PŐSZE LAJOS
PŐSZE LAJOS
PŐSZE LAJOS (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Egy-két konkrétumhoz szeretnék hozzászólni, egy-két olyan dologhoz, amit egy kicsit másképp látok, mint ahogy az előterjesztésben van. Lehet, hogy az észrevételeim a tudatlanságomból fakadnak - az akkor majd úgy is ki fog derülni -, de az is lehet, hogy megalapozottak az észrevételek.
Mindenekelőtt, mielőtt azonban átmennék lépésről lépésre ezeken az észrevételeken, szeretnék három megjegyzést fűzni a részben elhangzottakhoz, részben pedig mégiscsak a beterjesztés témájához. Egyszer előjött egy olyan vonulat itt a hozzászólásokban, hogy a politikát ki kell szűrni a vizsgálatokból, ez egy szakmai kérdés, s a többi. Ennél kicsit rosszabb a helyzet: az életünk legnagyobb része politika; az is politika, hogy egy országnak mi veszélyezteti a nemzetbiztonságát, és ezek a szempontok időben változnak, tehát így valamifajta egzakt módon, mérnöki vagy gépi, robotjelleggel ezt a kérdést nem lehet megközelíteni.
Előjött egy olyan szempont is és több hozzászólás is, amelyik ugye általában vizsgálta a szolgálatok működését. Ez azért tévút ebben a vitában, mert ennek az előterjesztésnek nem ez a témája, ez az előterjesztés kimondottan az átvilágítással kapcsolatban kíván bizonyos reformokat bevezetni. Több hozzászólásban is előjött az úgynevezett jogorvoslati lehetőség kérdése, ami rendkívül nehéz dolog, mert attól például nagyon óvnék mindenkit, hogy egyfajta polgári peres, bármennyire jól kvalifikált bíró irányába el lehessen vinni a fellebbezéseket, hiszen többéves perekről van szó, amelyeket nem lehet pár hét alatt lezárni.
Mondok egy egyszerű példát: amikor megcsinálják az első fordulót, akkor valakinek van, mondjuk, 60 millió forint a számláját, és ezt a szolgálatok - mert látják a jövedelmét - kockázati tényezőnek fogják megítélni. Az illető azt mondja, hogy kérem, én ezzel nem értek egyet, és kvázi elindul egy vagyonosodási vizsgálatnak megfelelő per, ami eltart három évig. Tehát nem lehet azt mondani, egy eljárásban előírni a bírónak, hogy márpedig tizenöt vagy harminc nap alatt döntse el ő mint bíró, hogy ez most kockázat vagy nem kockázat, mert az élet ennél bonyolultabb.
Ha körbe akarunk járni úgynevezett kockázati elemeket - amelyek, valljuk be őszintén magunknak, az életünk részei ezek a kockázati elemek -, az bizony nagyon-nagyon hosszú, keserves pereket jelenthet. Ugyanakkor mégiscsak jó, ha van valami nyilvánosság vagy publicitás, talán egy miniszteri döntés fölött legyen valamifajta egyéb közzétételi vagy tájékoztatási kötelezettsége is a döntőnek azzal kapcsolatban, hogy mit döntött, ne legyen teljesen kontroll nélkül vagy nyilvánosság nélkül az, hogy ő mit döntött.
De most rátérnék arra, hogy konkrétan milyen észrevételeim vannak a benyújtott előterjesztéssel kapcsolatban, és előrebocsátom, elnézést kérek, ha valamit azért mondok, mert ennek a területnek nem vagyok szakértője.
Az első észrevételem az, hogy ha jól értettem az előterjesztést, akkor az úgynevezett első lépcsőben egy úgynevezett levéltári, adattári, egyéb feldolgozás folyik, kiértékelés, amelyben nem lehet titkosszolgálati módszereket alkalmazni. Na most, ha ez így van, akkor ezt én problémás dolognak, nem jó dolognak tartom, mert végül is a legfontosabb az, hogy rögtön, már induláskor a megfelelő személyt válasszuk ki. Tehát ha megengedjük a titkosszolgálati eszközök alkalmazását az úgynevezett második szakaszban, amikor időnként visszatérünk egy személyre ilyen vagy olyan okok miatt, akkor ennél fontosabb az, hogy már az elején lehetőleg minél szélesebb körű, akár titkosszolgálati eszközök bevetésével is előállt információkat dolgozzunk fel, mert ha nem megfelelő személy kerül valahova, akkor már egy nap alatt is óriási kárt tud okozni, akárhová kerül. Tehát ha jól látom ezt a kérdést, és ez tényleg így van, akkor ezt javaslom újragondolni.
(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nem teljesen világos előttem az - persze hogyne érteném más szempontból -, hogy ha jól értem, jelenleg három helyen is folyna átvilágítás: az információs szolgálatnál, az Alkotmányvédelmi Hivatalnál, illetve a katonai szolgálatoknál. Kérem szépen, én látom, tudom, megértem, hogy így-úgy alakul az információs hivataloknak is a versengése, miért nem lehet őket összevonni, miért ott vannak, ahol most vannak. De most akkor gondoljunk csak bele! Három helyen fog titkos adatgyűjtés folyni, nagyon nagy veszély ez, nagyon nagy veszély! A legjobb kontroll mellett is felmerülhet és megnőhet az esélye annak, hogy ezekkel az információkkal - nehogy félreértse valaki - ”seftelnek”, másra használják fel. Évtizedek óta látjuk ezt, hogy ez veszélyforrás lehet.
Azt gondolom, a szolgálatok három részre osztottsága mellett is meg lehetne azt csinálni, hogy egy helyen legyen az átvilágítás, és annak az átvilágításnak ott lehetnek különböző stációi, attól függően, hogy most például egy információs hivatalos munkatársat világítunk át, egy alkotmányvédelmist vagy éppenséggel egy állami cégnek a vezérigazgatóját. Ezt lehetne egy helyre tenni, ez politikai, hatalmi kérdés is, én ezt nagyon jól tudom, de ha már a racionális dolgokról is beszélünk, akkor gondoltam, hogy ezt is el szeretném mondani.
Egy kicsit problémásnak tűnik nekem, miközben jó - tehát értem, hogy jó - az a rész, hogy minden évben utána egy második lépésben kétszer harminc napra valakit meg lehetne figyelni, át lehetne világítani újra titkosszolgálati eszközökkel is. Most én nem tudom, hogy miért kétszer harminc nap, miért nem másképp van ez szabályozva, de tegyük fel, hogy ez így jó. Azért ennek is kellene, ha más nem, utólag valamilyen kontrollt vagy nyilvánosságot adni. Mire gondolok? Arra gondolok, hogy mondjuk, öt évvel később lehetne mindenkivel közölni, hogy annak idején, öt évvel ezelőtt igenis ilyen meg ilyen időpontokban rendelt el ellened ez meg ez a személy ilyen meg ilyen rutinvizsgálatot.
Ugyanis ha bármikor elrendelhető valakivel szemben egy vizsgálat, akkor az egyfajta fegyver vagy revolver is annak a kezében, aki elrendelheti. De rendelje el, joga kell hogy legyen az államnak arra, hogy megvédje magát, és megfigyelje tényleg az olyan elemeket, akiket meg kell figyelni, de ne legyen ez egy olyan fegyver, amelyet öncélúan és önkényesen használhat fel, gondolhasson arra mindig, hogy legkésőbb öt év múlva az az illető meg fogja tudni, hogy igenis őellene ilyen és ilyen megfigyelést rendeltünk el. Kérném tisztelettel, hogy ezt a szempontot is vizsgáljuk meg. Egyébként összességében nyilvánvaló, hogy minden előrelépés jó.
Most a kérdőív, még ott elmondok két dolgot, lehetne harmincat is mondani, hiszen mindenki tudna másfajta kérdőívet is összeállítani. Van ott két pont, az egyik a 12. kérdés, amelynél - ha én jól értettem - az egy háztartásban élő vagy gyereket, vagy csak 18 éven felüli személyt kéri feltüntetni. De ha valaki nem gyerek és 18 éven aluli, de egy háztartásban él valakivel, azt a jelenlegi kérdőív szerint nem kell feltüntetni, ha én jól értettem. Ez egy ilyen logikai lyuk a rendszeren, ezt talán célszerű volna megnézni, mert azért nem mindegy, hogy még két ember, két 16 éves, aki nem is a gyerekem meg nem is az élettársam gyereke, miért lakik velem. Ez minimális igény lehet.
A 45. kérdés azzal foglalkozik, hogy jelenleg milyen kapcsolata van házasságon kívül, beleértve a homoszexuális kapcsolatot is.
(13.10)
De hát kérem szépen, az is kérdés és izgalmas, hogy öt éve milyen volt, hogy öt éve volt-e neki ilyen. Sok embert azzal zsarolnak öt-tíz-húsz éven keresztül, hogy öt-tíz-tizenöt éve mi volt neki. Tehát ha felteszünk egy kérdést, akkor értsük bele a múltat is a kérdés megvilágításába, hiszen nagyon nem mindegy. Vagy pedig, ha nem vagyunk kíváncsiak rá, vagy nem lényeges, akkor meg hagyjuk ki. De ha igen, akkor nehogy csak az számítson, hogy ma milyen kapcsolata van, hanem hogy öt éve volt-e ilyen kapcsolata.
Köszönöm szépen a türelmüket.
