DR. SÓS TAMÁS
DR. SÓS TAMÁS
DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Horváth János úr a bölcsességével nagyon sok olyan kérdést kiemelt a felnőttképzésben, amellyel, úgy gondolom, kimondva, ki nem mondva ő valójában tágította azt a kört, mint ami ebben az előterjesztésben szerepel. Én magam is ezt szeretném tenni, és akkor, amikor címet adtam ennek a hozzászólásnak, valójában azt a címet adtam, hogy “Visszalépés a felnőttképzésben”. Szeretném ezt majd alátámasztani a hozzászólásomban.
De megragadnám az alkalmat, és az államtitkár úr felé szeretnék fordulni és szólni. Ezt a kérdést már feltettem a bizottsági ülésünkön is, az oktatási bizottság ülésén, hogy bizonyára, amikor egy ilyen előterjesztés készül, akkor egy SWOT-analízist is készítenek, amelyben szerepelnek az erősségek, szerepelnek a lehetőségek; ezek ugye megfogalmazásra kerülnek. De hadd tegyem már fel a kérdést, miért nem szólnak az előterjesztésben arról, hogy ha ez bevezetésre kerül, akkor ennek az előterjesztésnek mik a gyengeségei és mik a veszélyei, hiszen tudjuk, ha az orvos felír egy gyógyszert, az is van, amire jó, de van, amire nem biztos, hogy jó. Most így vagyok én ezzel az előerjesztéssel is, mert azt gondolom, ha Nyugat-Európával hasonlítjuk össze, akkor azért nem teljesen ezek a tendenciák, amelyekből önök kiindulnak, hiszen valójában a felnőttképzés felértékelődik. Ha azt nézem, mennyien vettek részt, s az elmúlt időszakban azért fokozatosan nőtt a számuk, arányuk, ez mondjuk, Magyarországon is igaz, de ezek az intézkedések, amelyeket önök terveznek, okozhatnak megtorpanást a felnőttképzésnél, ráadásul biztos, hogy az egyéneknek ebből nagyobb részt kell vállalniuk, anyagiakban feltétlenül, és ha jól figyelem a rendszer-átalakítást, az időben is sokkal hosszabbak lesznek. Azt is gondolom, nem biztos, hogy szerencsés volt ilyen sommásan egy kalap alá venni minden felnőttképző céget, mert azért valljuk be, és ez az oktatási bizottsági ülésünkön is kiderült - ha körbenézek, hárman vagyunk itt a bizottságból -, az ott lévő helyettes államtitkár úr a válaszában vissza is tért rá egy picit, mert kénytelen volt korrigálni az előterjesztést annyiban, hogy azért nem kell egy kalap alá venni valamennyi felnőttképző céget.
Tehát ezt a gondolatot összefoglalva, valójában Nyugat-Európában több pénzt fordítanak az oktatásra, nálunk, látszik, hogy kevesebbet fordítunk. Tessék megnézni a felsőoktatást, tessék megnézni a köznevelést, tessék megnézni a szakképzést, és most úgy tűnik, hogy ebbe a sorba szépen besorakozik a felnőttképzés is, legalábbis abban az értelemben, hogy az egyénnek kell ebből nagyobb részt vállalnia, úgy tűnik, az állam ebből is egy picit hátrébb lép, ráadásul most is, ha nézem az arányokat, az állam már arányaiban kevesebb részt vállal, mint mondjuk, a cégek, illetve a magánszemélyek. Tehát ezt egy nagyon nagy gondnak tartom, és várnám a kormánypárti oldal véleményét. Látom, Michl úr részletesen jegyzetel, tehát segítsen akkor ebben az államtitkár úrnak, ha elmondaná, mit tart ön a gyengeségeinek, és mit tart ebben, mondjuk, a veszélyeknek.
A törvénytervezet kapcsán azért hadd emeljem ki, hogy ez nem fedi le a felnőttképzés egészét. Valójában ennek a törvénynek a hatálya szűkebb, mint maga a felnőttképzés. Úgy gondolom, erről is szólni kell. Ezt alátámasztanám azzal, hogy egyrészt ebben az előterjesztésben a támogatott és az állam által elismert kategóriák vannak, a többi rész szabályozatlan. Ez nem szerencsés, ez számos jogbizonytalanságra ad lehetőséget. Másrészt a törvény hatálya alól kikerül az egészségügy, kikerül a közigazgatás, valamint az egyéb hatósági képzés. Azt gondolom, ez sem szerencsés.
És csak úgy a gyöngyszemek sorát szeretném szaporítani, talán itt jegyzem meg, de majd később kitérek részletesebben rá: nem tudom, kormánypárti képviselőtársaim, akik annyira nem mentek a dolgok mélyére, tudják-e, hogy jelenleg két felnőttképzéssel kapcsolatos törvény is itt van a Ház előtt, ami példátlan, azt gondolom, a jogalkotásunk történetében, hiszen a kapkodásra mi sem jellemzőbb, hogy itt a szociális szövetkezeti törvényt most a napokban beterjesztették, és ott is megnyitottak két fejezetet, ott is tárgyaljuk a felnőttképzést, tehát itt két törvénytervezet vitájával ezelőtt már a felnőttképzési törvénytervezetről is vitáztunk. Ez is mutatja az önök kapkodását, hisz beterjesztették ezt az előterjesztést, ami elég érdekes volt ez alatt a fél év alatt, tele ellentmondásokkal. Ha a szaktárcák egymás közötti vitája így a nyilvánosság elé jönne, az önmagában sokat elárulna erről a dologról, de hadd tegyem hozzá, hogy a kapkodást mi sem bizonyítja, hogy már nem ebben a törvénytervezetben, a felnőttképzésiben, hanem a szövetkezetiben, például a mesterképzést ott nyitották meg, és az megjelenik ugye egy más rendszerben. Ez is visszakanyarodik ahhoz, amit önök a köznevelési törvénynél megtettek: az 2011-ben lett elfogadva, majd fél év múlva gyakorlatilag 41 paragrafust töröltek abból, ami be sem lett vezetve. Ez is az átgondolatlanságot mutatja.
Valójában, ha megnézzük, ezzel a törvénnyel két gond van. Az egyik gond az, ami benne van a törvényben, a másik gond pedig az, ami nincs benne a törvényben. Mi az, ami benne van, és gondot jelent? Önök azt mondják, ez nem bürokratikus. Ha meg tetszenek nézni a törvény leszabályozottságát, azokat a bürokratikus elveket, amelyeket korábban előírtak a felnőttképzőknek, ezt csak szaporították, nem csökkentették, hanem növelték. Most ettől azért ez nem lett egyszerűbb, nem lett átláthatóbb, sőt tele van kivételekkel ez a törvényi szabályozás. Ez megint azt mondja, hogy számos ellentmondás van, az engedélyezési, ellenőrzési és a nyilvántartási ügyintézési szabályzata bonyolultabb lett.
Azt is szeretném elmondani, nem biztos, hogy szerencsés egy teljesen új törvényt alkotni.
(18.10)
Gyakorlatilag az előző törvény, a 2001-es törvény - ugye ott is voltak már módosítások - nyomvonalán is lehetett volna haladni az ellenőrzés és az akkreditáció bizonyos pontosításával. Emellett önök teljesen figyelmen kívül helyezték, hogy az elmúlt tizenhárom esztendőben az Európai Unióban milyen elméleti tanulmányok, irányelvek, tendenciák, folyamatok, szakmai következtetések születtek, ezeknek a tapasztalatai ebbe a törvénytervezetbe nem kerültek beépítésre. Úgy gondolom, ez is hiányossága az előterjesztésnek. Ezen túlmenően a deklarált cél és a leírt feladatok nincsenek köszönő viszonyban egymással, ilyen értelemben is visszalépésnek tekintem.
Ráadásul, ha megkérdezik a szakmai szervezeteket, akkor egyértelmű, azt gondolom, a különböző felnőttképzési szakemberek véleménye: nagyon szűkkörűen kezelik a felnőttképzést, mert nem szólnak a máról. Most társadalompolitikai kérdésekről beszélek, amit gyakorlatilag János bácsi is felvetett, és ajánlom önöknek, hogy Horváth úr véleményét fogadják meg, szóljanak a mához, szóljanak a mai társadalompolitikai kérdésekhez, szóljanak még inkább a jövőhöz.
Nem beszélnek a kulturális leszakadásról, erről önöknek nincs véleményük. Ebbe a felnőttképzési törvénybe ez nem került be, és szűken értelmezik a felnőttképzés kérdését. Nem szólnak a funkcionális analfabetizmusról, ami az országban terjed, erről önöknek nincs véleményük. Nem szól az előterjesztés a művészetről; azt gondolom, ez is idetartozik, a művészet, a kultúra. De nem szólnak a demokráciáról, nem szólnak azokról az alapvető társadalmi kérdésekről, amelyeket itt meg kellene említeni. Nem szólnak a társadalmi, közösségi célokról sem, ami úgy gondolom, szintén fontos kérdés lenne. De nem beszélnek az egyetemességről, azokról az átfogó tendenciákról, amelyek nemzetköziek, egyetemesen jelennek meg, és hogy más kultúrák értékei hogyan jelennek meg itt nálunk.
De nem szólítják meg a civil szervezeteket sem, és nem szorgalmazzák ráadásul, mint a korábbi törvényben érdekes módon. Ha megnézi valaki a 2001-es törvénynek ott az (1) bekezdését, kimaradnak belőle részek, tehát gyakorlatilag kevesebb feladatot vállalnak föl az állam részéről, mint korábban. Ami egyedül pluszként - tárgyilagosan igyekszem elmondani - megjelenik itt, az a fogyatékosság kérdése, ez plusz, de a többi terület gyakorlatilag sokkal szerényebb, nem vállalkoznak ezekre a feladatokra. Ilyen értelemben azt gondolom, nyugodtan kijelenthetem, hogy a fejlett Európa nem erre van, amerre önök a felnőttképzést átalakítják.
Szűkített terület, ráadásul ezen a szűkített területen is megfigyelhető ugyanaz, mint a többi, oktatással kapcsolatos törvénynél, hogy centralizálnak, indokolatlan mértékű államosítás megy végbe ezen a területen, és gyakorlatilag kisöprik a korábbi értékeket, kisöprik a korábbi különböző szakmai szervezetek tapasztalatait, értékeit, különböző nagyobb rendszereket igyekeznek létrehozni. És szeretném önöknek elmondani, ha összehasonlítják Európával ezeket a tendenciákat, folyamatokat, Európában ott fejlett a felnőttképzés, ahol nem centralizálnak, hanem decentralizálnak, és önök nem ezt a tendenciát követik.
Ráadásul, ha megnézzük, Magyarországon a helyzet azért kívánnivalót hagy maga után: ha a felnőttképzésben egy évre vetítve nézzük a számadatot, 3,9 százalék vesz részt a felnőttképzésben - mondjuk, kereken mondom -, Európában átlagban 10 százalék. Tízévente határoznak meg irányelveket, a mostani ciklusban 15 százalék. Hát ettől azért elég messze vagyunk, azt gondolom, és ráadásul önök most különböző akadályokat is gördítenek, hogy ezen a területen előre tudjunk lépni.
A törvény nem kívánja szabályozni a nem támogatott képzéseket, kivéve, ha a nem támogatott képzés az állam által elismert szakképesítés megszerzésére irányul vagy általános nyelvi képzés. Itt szeretném azt a számadatot pontosan befogalmazni - megnézve különböző statisztikai mutatókat -, hogy ma a cégek plusz a magánszemély finanszírozza a felnőttképzés 63,5 százalékát, az állam gyakorlatilag csupán 36,5 százalékot, de az államnál is benne van a költségvetés, amit megszavazunk, benne van az európai uniós pénz, benne van a Munkaerő-piaci Alap és a szakképzési hozzájárulás, ugyanakkor tudjuk, hogy ezt a szakképzési hozzájárulásos tortát csökkentették 2012. január 1-jétől, mint derült égből villámcsapás, és azóta - ugyan bizonyos korrekció volt rajta, bizonyos átrendezés - a torta nem lett nagyobbítva, ráadásul a résztvevők terheit növelték.
A nem támogatott képzések szabályozása tehát kikerül a törvény hatálya alól. Mi ennek a következménye? Csökken a jogbiztonság, romolhat a képzések minősége, nőhet a tanuló felnőtt kiszolgáltatottsága. A szakmai szervezetek, a felnőttképzési szakemberek veszélyben látják a felnőttek tanulásának jogbiztonságát, a felnőttképzés hozzáférhetőségét, minőségének biztosítását. A magyar munkaerő versenyképességének növelését nem fogja segíteni ez az új törvény, nem segíti az esélyegyenlőséget, és mint ahogy jeleztem, a jogbiztonsággal is probléma van.
És ma már semmin se lepődünk ugye meg, vagy talán mégis, mint ahogy erre utaltam, és gyakorlatilag ezt a tizenöt percemet ezzel zárnám: a mesterképzést a kamara szervezi, ezt pedig egy másik törvényben fogják szabályozni - ez is azt mutatja, hogy nincs Magyarországon jogbiztonság. Ezt tulajdonképpen a többi törvénynél is meg lehet figyelni: kapkodás van, bizonytalanság van, összevisszaság.
Köszönöm a figyelmet.
