SUHAJDA KRISZTIÁN
SUHAJDA KRISZTIÁN
SUHAJDA KRISZTIÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Aligha találnánk ma olyan embert ebben az országban, aki felelőssége teljes tudatában azt állítaná, hogy a magyar vidék kitűnő állapotban van, az agrár- és élelmiszer-gazdaság pedig remekül teljesít.
A 2012-es esztendő aszállyal sújtott viszontagságait követően az idei év eleje ár- és belvízkárral fenyegeti a termelés biztonságát.
A vidéki gazdaság bázisát jelentő helyben foglalkoztatás radikálisan lecsökkent, messze az igények alatt alakul, mára szinte csak az önkormányzatok, valamint az erdőgazdaságok nyújtanak némi munkalehetőséget. A vidéki kistelepülések többségében megszűntek a kisipari szolgáltatások, itt értelemszerűen nem épül ki semmilyen versenyszektor, még az élelmiszerboltok árai is magasabbak, mint a nagyobb városokban, pedig a családok bevételei itt a legalacsonyabbak.
Az általános piaci kereslet csökkenésének következtében a stratégiailag fontos iparágak vidéki üzemei leépültek, a dolgozókat elbocsátották. A kihasználatlan munkaerő döntő részének esélye sem volt az újrakezdésre, munkanélküli lett, amelynek anyagi terheit az állam ellátórendszerei ideiglenesen felvállalták, de morális következményei felbecsülhetetlenek.
A vidéki életforma romlása a nyugati országokhoz képest az átlagéletkor alulmaradásában mutatkozik meg. Az amúgy is nehéz életfeltételeket tovább rontja a biztonság hiánya, a személyes kiszolgáltatottság érzése, az idős emberek elleni támadások, brutális erőszakkal párosuló betörések, lopások. A magyar vidék az utóbbi száz év alatt katasztrófák sorozatán ment keresztül, de a mostanára bekövetkezett változásokra mégsem tudott felkészülni, a munkanélkülivé válás rémével nem képes megküzdeni.
1990 óta a mezőgazdaság szervezeti keretei közül kikerült mintegy 700 ezer embert az egyéb ágazatok csak elenyésző számban tudták átvenni. Ezen változások hatásait vizsgálva pedig megállapíthatjuk, hogy az utóbbi 23 év gazdasági, társadalmi átalakulásainak egyértelműen legnagyobb vesztese a vidék magyarsága.
A vidéki gazdaságban alapvetően nagyobb az agrárgazdaság súlya, bár szerepe a nemzetgazdaság szempontjából folyamatosan csökken. Míg a magyar mezőgazdaság 1980-ban a GDP 19 százalékát adta, 1990-ben 15 százalékát, 2010-ben pedig már csak 4 százalék körüli tendenciát mutatott.
A mezőgazdaság termelési színvonala eközben egyáltalán nem javul, 20 éves elmaradással küzd. Ez alól talán az egybefüggő sok száz vagy ezer hektáros nagybirtokok a kivételek.
Tipikus mutató, hogy az agrárium a családi gazdaságok szintjén, amelyet a kormány nem támogat, nem tud a vidéki gazdaság húzóerejévé válni. Varga Mihály a gazdaság várható növekedési kilátásaival kapcsolatban pedig kiemelten fontosnak tartja a mezőgazdaságot, megállapítása szerint, ha 2013-ban átlagos évet hoz az agrárgazdaság, már képes lesz támogatni az általános növekedést. Érdekes megállapítás ez miniszter úr részéről, miközben a kormány külföldi tulajdonban lévő multinacionális vállalatokkal kötött stratégiai megállapodásokat, köztük élelmiszer-nagyáruházlánccal és amerikai üdítőital-gyártóval, nem pedig a magyar gazdákkal.
(20.00)
Különösen annak fényében, hogy hazánk több autógyártó-üzemnek és egyéb ipari beruházásnak biztosít számukra jövedelmező gazdasági környezetet, újra elindulva a vas és acél országa útján, eközben, tradícióinkat félretéve, a búza és kenyér országa közmunkaprogramban kaszálja majd a parlagfüvet.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom véleménye szerint jelen előterjesztés sajnos továbbra is konzerválja az eddigi viszonyokat, ami azt jelenti, hogy továbbra is szembeállítja a szőlőtermelőt és a borászati üzemet, a felvásárlót, ami nem teremt egészséges légkört. Úgy gondolom, hogy köztestület ezt az anomáliát nem viheti tovább, ha demokratikusan és tisztességesen akar működni.
E törvény létrejöttét elsősorban az indokolta az előterjesztő részéről, hogy a megalakult új hegyközségi rendszer egyben szakmaközi szervezetként is elfogadásra kerül. A szakmaközi szervezet fogja meghatározni, hogy a fejlesztési pénzek milyen csatornákon és kikhez jussanak el. Ezért nagyon fontos lenne az átlátható, ellenőrizhető működés. A felülről vezényelt agrárkamarai választások után várható lesz a hegyközségi választásoknál is az alacsony részvétel. Főleg így, hogy a hegyközség csak ajánlást tehet, de a hegybírót fentről nevezik ki, hagyják jóvá. Ráadásul nem a jól bevált négy évre, hanem meghatározatlan ideig. Az, hogy a gazdák részesülnek előnyben és a gazdák érdekeit szolgálja ezen előterjesztés, csak részben és csak szavakban igaz. Megszoktuk már a kormány részéről azt, hogy hangzatos szavakhoz sajnos nem sok tartalom párosul. Hatalmas a felelősség, hiszen egy-egy törvény megszavazásától a teljes ágazat sorsa függ. Érdemes lenne fontosabb döntéseknél, törvényhozásnál modellezni a működését.
Nézzük meg, mi történik, ha érdektelenség miatt a hegyközségi választási részvétel alul marad. A gazdák nagy része nem megy el szavazni, otthon marad, és nem vesz részt a hegyközség munkájában év közben sem. Ezzel szemben a több neves borvidékünkön megtelepedett saját, akár százhektáros területtel működő, külföldi kézben lévő pincészetek képviselői kerülnek szavazattöbbségbe és hoznak döntéseket a helyi gazdák érdekeivel szemben. Ez annak a veszélyét is magában hordozza, hogy a más borvidékről évek óta jó üzleti kapcsolatokat ápoló szőlőfelvásárlókat kiszorítják, ellehetetlenítik, a helyi felvásárlásokat jogszabályokkal megakadályozzák, ezáltal egyeduralkodóvá válnak a piacon, és letörik a szőlőárakat.
Ha ez bekövetkezik, akkor rengeteg munkahely fog megszűnni az ágazatban. A helyi szőlőtermelők, akik termésüket nem szűrik be, egyrészt, mert nem éri meg, másrészt, mert már régen eladták azokat az eszközeiket, tartályaikat, amivel ezt megoldhatnák, teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, piacukat elveszítik. A még állami kézben lévő Tokaj Kereskedőház tavaly 90 forintos áron vásárolta fel a szőlőt a helyi gazdáktól, ezzel szemben a más borvidékről érkező felvásárlók 120 forintot is adtak a szőlőért azonnali fizetéssel. Kérdem én, akkor hogyan segíti a kormány a szőlőtermelőket. A szőlőfelvásárlónak érdeke, hogy legyen szőlő, a gazdának meg érdeke, hogy a termését legyen, aki megvegye. A kettőt soha nem szabad szembeállítani.
A Jobbik a fiatalokat és a családi gazdálkodókat hozná helyzetbe, a spekuláns tőkét pedig távol tartaná a magyar agráriumtól és a magyar földtől. A jelenlegi hegyközségi elnökök félelme látszik beigazolódni: ez az előterjesztés néhány változtatással nem fogja beváltani a várt reményeket.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
