MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frakciótársaim! A képviselőtársam, Baráth Zsolt napirend utánijával nagyon összefügg az általam elmondani tervezett rész is, pedig össze sem beszéltünk, de tényleg egymásra épülnek a gondolatok. Én is a természettel harmóniában élő, együtt fejlődő társadalom egy részéről, a gazdaság egy részéről, a fokgazdálkodásról és a fokrendszer működésének az elvéről szeretnék néhány gondolatot elmondani. Már volt egy napirend utáni felszólalásom, amiben az elvi alapokat lefektettem, most egy kicsit talán gyakorlatiasabb részre térnék át.
A fok eredeti földrajzi fogalma ma már alig ismert. Foknak nevezték a folyót kísérő hátakon keletkezett kiszakadásokat, a magas partokat megszakító nyílásokat, amelyeken át a folyó vagy a tó árvize az anyamederből az ártérre kilépett, majd a környező laposokat az ereken keresztül gyakorlatilag alulról feltöltve, felfelé nyomulva feltöltötte. Apadáskor ugyanezeken a nyílásokon át visszaáramlott - legalábbis részben - a folyóba, és olyan mértékben, amilyen mértékben az ott élőknek erre szüksége volt.
A fok azonban nemcsak földrajzi kategória, hanem gazdaságtörténeti fogalom is. Az ember ugyanis felismerve annak természetes funkcióját, igyekezett azt hasznosítani, s a maga céljának megfelelően alakítani. Ilyen értelemben beszélhetünk arról, hogy a fokgazdálkodás az ősi ártéri gazdálkodás alapjává vált. A fok jelentéséhez szorosan hozzátartozik a létrehozott rés, mesterséges bevágás, árok funkciója, célja is. A fok tehát az a rész, szűkület, nyílás, bevágás, ami megnyitja az utat a víz előtt az ártér szélesebb és alacsonyabb részei felé, így az árteret, az időszakos vízbőségnél vízzel töltött részeket ez biztosítja.
Kiemelném például a halászatot, ami már itt elhangzott előbb is, hogy milyen fontos szerepet játszott a hazai halbőség kialakulásában ez a rendszer, hiszen természetes ívóhelyeket, halbölcsőket hozott létre, de a tápanyag-utánpótlás kérdésében is nélkülözhetetlen volt, de más haszonvételek is voltak, például legelő, ártéri gyümölcsös, és az öntözéssel kapcsolatos mai problémákat is orvosolhatnánk.
(21.00)
Tudom, hogy nem lehet már visszaállítani akkora területen - és nem is szükséges -, amekkora területen ez a fajta gazdálkodás korábban létezett, hiszen azóta települések bővültek, hazánk lakossága is növekedett, illetve átalakult az agrárium, a mezőgazdaság és egyáltalán a vidéken élők élete, hiszen már nem csak a szorosan vett mezőgazdaságból élnek vidéken sem az emberek. De biztos vagyok benne, hogy egy pontos kormányzati intézkedéssel, felméréssel megtudhatnánk azt, hogy mekkora területeken lenne érdemes újra bevezetni ezt a gazdálkodási formát.
Az így kialakított vízrendszer leglényegesebb sajátossága, hogy egységes rendszerbe kapcsolta az ártér valamennyi álló- és folyóvizét. A rendszer leglényegesebb eleme emellett az az alulról töltés, amiről már beszéltem, illetve az árvízvédelemben is fontos szerepe volt.
Kedvező hatásai ezek mellett, ez az alulról való feltöltődés lehetővé tette, hogy a vizek visszatérése a folyókba megtörténjen, ezáltal hatékonyabbá tette az ármentesítést, egyenletesítette a folyók vízjárását, csökkentette az árvízszint magasságát, a fokrendszer segítségével az árterek vízkészlete megnövekedett. Kedvező hatása volt egyébként a mezoklímára, amely kiegyenlítettebbé tette a szárazföldi éghajlat szélsőségeit.
Az ártér gazdasági hasznosítása is lehetővé vált. Ezek közül kiemelkedik a már említett halászat, de akár az egyéb ártéri mezőgazdasági tevékenységek. Felbecsülhetetlen volt tehát a magyar vidék szempontjából.
A folyók árterülete a középkori Magyarországon sokszorosa volt a jelenlegi folyószabályozás után létrehozott árterületeknek. Ma a folyók mellett húzódó néhány kilométer szélességű töltések között elterülő területet hívjuk ártérnek. Jelenleg az árvízvédelem célja, hogy a hóolvadás és a csapadékos időszak okozta árvizeket megpróbálja a folyó két oldalán húzódó árvízvédelmi töltések között tartani és minél gyorsabban levezetni.
A szabályozások előtt a folyó árvíz idején elöntötte - ahogy már említettem - az alacsonyabban fekvő területeket, és az előbb hosszasan sorolt előnyökkel járt ez együtt. Az itt élő emberek ezt a sajátos természet közeli életmódot kiválóan elsajátították. Még egyszer szeretném aláhúzni, hogy tisztában vagyok vele, hogy ez ugyanekkora területen nem állítható helyre, de a már előbb említett példák és egyébként kutatások is bizonyítják, hogy egy olyan rendszert hagytunk fel most már több mint száz éve, aminek bizonyos elemeit bizonyos területen nagyon is érdemes lenne újragondolni.
Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
