MICHL JÓZSEF

Teljes szövegű keresés

MICHL JÓZSEF
MICHL JÓZSEF (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A negyedik olyan, oktatással kapcsolatos törvényt tárgyalja az Országgyűlés, amely a felsőoktatás, a szakképzési törvény és a köznevelési törvény után most a felnőttképzésben is szeretne rendet tenni. Összefoglalóan mindenesetre megállapíthatjuk azt, hogy mindegyik törvényben, így ebben a felnőttképzési törvényben is az állam kiemelt felelőssége jelenik meg.
Ennek az előttünk fekvő törvénytervezetnek is az egyik legfontosabb üzenete éppen az, hogy az állam kiemelt felelősségét aláhúzza. A magyar történelemben nem új törvényről van szó, nem most találtuk ki azt, hogy a felnőtteknek is van lehetőségük tanulni, és szeretnénk ebben segíteni, hiszen hosszú évtizedeken keresztül például a népfőiskolai gondolat és a népfőiskolai oktatás lehetősége éppen azt a lehetőséget biztosította és teremtette meg, hogy mindazok számára, akik a normál iskolai végzésük után akár a szakmájukban, akár a leendő szakmájukban szeretnének elmélyülni, legyen lehetőség egy sokkal praktikusabb, sokkal rugalmasabb képzési formára is. Éppen ezért is azok a tapasztalatok, amelyeket az előkészítő Nemzetgazdasági Minisztérium munkatársai levontak, azt gondolom, teljességgel indokolják, hogy új törvénynek kell születnie.
Az a gondolat, amelyet mindannyian nagyon jól ismerünk, és ami miatt nagyon-nagyon sokan szenvednek, azok is, akik képeznek, és azok is, akik tanulni szeretnének ezeken a képzéseken: nincs kellő minőség a felnőttképzésben, a felnőttoktatásban. A nincs kellő minőség persze sok esetben nem igaz, mert hála istennek vannak olyan intézmények, amelyek bizony magas minőséget produkálnak, vannak olyan képzőhelyek, amelyek a magas minőségért hajlandóak mindent megtenni, viszont nagyon sok esetben az a tendencia, ami korábban a közoktatásban elindult, a felnőttképzésben is tetten érhető volt: egyrészt a képzőhelyek részéről az alacsony minőség, másrészt pedig az igénybevevők részéről az az igény is, hogy ők oda nem papírért, hanem tudásért mentek, nagyon sok esetben hiányzik sajnos még ma is.
(18.20)
Ennek egyik eredeztetője az is, hogy nincs kellő verseny a felnőttképzésben, és nincs igazán komoly verseny azért sem, hogy a legjobb végzettségűek találjanak aztán a legjobb munkahelyekre.
Elrettentő az az adat, amit az indoklásban olvashatunk, hogy 163 ellenőrzött intézményből mindösszesen 41 felelt meg a mostani előírásoknak, tehát nem az új előírásokról beszélünk. Kedves Sós Tamás képviselőtársamnak mondom rögtön, hogy ezt ő is jegyzetelje le, hogy 163 ellenőrzött intézményből 41 felelt meg csupán, vagyis hogy mégiscsak van valami súlyos gond a felnőttképzésben, és valamit éppen ezért tenni is kell. A megvizsgált intézmények felénél az akkreditációt vissza kellett vonni.
Azt gondolom, hogy ezek a súlyos tapasztalatok, az egyéni tapasztalatok is, hogy nagyon sokan, akik elvégezték ezeket a képzéseket, azzal zárták, hogy oké, a papírt megkaptam, megvan a bizonyítványom valóban ennek a képzésnek az elvégzéséről, de vajon mindazt sikerült-e elsajátítanom, megtanulnom, aminek a reményében beiratkoztam ebbe az iskolába, ebbe a képzésbe.
Mi tehát a feladatunk? Az, hogy egy új rendszert kell e tekintetben is felépíteni. Ezt alkotta meg a minisztérium. Új szabályozásra van szükség. Ehhez el kell indítani egy új engedélyezési eljárást, vagyis hogy ki legyen az, aki ilyen képzést végezhet. Ehhez létre kell hozni egy új akkreditációs eljárási rendszert, amely az engedélyt ki tudja adni, és amely meg tudja határozni, hogy ki az, aki ilyen képzésre állami támogatást, egyáltalán támogatást kaphat, bizonyítványt adhat ki.
A támogatás rendszerét össze kell hangolni. Az, amit Sós Tamás képviselő úr az előbb mondott, azt gondolom, hogy egy jó irány, hogy ha ebből a tortából minél nagyobb szeletet maguk a vállalkozások vesznek át és ők finanszírozzák, hiszen az ő számukra születik ez a képzés, az ő számukra van a legnagyobb szüksége azoknak a képzéseknek, ahol valamilyen meglévő jó alapra építve, hosszabb-rövidebb képzésekkel a szakemberállományt, a szakemberek tömegeit át vagy tovább lehet képezni.
Pontosan a munkaerő-piaci igények kielégítését szolgálja ez a feladathalmaz, és mindazok, amit eddig ezzel kapcsolatban megemlítettem, vagyis az akkreditáció, az engedélyezés, a támogatások összehangolása. Így lesz hatékonyabb a felnőttképzés, így van esélye arra, hogy minőségi tudást adjon, és ennek következtében van esélyünk arra, hogy az eredményességet sokkal inkább mérni tudjuk, annak az arányát jobban lássuk, hogy mennyien tudnak elhelyezkedni ezzel a tudással, és mennyivel többen állják meg a helyüket ezeken a munkahelyeken, ezekben az új szakmákban vagy feladatokban.
Érdekes és izgalmas az, hogy ezek azok a területek, ahol talán a leggyorsabban van esélyünk mérni a megszerzett tudást, egy felsőoktatásban végzett fiatal vagy felnőtt esetében lényegesen hosszabb idő kell arra, hogy mérni tudjuk a valóságos tudását, vagyis hogy a munkahelyén milyen módon állja meg a helyét. A közoktatásban, köznevelésben szerzett bizonyítványnak a mérése szintén egy sokkal hosszabb időt jelent, hiszen nemcsak egyszerűen a tanulmányi vizsgák azok, amelyek megmutatják, hogy annak a képzésnek mi volt az eredménye és mi volt a hatása arra az illetőre, hanem hogy az életben hogyan állja meg a helyét.
Azt gondolom, hogy az egységes nyilvántartás, a szakértők nyilvántartása és az egész rendszer átláthatósága nagyban segítheti a felnőttképzés jövőjét. Ez a törvény egy kerettörvény, nem célja ennek a törvénynek az, hogy a tartalmakat olyan szinten szabályozza, amit itt számon kért az előbb Sós Tamás képviselő úr. Azt hiányoltam viszont az ő elmondásából, hogy sok mindenről beszélt itt, társadalmi problémákról, demokráciáról és egyebekről, viszont nem beszélt a minőségről és nem beszélt a hatékonyságról. Ez a törvénytervezet pontosan azt célozza, hogy ezen a két területen javítson nagyot a felnőttképzésen.
Egyáltalán nem szükséges Czomba államtitkár urat megvédenem, ő ezt maximálisan meg tudja tenni, sőt ő elő szokott vágni, és azt gondolom, hogy ez az előterjesztés pont ennek a jó példája. Ugyanis az az irány, amit az elmúlt esztendőkben a szakképzés területén is láthatunk, és az az irány, amit ez a törvény is megmutat, az véleményem szerint mindenképpen a lehetőség biztosítása mellett végre a tartalomról is szól, vagyis arról, hogy minőséget és hatékonyságot szeretnénk elérni.
Azt a dolgot, hogy ez visszalépés lenne és komoly veszélyeket hordoz a felnőttképzés tekintetében, azt vissza kell utasítanunk, hiszen éppen az az adat, amit az előbb elmondtam, hogy az intézmények ellenőrzése, a képzések ellenőrzése milyen eredményre vezetett, az mutatja azt, hogy onnan visszalépni már nagyon-nagyon nehéz lenne, innen már csak előrefelé van lehetőségünk lépni, éppen ezért van szükség erre az új gondolatra és erre az új törvényre.
Azt gondolom, hogy megtorpanást egyáltalán nem tud okozni ez az intézkedéssorozat, sőt éppen azáltal, hogy lényegesen nagyobb teret ad a munkaadóknak, a vállalkozásoknak abban, hogy a képzésekben részt vállaljanak, a kamarákon keresztül való lehetőség nyitása a cégek számára pedig egy óriási előnyt hordoz, hiszen a korábbinál lényegesen nagyobb hatékonysággal tudnak beleszólni a képzések minőségébe és az igényeiket sokkal jobban tudják érvényesíteni.
Összességében azt gondolom és azt szeretném megerősíteni, hogy a legfontosabb oktatással kapcsolatos törvényeink sorozatában méltó helyen van a felnőttképzésről szóló törvény. Az a különlegessége, mint ahogy a szakképzési törvény újdonsága is volt, hogy ezeket a törvényeket nem az oktatási államtitkárság, nem az Emberi Erőforrások Minisztériuma, hanem a Gazdasági Minisztérium az, amelyik gondozza és elénk tárja, ez különösen is mutatja azt az igényünket, hogy valóban praktikus, valóban az élethez közeli és valóban az élet számára képző segédanyagokat, segítséget szeretnénk ezekkel a törvényekkel megteremteni. Így látjuk, különösen ennek a felnőttképzési törvénynek a segítségével annak a folytatását, amit már a szakképzési törvény is megteremtett, és most már a gyakorlatban is hamarosan láthatjuk ennek az eredményeit is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem