DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Interparlamentáris Unió kezdeményezése, ami előttünk van, és emlékeztetni szeretném magunkat arra, hogy ez is egy folyamat része, körülbelül úgy, ahogy Vágó képviselő úr is megérezte: igen, keressük az alkalmat arra, hogy barátokat találjunk. Ez a baráttalálás, -keresés nem kell hogy költséges legyen, sőt. Eredményes lehet anélkül, hogy nagy költségvetési elkötelezettségek lennének.
De szorosabban véve, visszatérve a témára, illetve a témához térve: a finnugor népek összetartozása - most rajtakapom magam, hogy új szót használok, a finnugor népek összetartozása -, a rokonság annyiféle lehet. Az, képviselőtársaim, és az Országházon kívül is, aki a nyelvi rokonságra szűkíti a témát, ott persze gondok keletkeznek. Vagy egyszerű tudományos vagy féltudományos egyetértés vagy elutasítás. De hát van másféle rokonság is!
És a finnekkel - most egyelőre hadd mondjak egypár szót a finnekről - annyiféle rokonságunk van és formálódott még tovább az elmúlt évszázadban. Ki emlékszik arra? - nemigen emlékszik, én emlékszem, olvasható; a harmincas években, amikor Finnország a Szovjetunióval háborúba keveredett. A Szovjetuniónak szándékai voltak Finnország területeivel. Finnország harcba szállt, és Magyarország olyan szimpátiával nézte ezt! Nem küldtünk hadsereget arra a frontra, de magyar asszonyok és lányok sálakat és pulóvert kötöttek a finn harcoló katonáknak, és különböző más eszközökkel a szimpátia kifejeződött. Annyi fénykép és annyi irodalmi esemény volt a harmincas évek végén Magyarországon a finnekkel, a finn függetlenségi mozgalommal való azonosulás. A fő téma vagy az összekötője nem a valamiféle rokonság, persze, hogy az szerepelt, de mégis akkor a függetlenségért való harc és az azzal való azonosulásunk.
Aztán a diplomáciai kapcsolatokról vagy viszonyokról is mondanék néhány szót. Hogy is van az a három ország? Németh Zsolt képviselő úr olyan jól megvilágította számomra, hogy a három ország, Finnország, Észtország és Magyarország olyan sok szempontból különbözők. Egyik, Észtország része lett a szovjet birodalomnak, betagolták, besorolták. Magyarországnak a névleges szuverenitása megmaradt, tagja lehetett az Egyesült Nemzeteknek. Finnország szuverén államnak megmaradt a hidegháború évtizedeiben. A három ország, mondjam, hogy három testvérország a diplomáciai térképen olyan különböző három megjelenést jelentett!
Még az észt tapasztalathoz, diplomáciához hozzáteszem azt, hogy azokban az időkben, amikor a Szovjetunió betagolta Észtországot, volt egy ország - talán több is volt a világon -, amelyik azt nem ismerte el, az Amerikai Egyesült Államok. Az Amerikai Egyesült Államokban véges-végig volt Észtországnak nagykövetsége Washingtonban, úgy, mint más országnak. Tehát mintha szuverén ország lett volna. Nagyköveti fogadásokon az észt nagykövet is jelen volt. Én magam tapasztaltam ezt többször. Tehát annyiféleképpen megjelenhet a diplomácia, és annyi összetartozást és annyi erőt is jelenthet ez.
Még annyit tennék hozzá megint a rokonság fogalmához, hogy ahogy hallottam is, hallottuk is többek között, hogy tanácsolom, keressünk rokonsági fogalmakat, illetve a “rokonság” fogalmat alkalmazzuk, szeretném alkalmazni többféle kategóriára is. A nyelvi rokonság egy. Talán most itt úgy tűnik egyeseknek közülünk, hogy a legfontosabb. De hát lehet rokonság azon kívül, kulturális rokonság. Lehet sógorság, komaság és atyafiság, hogy egy fogalomnak mekkora a területe és hova lehet szélesíteni. És ha így gondolkozunk a finn-magyar-észt, tehát a finnugor összetartozásról, akkor elkerüljük azt a látszatot, hogy szőrszálhasogatások következtében elveszítjük a lényeget, vagy legalábbis beárnyékolódik a lényeg.
Nagyon tisztelem azt, aki a legfontosabbnak tartja a vérségi, faji vagy pedig a nyelvi, vagy pedig kulturális vagy történelmi… - nagyon jó. Annyiféle emberek vagyunk, és annyiféle érdeklődésünk van! Ezek nem kell hogy egymással konfliktusba kerüljenek, hanem valahogyan csináljuk többen, mert mindegyikből lehet haszon. És itt eljutunk Vágó képviselő úr princípiumához, hogy költség nélkül, fáradság nélkül barátságot és eredményeket érhetünk el.
Talán utolsó mondatként azt mondanám, hogy a befogadó gondolat, és nem a kizáró. Nem kizáró, hanem befogadó, vagy szélesítő és nem keskenyítő fogalmakat ha keresünk, vagy módot találunk arra, hogy ezek együtt legyenek. Barátaim! Tisztelt Képviselőtársaim! A politika éppen az kellene legyen egyebek között - ugye, kormánykodás -, hogy az egészet látni. A politikus, aki sok mindenhez ért, sok mindenhez nem ért, de sok mindennek a koordinálása, összehozása a feladatunk és missziónk. Ha erre képesek vagyunk, jobb politikusok leszünk, és eredményesebb lesz, amit csinálunk.
(18.30)
Tehát amit a Fidesz képviselője, vezérszónoka is mondott meg mások is, akkor nem konfliktusként jelenik meg, hanem az, hogy keressük az útját-módját, hogy ebből a fogalomból, ebből a lehetőségből mi fog születni. És születhet jó.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból. - Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)
