DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány gondolatot szeretnék az általános vitában a törvényjavaslattal kapcsolatban a figyelmükbe ajánlani, különösképpen a pénzügyi kormányzat figyelmébe. Ezek a gondolatok szóba kerültek a bizottság délelőtti vitájában. A vita tartalmát Ékes képviselőtársam korrekt módon ismertette - erre nem kívánok kitérni -, utalt az ellenzéki képviselők véleményére is.
Az egyik kérdéskör, amit szeretnék hangsúlyozni, az, hogy akárhogy is nézzük, ez a harmadik módosítása a 2013. évi központi költségvetési törvénynek. Én tudom persze, mindannyian tudjuk, hogy az első két módosítás pénzmozgással nem járt, hiszen bizonyos garanciavállalásokról rendelkezett. Éppen Dancsó képviselőtársam aposztrofálta úgy az akkori költségvetési vitában, hogy ez egy pénzügytechnikai módosítás.
(20.30)
Attól még hozzányúlt a parlament az általa elfogadott ez évi költségvetési törvényhez. Nos, ez a harmadik módosítás, nagyjából megint minden hónapra kijön egy-egy módosítás, ha ez a tempó marad, mint a tavalyi esztendőben, amikor, mint tudjuk, nagyjából egy tucat, vagy tán annál is több módosításra került sor. Itt már pénzmozgásról is szó van, ami azért érdemel figyelmet, mert jóllehet ez a 30 milliárd forint, ami itt megmozdul a költségvetési főösszegek között, nem jelentős, a GDP 0,1 százaléka, ráadásul az államháztartás hiányát nem változtatja meg, csak a központi költségvetés és a helyi önkormányzati alrendszer közötti átrendeződésről van szó. Tehát végül is valóban igazak azok a vélemények, hogy ez tartalmi problémát nem jelent. Mégis érdemes erről említést tenni.
Azért hangsúlyozom ezt, mert államtitkár úr is itt az expozéjában meghivatkozta a Költségvetési Tanácsot, nyilvánvalóan pozitív értelemben. Hát hiszen ez természetes, a kormány vállát megveregeti úgymond a tanács. Nos, a Költségvetési Tanács is felhívta a figyelmet arra, hogy “A költségvetési törvény gyakori módosítása a gazdálkodás előreláthatóságát rontja.” Ezt mindannyian tudjuk, azt hiszem, ez nem egy túl különleges figyelmeztetés, de a puszta tény, hogy harmadszor módosítja a parlament az ez évi költségvetést, önmagában nem túl szerencsés. És még csak az év elején vagyunk.
A másik gondolat, amit szeretnék ezzel összefüggésben hangsúlyozni, hogy egy héttel ezelőtt hallgatta meg a költségvetési bizottság Varga Mihály miniszter urat abból az alkalomból, hogy visszatér régi, egykori állomáshelyére. Ott miniszterjelölt úr elmondta azt nyilvánosság előtt, hogy nem híve a költségvetés módosításának, és nem látja időszerűnek azt, hogy a költségvetést máris módosítsuk. Én tudom azt, és isten ments, hogy itt most szándékosan félremagyaráznám az ő kijelentését, ő arról beszélt, hogy nem kívánja a pénzügyi kormányzat, ő személy szerint módosítani, legalábbis most nem akarja módosítani az ez évi költségvetési törvényt. Tehát abban a kontextusban mondta ezt, hogy azok a strukturális változások vagy azok a lényeges módosítások még nem időszerűek, amelyek esetleg, ne adj’ isten, időszerűek lehetnek az első negyedéves tényszámok ismeretében.
Azonban nem hangsúlyozta miniszter úr, és sajnálom, hogy nem ő van most jelen, hogy ő is hallhatná, hogyan vélekedek én erről, nem hangsúlyozta eléggé azt, hogy ennek ismeretében is szükség lesz egyfajta törvénymódosításra, ami itt van előttünk. Ebből félreértések adódtak a sajtóban is, a médiumokban is, a bizottsági vitában is, hogy akkor most hogy van ez. Itt egy hete miniszter úr azt mondta, hogy nem lesznek módosítások, és már itt is van. Ez inkább csak talán figyelmetlenség vagy inkább koordinációs probléma. Mert nem hívták fel a miniszter úr figyelmét erre az új tárcájánál, hogy ezt meg kéne említeni országnak-világnak, hogy ne lepődjön meg senki, ha idehozok most már én, ugye, mint Varga Mihály miniszter egy törvénymódosító javaslatot, és ez azért van, mert ezek az itt elhangzott szakmai kérdések ezt indokolják, nem pedig olyan természetű módosítás, mint amit általában a szakmai közvélemény megszokott vagy vár.
A harmadik dolog, amit szeretnék itt megemlíteni, hogy a költségvetési bizottságban sem volt igazán tartalmi vita azokról a módosításokról, amelyekről itt szó van. Tehát ha úgy tetszik, nagyjából-egészében mindenki egyetértett azokkal a konkrét célokkal, amelyek érdekében ez a törvényjavaslat itt módosításra kerül. Ugye, a helyi önkormányzatok, az 5 ezer főnél kisebb lélekszámú helyi önkormányzatok adósságkonszolidációja, azt gondolom, támogatható javaslat. Sajnálom, hogy itt megint nem tért ki a törvényjavaslat tevője arra, hogy vajon hogy lesz ennek az ellenőrzése. Hogy fog ennek az ellenőrzése megtörténni? 5 ezer főnél kisebb lélekszámú község, település nagyon sok van Magyarországon, ezek nem mindegyike szorul arra rá, hogy konszolidálják, mert, gondolom, nem is volt módja eladósodni. De amelyeknél ez sorra kerül, ott az ellenőrzésről megint nincs szó.
Én megint elmondom, konokul, makacsul minden alkalommal azt, hogy megoldatlan a helyi önkormányzatok független pénzügyi ellenőrzése. Ez ennek megint egyfajta szelete. Ki, mikor, hogyan fogja azt majd megnézni, hogy ez korrekt módon történt, mindenkinek azt a bizonyos adósságát rendben átvállalta a központi költségvetés, amire itt hitet tesz, ebben a javaslatban? Tehát az ellenőrzés szerepe, jelentőségének hangsúlyozása hiányzik ebből a törvényjavaslatból.
Azon sem volt vita, és azzal is egyet lehet érteni, ami itt is elhangzott, hogy itt 259 ezer olyan magyar munkavállalóról van szó, aki minimálbér alatti összeget keres sajnos, ami nem túl sok, nehéz ebből megélni, mint tudjuk, és azt is támogatni lehet, hogy azt a bérkompenzációt a központi költségvetés megtegye, ami lehetővé teszi a munkáltatónak a minimálbér emelését. Ez is egy támogatható javaslat. Összességében tehát tartalmilag, azt gondolom, nem lehet olyan kifogást tenni ellenzéki oldalról sem, hogy ne lenne támogatható ez a célrendszer, ami itt megfogalmazódik. Miután az államháztartás hiánya nem változik EU-számbavétel szerint, csak a két alrendszer közötti fő számok mozognak el, ezért egyensúlyi problémák sem vetődnek föl.
Mindazonáltal azt gondolom, tanulságos ez a fajta törvénymódosítási mechanizmus is, és semmiféleképpen nem lenne az szerencsés, ha arra kapna késztetést ellenzéki oldalról a pénzügyi kormányzat, hogy nyugodtan módosítgassa csak minden hónapban a költségvetést. Jó lenne itt összegyűjteni ezeket a kérdéseket. Nekem improvizációnak tűnnek ezek az alkalmi, havonta egyszer idehozott törvénymódosító javaslatok. Tehát lehetőleg kevesebbszer kerüljön sor ebben az esztendőben a központi költségvetési törvény módosítására.
Végezetül szeretném még egyszer idézni a Költségvetési Tanács véleményét, ami időnként nagyon tetszik nekem, ez a rendkívül diplomatikus megfogalmazás, amit alkalmaz a tanács. Ugye, itt azért idézem újra, mert államtitkár úr is idézte. Szóval, azt írja a tanács egyhangúlag, ketten voltak, mert a harmadik tagja most még nem írta alá ezt a véleményt: “A tanácsnak nincsenek olyan alapvető ellenvetései, amelyek indokolnák a véleményezésre átadott dokumentummal kapcsolatban az egyet nem értés jelzését.” Ez egy csodálatosan szép, diplomáciailag megfogalmazott mondat. De azt mondja, hogy nincsenek olyan alapvető ellenvetései. Alapvető ellenvetései az ellenzéknek sincsenek, de azért más ellenvetések vannak, ezek közül próbáltam itt néhányat ismertetni röviden. Ezek lettek volna az én gondolataim, és ajánlom szíves figyelmébe a pénzügyi kormányzatnak.
Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
