NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD (Jobbik): Tisztelt Országgyűlés! Minden ellenkező médiadömping ellenére a magyarság legnagyobb tragédiája Trianon. Ez egy gyásznap. Azonban itt a Fidesz-kormányzat nem engedi meg, hogy bárki is búsuljon, mindent narancsszínűre festenek, még fekete napjainkat, június 4-ét is.
Ezért a legújabb, mondhatnánk, provokáció, amit nem hagyhatunk szó nélkül természetesen, hogy a kormány.hu-n található meghívó szerint június 4-én az Országház kupolatermében ünnepi beszédet mond Németh Zsolt, ünnepi koncert lesz; többször találhatjuk ezt a kifejezést, hogy ünnep lesz június 4-én, a nemzeti összetartozás ünnepe. Így próbálták narancsszínűre festeni, ünneppé varázsolni azt, ami valójában a nemzet legnagyobb tragédiája, és amelynek orvoslása sajnos még elemi szinten sem történt meg. Azonban mindezt nem lehet úgy elfedni, hogy ünnepnappá festik át a magyarság legnagyobb tragédiáját.
Ünnepi koncert is lesz, és fellépnek az Összetartozás dalának művészei. És máris itt a másik minapi botrány, hiszen láthattuk ezt a legfinomabban szólva is idióta dalt, amely megvalósulhat, gondoljuk, kormányzati támogatásból - szívesen tudnánk meg azt is, hogy pontosan milyen pénzből -, Bársony Bálint és Gergely Éva Barackfa című szerzeménye, amely még akár egy szép kis dalocska is lehet óvodában vagy akár másutt, de június 4-e kapcsán arról énekelni, hogy milyen mókás dolog állni egy barackfa alatt, azt gondoljuk, hogy semmiképp sem az - önök szerint - ünnephez méltó.
A dalban közreműködik a Magyar Rádió gyermekkórusa is, ezért is gondoljuk, hogy itt bizony kormányzati felelősség is van, és hivatalosan a nemzeti összetartozás napjának zeneszáma, azaz az összetartozás dala lesz ez, és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a június 4-ei emléknapra közös éneklést is szervez ezzel az idióta dallal.
Ezért engedjék meg, hogy némi visszatekintést nyújtsak, hogy hogyan is jutottunk el idáig. Hiszen, hogy ne is szaladjak olyan messzire, csak 1990-ig, amikor már lehetett emlékezni Trianonra, épp egy plenáris ülésnap, egy hétfői ülésnap volt, amikor Szabad György házelnök csak egy egyperces néma felállást kért itt, az új Országgyűlésben, nem sokkal az új összetételű Országgyűlés megalakulása után, azonban a Fidesz képviselői tiltakozásul kivonultak. Meg lehet tekinteni a mai napig a parlament.hu-n az Országgyűlés jegyzőkönyvében. Mások érzékenységére hivatkoztak, mert akkor ez fontosabb volt a Fidesznek; azóta némileg jobb útra tértek.
De nem sokkal jobb útra, hiszen még a Fidesz pálfordulása után is 2000-ben - tehát eltelt tíz év - eljött az első Orbán-kormány ideje, amikor a trianoni évforduló másnapján, bár egy ünnepi államfőválasztó gyűlés volt itt, a Parlament épületében, ebben a teremben, azonban mégsem tartották szükségesnek még az egyperces néma felállást sem. Ilyen értelemben 1990-hez képest tíz év elteltével az első kormány idején még csak visszalépés történt.
Azonban eltelt még tíz év. Addigra azonban, talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy megalakult a Jobbik Magyarországért Mozgalom, hiszen elsősorban a köreinkben, de nem kizárólag a köreinkben, rengeteg civil szervezet által is szervezett több száz helyi megemlékezés, amelyek mögé végül egyre több önkormányzat is beállt, ami végül eljuttathatta oda a trianoni emléknapot, hogy az ma már nem fasizmus. Sőt elértük, hogy 2010-re az MSZP is tartott trianoni megemlékezést. Hiszen mi mást tehetett volna, amikor bár innen tiltakozásul kivonult 2010. június 4-én, azonban skizofrén zavarában szükségesnek tartott valamilyen saját ilyetén rendezvényt megszervezni.
Pedig mi még fasisztának, mindennek el lettünk mondva korábban, s mégis 2010-ben elértük azt, hogy az alulról szervezett Trianon-megemlékezések arra kényszerítették a kormányzatot, hogy ha nem is abban a formában, ahogy az alakuló ülés után néhány perccel Balczó Zoltán képviselőtársam benyújtotta a Trianon-emléknapra vonatkozó határozati javaslatot, de mégiscsak valamiféle emléknap lehetett.
Azonban figyelmeztetnünk kell, hogy ez az emléknap nem ünnep. Annál is inkább, mert ahogy már két éve is felhívtam a házelnök úr figyelmét, ilyenkor az Országház épületén vagy az épület előtt a nemzet lobogóját félárbocra kellene engedni, nem pedig felvonni, mint azt ünnepnapokon szokás. Azonban hiába írtam levelet ezzel kapcsolatban házelnök úrnak, hiába kérdeztem ezzel kapcsolatban álláspontját, pökhendi válasza, mely az érdemi válaszadást elkerülte, nem mutat semmiféle előrelépést.
Én ezért arra kérem önöket, kormánypárti képviselőket, hogy gyakoroljanak nyomást, és ezt a fajta ünneplést június 4-én fejezzék be. A magyarság legnagyobb tragédiája Trianon, amelyre emlékezhetünk, és amelyet gyászolnunk kell.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
