DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Lévén, hogy egy nagy jelentőségű, meggyőződésünk szerint a társadalom egészét foglalkoztató kérdésről van szó, engedje meg a tisztelt Ház, hogy én is reagáljak az imént elhangzottakra.
Elsősorban arra szeretnék rámutatni, ami ebben a tekintetben összeköt minket, és nem elválaszt a Jávor képviselő úr által elmondottakkal, ugyanis a háztartások rezsiköltségének csökkentését elsősorban a magyar háztartásoknak Európában párját ritkító magas költségterhelése tette és teszi indokolttá, és nem az ön által is említett általános energetikapolitika, amelynek nagy részét mi is valljuk.
Tudjuk, hogy Magyarországon a fajlagos energiafelhasználás mutatói igen kedvezőtlenek. Tudjuk, hogy Magyarországon egy évszázados elmaradás miatt az épületgépészeti és épület-hőtechnikai mutatók rendkívül kedvezőtlenek. Tudjuk, hogy éppen az elmúlt 10-15 év sok tekintetben következetlen politikája miatt például a magyar erőműpark nagy része korszerűtlen. Tehát számos olyan teendőnk van, amiben lépni kell. De ezeket nem a rezsidíjcsökkentés vagylagos formájaként kell felhozni, hanem az azzal természetesen együtt járó kötelező cselekvési irányokként.
Nem arról szól a történet, hogy vagy rezsit csökkentünk, vagy energiaparkot korszerűsítünk. Mind a kettőre szükség van. Nem arról van szó, hogy nem a fajlagos felhasználás mutatóit javítjuk például az általunk is szorgalmazott nyílászáró-korszerűsítéssel és épületszigeteléssel vagy hálózat-korszerűsítéssel.
(20.00)
A kettőt együtt kell csinálni, csak az elmúlt évek gyakorlata azt mutatta, hogy a kettő üteme eltér egymástól, az egyik egy sok évtizedes hiányt pótol, és szükségszerűen idő kell hozzá, nem csak pénz, idő is, a másik pedig egy azonnali cselekvést igényel, mert a magyar háztartások rezsiköltsége ma Európában - talán egy országot leszámítva - a piacparitásos mutatókkal mérve a legmagasabb Európában.
Tisztelt Képviselő Úr! Azért ismétlem meg, mert ön is megismételte, hogy miért nem a sávos megoldást alkalmazzuk, miért a nagyfogyasztókat terheljük. Nem először mondom a tisztelt Ház előtt, hogy tudjuk, hogy ebben a rezsidíjcsökkentésben benne van az a néhány ezer fogyasztó, amelyik igen, az ön által is mondott nagy, kacsalábon forgó palotákat fűti, és esetleg a fürdőmedencéjét melegíti. De 3,6-3,8 millió háztartásról van szó, a kettő között az arányok nem igazán helytállók. 3,8 millió, közel 4 millió háztartásról van szó, arról nem is beszélve - ön is utalt rá -, hogy a magas fogyasztást nem szükségszerűen ezek involválják, lehet, hogy négy vagy öt gyerek van a családban, négy vagy öt kád vizet kell leengedni este, lehet, hogy nem hetente kétszer indítják be a mosógépet, hanem naponta kétszer, és mindjárt megvan a magas fogyasztás. Tehát a magas fogyasztás és a luxus nem teljesen paralel fogalmak. Tehát ilyen alapon, azt hiszem, nem igazán lehet a magyar társadalom túlnyomó többségét terhelő aránytalan rezsidíjak csökkentésénél eljárni.
A másik, ami szintén előkerült az elmúlt napok, hetek vitáiban, ez a szolgáltatók profitjából képzett valamilyen szociális alap, amelyből a szociális rászorultakat segíti a társadalom. Ön is visszaemlékszik rá, bizonyára képviselőtársaim is, hogy az elmúlt tíz-tizenkét évben volt erre kísérlet, és nem igazán jött be, nem szolgálta a csökkentést, végső soron oda vezetett, hogy jelentős mértékben megugrott a nem fizetők száma, jelentős mértékben növekedtek egyébként éppen azoknak a szolgáltatóknak a kiesett bevételei, akik a notórius díjfizetés-megtagadókkal szemben gyakorlatilag éppen emiatt a más területen egyébként rendkívül kívánatos “szociális érzékenységre” hivatkozva nem fizették meg a díjaikat. Úgyhogy ezen a területen meggyőződésem szerint a társadalmi igazságosságot, az alapvető piaci, vagy ha úgy tetszik, polgárjogi szabályokat és a magyar családok teherbíró képességét egyaránt figyelembe kell venni.
Végezetül, de nem utoljára engedjék meg, képviselőtársaim, hogy a törvénynél talán az elmúlt percekben nem említett célját is felhozzam. Az egyik, amely a villamosenergia-törvény és a gáztörvény ma eltérő szabályozásának az egységesítését szolgálja, ugyanis, amíg a Vet. tartalmazza azt, hogy a bíróság új eljárásra kötelezheti a hatóságot, de nem változtathatja meg, addig jelenleg a földgázszabályozás szerint egy megváltoztatási lehetőség benne van. A kettőt mindenképpen szinkronba kell hozni. Ez a jogszabály erre is vonatkozik.
Végezetül, de nem utolsósorban, hanem éppen a nyomaték kedvéért: tisztelt képviselőtársaim, a mindenkori kormánynak, amikor egyébként adókat vet ki, ami soha nem egy népszerű dolog, az a célja az adókivetéssel, hogy az adófizetésre kötelezetteket nagyobb részvállalásra kötelezze a közösségi terhek viselésében. Ha ezt a rendszert alulról nyitva hagyjuk, és ezeket az adókat mint normális működési költség fogjuk fel, és automatikusan a továbbutalását, továbbterhelését lehetővé tesszük, akkor nem az adókivetésnek az általános és sok ezer éve megszokott célját szolgáljuk, hanem azt engedjük meg, hogy az adófizetésre kötelezett csoportok kibújjanak ez alól a tehervállalási kötelezettség alól. Ennek a megakasztását szolgálja ez a törvény, amit reményeim szerint támogatni fognak.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)
