Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttem szóló kormánypárti képviselő figyelmét szeretném felhívni arra, hogy a vitát nem kell visszaterelni oda, ahova való, hiszen ön volt az első, aki a vita során felszólalt, ezt megelőzően a bizottsági vélemények hangoztak el. Hogy ebben Novák Előd képviselőtársamnak és véleményének van-e helye vagy sem, ez nem képezheti vita tárgyát. Nyilvánvaló az, hogy amiről Novák Előd beszélt, az ezen vita szerves tárgyát képezi, sőt azon filozófiai alapját, amely mellett úgy látszik, hogy hasonló fogalomzavarok tömkelege, sokasága által önök is elmentek. Nem akarok abba belemenni, hogy az ön expozéjában is elhangzott a rendszerváltás szó, ami pedig állításunk szerint nem történt meg, hiszen nem ez az előttünk fekvő javaslat tárgya.
Ami előttünk fekszik, tudjuk jól, egy diplomáciai gesztus, egy tradicionálisan kialakult együttműködési forma, melynek során nem kívánjuk megsérteni azokat a nemzeteket, akik jó szívvel gondolnak ránk. Pedig egész pályás letámadásba is átmehetnénk, de nem a finnek találták ki a finnugor származáselméletet és ennek a hazugságait, hanem ezt sötét íróasztalok mellett kreálták, még egyszer mondom, íróasztalok mellett, és önöknek semmi tudományos bizonyítéka nincsen semmiféle vérségi rokonságra, nem is lehet ilyet találni. De még egyszer mondom, nem akartunk ünneprontók lenni.
Viszont, ha a kormány át mond, akkor mondjon bét is. Első körben módosítókkal tennénk egyértelművé azt, hogy szó sincs vérségi finnugor rokonságról, lassan és tagoltan mondom, nemcsak a jegyzőkönyv kedvéért, de hogy mindenki előtt tisztán leszögezhessük ezt. Ez ugyanis egy politikatörténeti kreáció, és látható, hogy ha módosító javaslatainkkal nem sikerül ezt egyértelművé tenni, akkor nem áll módunkban támogatni semmiféle hasonló kezdeményezést.
Az említett népeket egyébként vérségi kötelék annak ellenére sem kötheti össze, hogy mind az előterjesztésben, mind az előterjesztő szavaiban olyan elszólások voltak tapasztalhatóak, amelyek slendriánok, pongyolák, és arra engednek következtetni, hogy itt bármiféle vérségi kapcsolat fennáll ezen népek között. A másik két nép között fennállhat, de Magyarország viszonylatában ez egyáltalán nem mondható el, Németh Zsolt államtitkár állításával szemben is fenntartom ezt a véleményemet és ezt az állításomat.
Ugyanakkor a Jobbik arra mondja jogosan, hogy a kormány mondjon bét is, ha már át mondott, hogy határozati javaslatot fogunk megosztani önökkel, amelynek lényege, hogy a turáni népek összetartozásának is legyen egy emléknapja, fejtsük meg azt, és fejtsük fel a valós történelmünk teljes és igaz fonalát. Ha a kormányzat eltökélt a tekintetben, hogy valóban tudni szeretné, mint ahogy egyébként nagyon sok kiváló szakértő ennek részleteit és majdnem teljes egészét is tudja Magyarországon, hogy honnan jöttünk, hova tartozunk és hova valók vagyunk, akkor bizony a kormányzat nem ijedhet meg a turáni népek összetartozásának emléknapjától sem.
A címben és a szövegben nagyon sok helyen a finnugor rokon népek napja szerepel, mint említettük. Ez tökéletesen megtévesztő, a vérségi rokonság fel sem merülhet. A nyelvrokonsággal kapcsolatban folynak viták, való igaz. Van, aki a nyelvi rokonságban hisz; van, aki tudományos tényekkel kívánja vagy próbálja alátámasztani. Van, aki egyáltalán nem hisz benne, és van, aki azt mondja, hogy ragadványokról van szó mindösszesen. Mi nem akarunk tudományos kutatóintézetet játszani, de azt elvárjuk, hogy a már ezerszer megdőlt történelmi hazugságokat, mint amilyen a finnugor vérségi származáselmélet, ne citálják, ne hozzák ide elénk, hiszen nem fogjuk a nevünket adni hozzá, és teljesen egyértelmű az is, hogy a magyar társadalom egyre szélesebb körben felvilágosult rétege sem fogja a nevét adni ahhoz, hogy évszázados rendszeren keresztül a történelmünket hamisítsák és kifordítsák.
Látható az is, hogy amikor a 2. pont alatt az szerepel, hogy mint a harmadik államalkotó finnugor nép, megint csak egy megtévesztő és megint csak egy sunyi megfogalmazással állunk szemben. Módosító indítványunk egyébként ennek a javítására is vonatkozik, hiszen még egyszer ki kell hogy fejezzem: nem vagyunk finnugor nép, legfeljebb finnugor nyelvrokonságról lehet vitatkozni, de ezt sem támasztja alá olyan egyértelmű bizonyíték, amely minden kétséget kizáróan feleslegessé tenné ezen vita lefolytatását.
Amikor pedig felmerül, hogy mi vagyunk a harmadik, nemzetállami keretek között működő finnugor nép, ha jól értettem Németh Zsolt szavait, akkor az ember eldobja a notebookját, a könyveit és az agyát is, hiszen egészen elképesztő módon az előterjesztő képviselője érti félre tökéletesen azt, ami az eredeti szándéka lett volna ennek az előterjesztésnek, hogy azon népek, akik valóban jó szívvel gondolnak ránk, a jövőben is jó szívvel gondolhassanak ránk. Épüljenek egészséges gazdasági kapcsolatok, legyen kiváló diplomácia velük, de legyen a turáni magyar népek és a turáni népek összetartozásának is egy emléknapja, és ne tagadjuk meg azokat a gyökereinket, amelyek létezőek, egyébként kutatottak, nem tíz éve, nem húsz éve, hanem évszázados szinten, és amelyekkel kapcsolatban egyébként azt kell hogy mondjuk, hogy rengeteg teendő áll még előttünk.
Éppen ezért javasolta a Jobbik egyedüliként egy magyar őstörténeti intézet felállítását. Egyedül mi vagyunk azok ugyanis, akiknek igazán van mire büszkének lennünk, mégis leplezik ezeket a kincseinket előlünk. Ennek értelmében nem véletlen, hogy amikor finnugor világkongresszusok támogatásáról volt szó, a Jobbik akkor is markáns véleményt fogalmazott meg, semmiféle finnugor származáselméletet propagáló történetet nem kívánunk költségvetési forrásokból ilyen kiemelt szinten és sehogy sem támogatni. Egyébként pedig számos napirend utáni felszólalásban is egyértelművé tettük álláspontunkat ezen kérdésben, amelynek lényege: fölösleges, álságos és álszent vérségi finnugor rokonságról beszélni.
Nagyon reméljük, hogy a Jobbik határozati javaslata támogatásra talál, amelynek értelmében turáni rokonságunk megerősítése, elfogadása és hitvallása végre teljessé válhat, és végre a turáni rokon népek emléknapja által elmondható lesz az is, hogy nem kitalálnak nekünk íróasztalok mellett származáselméletet, nem dől benne ennek a politikum egy része és a tudományos körök nagyon nagy része, hanem végre arról beszélhetünk, hogy hova tartozunk, honnan jöttünk, és akkor talán tudni fogjuk, hogy merre mehetünk tovább.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
