegi készülékük mellé - amit tudunk, ismert és nem probléma számomra, ezt mindenki tudja -, vagy olyan készülékeket fognak vásárolni, amiben eleve benne van a földfelszíni vételnek a lehetősége.
Ezzel viszont egyvalami kialakul a piacon, és nyilván ők ezzel számolnak és szembenéznek, hogy az ő analóg sugárzásuk, miután lekapcsolják az országos nagy televíziókat, az m1-et, az RTL Klubot, a tv2-t, amik ma földfelszíni sugárzásban juttatják el a nézőkhöz az adásukat - is -, és amikor a háromcsatornás nézők is átálltak digitálisra, akkor ott fogják találni magukat, hogy az ő helyi televíziójukat lényegében technikai okokból a vevői oldalon szinte lehetetlen lesz nézni, vagy csak bonyolultan, amit általában az emberek nem szoktak, hogy például valami kapcsolóval átkapcsolják vagy átkössék a tévéjüket, ha éppen helyi műsort akarnak nézni. Ez nyilván az ő igazi korlátjuk és akadályuk, és nem a törvényi szabályozás, hanem majd ez a kialakuló helyzet.
Valószínűsítem azt, hogy ma az analóg frekvenciákon való sugárzás leginkább jeltovábbításra szolgál, hiszen a helyi televíziók nagy része, amelyek sugároznak az éterben, különféle kábeltársaságokkal a besugárzott területükön megállapodásokat kötött kisebb-nagyobb mértékben arra, hogy a kábeltelevíziós hálózaton keresztül is egy-egy csatornát tudjanak nyerni, és eljuttassák a nézőkhöz az adást. Ez nyilván üzletileg egy laufot jelent számukra, hogy most és azonnal nem kell nekik beruházni, mert tőkeszegények, annak érdekében, hogy például a jelenleg meglevő fejállomásokhoz való jeljuttatást valami más módon, például optikai kábelen vagy más mikrohullámú hálózaton keresztül - és még sorolhatnánk, milyen eszközök vannak - oldják meg, hanem a meglevő analóg sugárzási lehetőségeket fölhasználva továbbra is tudják szolgáltatni a kábelhálózatok fejállomása felé a jelet, és akkor így elérik a nézőknek egy jó részét. Ez sem baj, tehát félreértés ne essék, csak azért érdemes erről beszélni, mert valószínűleg ezek a realitások.
Tehát e tekintetében - és itt térnék rá -, miután három részből áll ez a törvényjavaslat, ami érinti a digitális átállást, a médiatörvényt meg az elektronikus hírközlésről szóló törvényt mi a kulturális bizottságban természetesen az első kettőre koncentráltunk, míg a harmadik részében leginkább az érintett másik két bizottság foglalt állást.
Miről kellett döntenünk a bizottságban? Egyrészt, hogy tárgysorozatba-vételét támogatjuk-e, mi azt mondtuk, hogy igen, vegyük tárgysorozatba, hiszen tegyük meg a dolgunkat, amit az élet kikövetel, hogy rendelkeznünk kell. Kettő: általános vitára alkalmas ez az előterjesztés. Lehet róla vitatkozni, itt vagyunk, szerintem lehet róla. De nem azt jelenti, hogy nincsenek benne olyan részek, amit viszont módosítani kellene azért, hogy eloszlassunk egy-két olyan dolgot vagy biztosabbá tegyünk, ami nem adna lehetőséget a most már teljesen - hogy mondjam - szuperhatósággá és hatalommá kinőtt médiahatóság számára, hogy esetleg nem kívánt helyzetekben félreérthető törvényi szabályozás keretében olyan döntéseket hozzanak, amit valószínűleg nem kívánunk, mint törvényalkotók.
Mire gondolok? A benyújtott törvényjavaslat 4. §-ában rendelkeznek a pályáztatás kérdéseiről, meg a frekvenciacsere kérdéseiről. Itt van egy olyan megfogalmazás, ami azt mondja, hogy egy frekvenciacsere esetén - és ez igaz a 2016-ig megnyitott lehetőségre a jelenleg szolgáltatók számára is, hogy az analógból megy digitálisra, illetve majd digitálisból digitálisra - az új frekvencia által besugárzott terület nagysága akkora legyen, mint az egyébként elcserélendő frekvencia által besugárzott terület, vagy 5 százaléknál ez kisebb ne legyen. Ezt eddig értjük és világos, ez a része meg azt mutatja, hogy ne lehessen hátrányosabb helyzetbe hozni azt a szolgáltatót, amelyik valamilyen oknál fogva frekvenciacserére szorul. Ennek lehet több oka, le is írja, hogy miért. Ezt el kell fogadni, mert az élet hozhat ilyen szituációkat.
De én azt javasolom - és ezt benyújtottam módosító indítványként is -, hogy nyilván nem szándéka a törvényalkotónak, hogy nyitva hagyjon egy kaput, ami azt jelentené, hogy viszont fölfelé nem korlátos a dolog. Tehát magyarul, és sajnos az elmúlt évtizedek során különféle hivatalok vagy testületek részéről megfigyelhető volt, hogy nyitva maradtak ilyen kapuk, akkor úgymond törvényes keretek között tudtak szolgáltatásbővítés fedőcím alatt hihetetlen mértékű nagyságrendi ugrásokat eszközölni ilyenfajta cseréknél szolgáltatók számára, amelyek nem helyi, hanem már regionális vagy akár majdnem fél országos nagyságrendű besugárzásra is tudtak lehetőséget nyitni.
Ezt úgy lehet becsukni, hogy azt kell mondani - hiszen az a cél, hogy ne érje semmifajta hátrány vagy kár azt a szolgáltatót, amely egy megnyert pályázat során tisztességesen szolgáltatott, de rászorul egy frekvenciacserére -, hogy ne csak ez a mínusz 5 százalékos korlát védje őt, hogy nem kaphat jóval kisebbet, hanem építsük be azt is, hogy plusz 5 százaléknál sem lehet több.
(10.20)
Hiszen az a cél, hogy amit megszerzett, és ami van, és amit valamikor megnyert rendes, tisztességes pályáztatás keretében, ne tudjon abból a pozícióból elmozdulni, hiszen a pályán még vannak mások is. Vannak más szolgáltatók, akiknek az érdekét rettenetesen sértheti, ha egyik pillanatról a másikra valakik valamilyen oknál fogva hirtelen erősebb, nagyobb szolgáltatóként jelennek meg a piacon, és ezzel hátrányos helyzetbe hozzák a többit. Ez nyilván nem lehet cél. Ezt könnyen meg lehet oldani, ha elfogadják azt a módosító javaslatot, ami lényegében egy frekvenciacsere esetén azt mondja, hogy plusz-mínusz 5 százaléknál ne legyen nagyobb a besugárzott területe az új frekvenciának sem, ahhoz képest, amit elcserélnek. Azt hiszem, hogy ez egy nagyon korrekt magatartás, és ez így védhető, és az a gyanú sem merülhet föl, hogy itt valamifajta, hogy mondjam, lopakodó lehetőséget akarunk megnyitni annak a hivatalnak, aki fölött már talán semmilyen kontroll nem lesz. Ugyanis tudjuk azt, hogy az alkotmány megszüntetésével, egy alaptörvény létrehozásával mifajta intézménnyé nőtte ki magát ez a hatóság, gyakorlatilag nincs fölötte igazi társadalmi meg politikai kontroll sem.
Ráadásul még fölhívnám a figyelmet arra, miután pályáztatásokról is van szó, hogy ellenőrizni sem tudja majd a jövőben az Országgyűlés, ha életet lehelnének tartalmában ebbe a bizonyos digitális átállást ellenőrző parlamenti bizottságba, hiszen a törvényjavaslat lényegében megszünteti ennek a bizottságnak a jogalapját; minden ellenében megszünteti, kihúzza. Ez az egyik legnagyobb terjedelmű változtatási csomag, ha úgy tetszik, ebben az egészben, hogy egész egyszerűen ezt megszünteti. Tehát magyarul, az Országgyűlésnek végig kell gondolnia a jövőben ennek a bizottságnak a létezését és működését, mert ha ez a törvény ily módon elfogadásra kerül, ezt a bizottságot nyugodtan lehet törölni az Országgyűlés struktúrájából, és ki kell találni azt, ha a digitális átállás kérdésében vagy a digitális műsorszolgáltatás kérdésében bármilyen ellenőrzött funkciót akar magának, akkor majdnem azt kell mondani, hogy egy klasszikus ellenőrző bizottsági, albizottsági funkciót kell majd kitalálni akár az gazdasági és informatikai bizottságnál, vagy pedig - mi van legközelebb hozzá? - a kulturális és sajtóbizottság környékén.
Még egy lényeges elemre hívnám föl a figyelmet a szintén a mi kompetenciánkba, területünkhöz tartozó első két törvény, meglévő törvény módosításához; ez a digitális átállás, illetve a médiatörvény. A benyújtott törvényjavaslat 11. §-ában van egy másik érdekes javaslat, ami azt célozza - hogy értsék, és látom, itt van a hatóság embere, aki segíti a képviselő asszony képviselői munkáját -, a 43/A. § (5) bekezdésében az szerepel az önök által benyújtott módosító javaslatban, hogy a pályázati eljárás során a frekvenciahasználati jogosultság megszerzését szolgáló árverés és pályázati szabályairól szóló külön jogszabályban szereplő pályázati bizottságot nem kell létrehozni, az eljárás során pályázati bizottság nem működik közre.
Nos, benyújtott módosítóm alapján is ezt a két “nem” szót innen ki kell venni. Ugyanis annak nem látom semmifajta indokoltságát, hogy miután van egy külön jogszabály, amely az árverések és a pályáztatás szabályairól szól, hogy miért kellene már ezeket kivenni. Mi az a különleges jószág, ami esetében itt konkrétan azt kell mondanunk, hogy általában persze van egy jogszabály, ami a pályáztatásokról meg az árverésekről szól, és ott létre kell hozni bizottságot, itt nem kell. Itt nem kell, és ezt annak a fényében vagy tükrében is mondom, hogy mint említettem, meg fog szűnni a parlamenti bizottság, hiszen megszünteti az összes ilyen funkcióját, és látjuk, hogy viszont egyre inkább most már a maradék, esetleg valamifajta kontroll alatt lévő működését a hatóságnál, azt is levágják, és lényegében teljhatalmat nyújtanak vagy adnak a hírközlési hatóságnak, és leginkább az elnökének, hiszen itt mindig a megfogalmazás olyan, hogy az elnöknek milyen jogkörei vannak, és hogy mit fog kiírni, és milyen feltételek között fog az elnök ezt meg azt csinálni.
Úgyhogy ez nem fogja erősíteni azt a bizalmat, ami azt mondaná, hogy itt nem akarnak valamit a törvény beterjesztői meg majd a megszavazói, hogy maguknak egy olyan lehetőséget adjanak, hogy már mindenfajta szakmai előzetes kontrollt vagy véleményt, vagy bírálatot sem foganatosítanak, hanem az elnök mindent tud egy személyben, és ehhez az egész eljáráshoz senkinek meg semmi köze nincs.
És ha már egyben tekintenénk mindazt… - én eddig nem beszéltem erről a bizonyos hírközlésről szóló törvényjavaslat módosításáról, de Baja Ferenc kollégám erről részletesen beszélt, és ott is vannak nagyon, hogy mondjam, kényes és gyanúra okot adó pontok; illetve az előbb említett két olyan módosítás, szabályozási módosítás, amit említettem, ez a plusz-mínusz 5 százalékos történet, hogy korlátozni kellene, hogy nagyobbat se lehessen adni; plusz bizottságot sem kellene létrehozni, mert itt valami rendkívüli dolog van, míg máshol egyébként kell, külön jogszabályban van lefektetve. Úgyhogy nagyon egyszerűen meg tudjuk úgy oldani, hogy a mutyi látszata vagy veszélye se vetődjön föl, hogy mit akar magának nyitni bárki, egész egyszerűen el kell fogadni ezt a módosító javaslatot. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Az egy percemmel élnék, tisztelettel, elnök úr, és akkor többet nem szólok viszont, ha lehet, esetleg kétpercest leszámítva, ha van reakció.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyjából ennyi az én hozzászólásom ehhez a benyújtott javaslathoz. Még egyszer megismételném, hogy összességében alapjában mi támogatjuk azt, hogy legyen egy viszonylag jól érthető szabályzása és környezete a helyi televíziós szolgáltatóknak azt illetően, hogy ebben a digitálás átállásban rájuk milyen kötelezettség mikor szakad rá, vagy milyen lazító lehetőségeket nyitunk meg. Én ezzel egyet is értek, viszont azzal meg nem nagyon értek egyet, hogy a megemlített problémás részek így maradjanak, ahogy vannak, és ha a törvényalkotói szándék az, amit én feltételezek, a jó szándék, csak bizonyos figyelmetlenség volt benne, akkor kérem, fogadják el a módosító javaslatainkat, és akkor ilyen gyanú vagy fölvetés nem fogja önöket érni.
Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm a figyelmüket.
