NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A Külügyminisztérium és a kormány üdvözli a finnugor rokon népek napjáról történő országgyűlési határozat meghozatalát. Valóban, a finnugor népeket összeköti a nyelvi rokonság, és nem hiszem, hogy ez vita tárgya lehetne, a legkülönfélébb nyelvészeti elemzések bizonyítják ezt. Ugyanakkor azt hiszem, a kapcsolatunknak, a finnugor népek kapcsolatának a lényege ezen túlmutat, túlmutat a nyelvészeti rokonságon, hiszen jóformán mindegyik finnugor nép történelme a saját létéért való küzdelem feltételei között zajlott le, és az életben maradásért, a megmaradásért folytatott küzdelem nagyon szorosan összekapcsolja a finnugor népeket. Különösen azokat a magyar népcsoportokat szólítja meg a finnugor mozgalom, amelyek számára a megmaradás különösen komoly, aktuális kihívásokba ütközik.
Nem feltétlenül az anyaország ma a legveszélyeztetettebb magyar népcsoport. Nyilvánvalóan a határon túli magyarok körében már a megmaradás, azután a szórványban élő határon túli magyarok körében a mindennapos megmaradás még jelentősebb, még nagyobb visszhangra talál, azután vannak olyan közösségek, mint a moldvai csángó magyarok például, akik már a mindennapi küzdelmeikben, problémáikban a finnugor oroszországi kis népek hétköznapi problémáival azonos nehézségekkel küszködnek, ezért is gondolom azt, hogy nagyon helyénvaló volt, amikor Titty Isohookana-Asunmaa asszonynak, a volt finn kulturális miniszter asszonynak a csángókról készített könyvét éppen a siófoki finnugor kongresszuson volt alkalmunk bemutatni, és váltott ki nagyon nagy visszhangot az ott jelen lévő finnugor népek és különösen az oroszországi finnugor népek körében az a küzdelem, amellyel a moldvai csángó magyarok ismertették meg a jelenlévőket.
Tisztelt Országgyűlés! Nem pusztán nyelvi kérdés és nem pusztán egy nagyon mély történelmi szolidaritás, ami összekapcsolja a finnugor népeket, hanem az is, hogy a finnugor népek közül három államalkotó nemzet, mind a három államalkotó nemzet immáron a rendszerváltozást követően az Európai Unió tagjává vált.
(17.50)
A közelmúltban Varsóban egy olyan külügyminiszteri tanácskozáson vehettem részt, ahol jelen voltak a balti országok, az északi országok és a visegrádi országok. Tizenketten ültük körül az asztalt, és ezek között a balti országok képviseletében jelen volt Észtország, az északi országok képviseletében, a skandináv országok képviseletében ott volt Finnország, a visegrádi országok részéről ott voltam én is. A finnek, az észtek és a magyarok tehát ilyen értelemben három régió összekapcsolódásában is szerepet tudnak játszani.
A finnugor világkongresszusoknak az elmúlt időszakban immáron folyamatos kísérőjelensége az, hogy köztársasági elnöki szintű találkozókat szoktunk tartani. Megkezdődött a külügyi konzultáció rendszeressé tétele a három, nemzetállami keretek között függetlenné vált és működő európai uniós tagállam, Finnország, Észtország és Magyarország között is.
Rendkívül sok közös érdekünk, közös gondolatunk van, és az Európai Unióban, azt gondolom, a legfontosabb az, hogy megtaláljuk mindig azokkal az országokkal, azzal az országcsoporttal az együttműködés lehetőségeit, akikkel adott esetben szükségünk van szorosabb érdekharmonizációra. Ez a három ország, úgy gondolom, hosszú távon a finnugor alapról kiindulva alapesetben a finnugor rokonságtól teljesen független kérdésekben is tud közös érdekeket azonosítani. A keleti partnerséggel kapcsolatban például mind a három ország nagyon hasonló megközelítést alkalmaz, hogy most csak egy konkrét példát említsek.
Tisztelt Országgyűlés! Nagyon érdekesnek tartom azt is, ahogy azt már részben Latorcai János is említette, hogy a finnugor mozgalomnak van egy új időszámítása a rendszerváltozást követően. Volt egy fontos húsz esztendeje ennek a mozgalomnak a két világháború közötti időszakban, 1921-et követően, majd az elmúlt húsz esztendőben is, 1991-től errefelé egy olyan másodvirágzását tapasztalhatjuk ennek a mozgalomnak, ami nagyon sok pozitív értéket hordoz. Magának a finnugor rokon népek napjának a története is, azt gondolom, megér egy misét, ahogy erről Latorcai János is beszélt már. Mint cseppben a tenger, hordozza a finnugor rokon népek napja a finnugor mozgalom történetét.
Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy 2011. február 17-én az észt törvényhozás az észt állami ünnepekről szóló törvény módosítása révén állami, azaz finn szóhasználattal zászlós ünneppé nyilvánította minden év októberének harmadik szombatját mint a finnugor összetartozás napját, és a közelmúltban Juku-Kalle Raid úr, az észt parlament finnugor baráti tagozata elnöke azzal a megkereséssel élt a Magyar Országgyűléshez, hogy mi is tegyük közös ünneppé ezt a napot. Úgy gondolom, az országgyűlési határozatunk nagyon jól teszi, hogy továbbpasszolva mintegy a harmadik nemzetállami keretek között működő finnugor népnek, a finneknek a labdát, a mi országgyűlési határozatunk pedig őket szólítja fel arra, hogy ők tegyék, hasonlóan a mi döntésünkhöz a finnugor rokon népek napjává október 3. szombatját.
Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy Pomozi Pétert, az ELTE docensét, a Reguly Társaság Értesítőjének 1991. októberi különszámában megfogalmazott gondolatait idézzem befejezésül: “A magyar-észt, magyar-finn kapcsolatok jó ideje dinamikusan fejlődnek - fogalmaz a professzor -, a rokon népek napja fél évszázados Csipkerózsika-álma is véget ér, ismét három független finnugor állam van a földkerekségen. Kívánhatunk-e ennél szebb ajándékot az újrakezdéshez?”
Tisztelt Országgyűlés! A kormány támogatja az előterjesztést. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
