VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Egyet kell értsek Boldog Istvánnal abban, hogy az a nép, amely nem ismeri a múltját, gyengén tud csak a jövőjével foglalkozni.
Viszont, kedves Dúró Dóra képviselőtársam, egyrészről lehet, hogy csak értelmezési problémái vannak, az is lehet, hogy a Habony-művekben már úgy kiképezték, hogy profi csúsztató lett, de én véletlenül sem tettem arra semmiféle utalást, hogy Magyarországnak ne kelljen az értékeit figyelnie. Azt mondtam el, hogy Magyarországnak vannak diplomáciai érdekei. Ezek a diplomáciai érdekek arra mutatnak, hogy minél több országgal ápoljunk baráti kapcsolatokat. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: És testvérit Amerikával!) És a rokonság. Én úgy gondolom, hogy a rokonság nem csupán vérségi rokonságról szól. Ugyanúgy lehet egy rokon nép az is, akivel valamikor a múltban egy területen éltünk, ezért átvettük nyelvét, és utána ezt a rokonságot ők is ápolják, mi is ápoljuk. Nem feltétlenül genetikai és vérségi rokonság tekinthető csupán rokonságnak.
Másrészről azt gondolom, hogy erről a kérdésről, hogy honnan is jöttek a magyarok, és milyen rokonsággal is bírunk mi, nem először és nem egyáltalán a parlamentben kellene vitatkozni. Erről a kérdésről egy nemzeti konszenzust kellene kialakítani, hogy ne kelljen különböző alternatív tudományos elméleteknek a vitájában politikusoknak döntenie. Nem szabad, hogy ez politikai kérdéssé váljon. Legyen egy olyan egészséges nemzettudat, amely mindenki számára azt mondja, hogy igen, ezek vagyunk mi, magyarok! És ne a politikai, különböző szélsőjobboldali pártok mondják meg, hogy mi a magyar! Mert ugyanúgy mások is magyarnak vélik magukat, attól függetlenül, hogy nem a turáni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) vérvonalban hisznek.
Köszönöm szépen. (Dr. Schiffer András tapsol.)
