DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A rezsidíjcsökkentés ügyében nem először kapok lehetőséget a kormány álláspontjának kifejtésére, s meggyőződésem, hogy nem is utoljára. Éppen ez az ismétlődés ad lehetőséget arra, hogy ennek a mostani intézkedéssorozatnak a pillanatnyi okai mellett néhány szót szóljak önöknek az előzményekről. Azokról az előzményekről, amelyek odavezettek, hogy 2012 végén, 2013 elején a magyar kormánynak nem volt más lehetősége - jelzem, feladata sem -, mint hogy meglépje azt, amit lépett, és meglépje az elkövetkezendő időkben is azt, amit lépni fog.
Ismert önök előtt, hogy a kilencvenes évek közepén Magyarország egy szociálliberális gazdasági ideológia végrehajtójaként Európában szinte példa nélküli módon az energiapiacon gyakorlatilag minden eszközét privatizálta.
(13.50)
Privatizálták az erőműveket, privatizálták a szolgáltatókat, privatizálták mindazt sok egyéb mellett, a gazdaság számos más eleme mellett, ami a magyar családok, a magyar emberek mindennapi biztonságát, mindennapjaik megélhetőségét jelentette. A privatizáció során, ma már gazdaságtörténeti vagy politikatörténeti érdekességgé szelídült módon, vannak még képviselőtársaim, akik emlékeznek rá, az akkori piaci körülményeket messze meghaladó, garantált profitot ajánlottak a privatizálóknak. És lehetővé tették számukra, hogy a privatizációs szerződésben vállalt kötelezettségek jelentős részét, kérem, gondoljanak a foglalkoztatási kötelezettségekre, gondoljanak a modernizációs kötelezettségekre, gondoljanak a környezetvédelmi intézkedések kötelezettségeire, tisztelet néhány kivételnek, de sorra-rendre elmulasszák, sorra-rendre elfeledkezzenek ezekről a szerződéses kötelezettségekről. Ennek egyik eredménye volt az, hogy Magyarországon az energiapiac számítási módját bebetonozták. Olyan számítási képletek voltak, amelyekben az elismert költségek számítási módja gyakorlatilag lehetővé tette, hogy az állam által az áramtermelőkre és szolgáltatókra kivetett adókat szinte egy az egyben átterheljék a fogyasztókra. Ez az egyik folyamat.
A másik pedig az az 5-6 éve a világban és Európában tapasztalt gazdasági körülmény, ami a gazdasági élet lanyhulásához, évek óta tartó depressziójához vezet. Ennek a depressziónak természetesen egy európai államban elszenvedői a gazdasági élet szereplői és természetesen végső soron a fogyasztó, a lakosság is. Az azonban Magyarországon egy Európában párját ritkító szituáció, hogy ezeket a hátrányos következményeket a szolgáltatók sorra-rendre áthárították a lakosságra, így a gazdasági élet elmúlt 4-5-6 évi minden terhét-baját a lakosságnak kellett és kell elviselnie.
Ez a két körülmény, a gazdaságtörténeti előzmények és az európai gazdasági szituáció vezetett oda, amit Rogán frakcióvezető úr számokkal is bebizonyított, hogy ma a magyar családok Európában a vásárlóparitáson mért legmagasabb rezsidíj fizetésére kötelezettek, a jövedelmüknek Európában sehol másutt nem tapasztalt mértékét kell a családoknak a lakások fenntartását szolgáló rezsiterhek kiegyenlítésére fordítani. A helyzet tarthatatlan, ezért a kormánynak lépnie kellett. Lépett is. Ehhez kérem támogatásukat, mint ahogy kérem azokhoz a további lépésekhez, amelyek ennek a lehetetlen állapotnak az elkövetkezendő hónapokban való további mérséklését és reményeink szerinti megszüntetését eredményezik.
Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
