DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! (Moraj. - Az elnök csenget.) “A többi népek csoportjait politikai indokok és politikai eszmék tömörítik egybe, amivel szemben a mi összetartozásunk gondolata nyelvi, kulturális és tudományos alapokon nyugszik.” E szavakkal köszöntötte gróf Klebelsberg Kunó 1928. július 10-én a harmadik finnugor közművelődési kongresszus résztvevőit, eloszlatva minden félreértést és minden rosszindulatú értelmezést, leszögezve, hogy pusztán nyelvi rokonságról van szó. A kultuszminiszter ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a kulturális és tudományos együvé tartozás mellett a népeink közötti barátságról, megértésről és egymás segítéséről is szól az akkori találkozó. Gróf Teleki Pál azt emelte ki, hogy nemzeteinket összeköti a közös történelmi sors, és az, hogy évszázadokon át a nyugati kultúra védőbástyái voltunk.
1928 a finnugor kapcsolatok szempontjából nemcsak a budapesti kongresszus miatt volt kiemelkedő. Ettől az évtől kezdődően az észtek hivatalosan is megemlékeztek a rokon népek napjáról, amelynek időpontja 1931-től minden év októberének harmadik szombatja. Az észt kezdeményezés akkor viszonzásra talált Magyarországon is. A rokon népek napjáról a második világháború végéig hazánkban minden évben megemlékeztek.
A második világháború kitörését követően azonban derékba tört ez a szárba szökkenő kapcsolatfejlesztés, s az újjáéledésére egészen a közép-európai rendszerváltásokig kellett várni. A rendszerváltás ugyanakkor nem várt újabb lehetőséget teremtett. A Szovjetunió romjaiból kiemelkedő Orosz Föderáció nyitottnak mutatkozott a területén élő, de államiságot nem alkotó finnugor népcsoportok támogatására. Ennek köszönhetően jöhetett létre 1992-ben Sziktivkárban a finnugor népek világkongresszusa, amely már nemcsak az észt, a finn és a magyar népet kívánta a nyelvi rokonság alapján összefogni, hanem az egykori Szovjetunió területén élő finnugor népek hagyományos kultúrájának megőrzése iránti elkötelezettséget is vállalta.
A világkongresszus és az ahhoz szervesen kapcsolódó programok az elmúlt 20 évben egyre nagyobb jelentőségre tettek szert. Kiemelkedő, hogy ezen a négyévente megrendezésre kerülő eseményen rendszeresen sor kerül az érintett tagállamok köztársasági elnökeinek és más vezető politikusoknak a találkozójára is. A világkongresszus e tekintetben tehát méltó utódja az 1920-30-as évek közművelődési kongresszusainak, amelyek már annak idején is magas szintű politikai találkozókhoz szolgáltattak hátteret, sőt, ki kell hogy emeljem a Budapesten megrendezett harmadik finnugor közművelődési kongresszust, hiszen az már a gazdasági élet számára is meghozta az összehangolást, a találkozó lehetőségeit, ezáltal olyan új típusú kezdeményezést indított útjára, amely mind a mai napig ezen országok kapcsolatában is meghatározó.
A történelmi tapasztalatok egyértelműen igazolják, hogy a kulturális kapcsolatok bővítése és intenzívebbé tétele más területeken is képes felvirágzást biztosítani. Mindannyiunk érdeke, hogy a nyelvi rokonságunkban gyökeredző barátságunkat kiaknázzuk, s egyúttal a globalizáció korában is megőrizhessük sajátos nyelvünket és kultúránkat.
Éppen ezért döntött úgy az Interparlamentáris Unió Magyar Tagozatának elnöksége, hogy csatlakozunk az Észt Köztársaság parlamentje által elfogadott törvény eszmeiségéhez, a rokon népek napjához. Az államaink és polgáraink közötti hagyományos, baráti kapcsolatokat megerősítve benyújtottuk a H/10160. számú határozati javaslatunkat, amelynek értelmében minden év október harmadik szombatját a finnugor rokon népek napjává nyilvánítjuk. Meg vagyunk győződve arról, hogy e javaslat elfogadása segíteni fogja államközi kapcsolataink intenzívebbé válását, és hozzájárul ahhoz, hogy az érintett államok polgárai között ismételten olyan szoros kapcsolat alakuljon ki, mint ahogyan az a XX. század elején megvalósult. Bízunk abban, ahogyan Klebelsberg Kunó is megfogalmazta közel 90 éve: ha összefogunk, ez az erőknek megnövekedését jelenti a nemzetek koncertjében, aminek általános politikai téren is meglesz a kedvező hatása.
Amikor ezt a kezdeményezést megfogalmaztuk, tisztelt Ház, abban is bíztunk, hogy ez a határozat ösztönzőleg fog hatni arra, hogy más típusú rokoni kapcsolatú népekkel is megerősítsük kapcsolatunkat. Adja Isten, hogy így legyen!
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
