DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN, a fenntartható fejlődés bizottságának elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az elmúlt hetekben folytatott vitának nyilván nem vállalva azt, hogy minden egyes elemére reagáljak, de valamilyen összefoglalóját próbáljam meg adni. Elsősorban szeretnék azokra a módosító indítványokra reagálni, amely módosító indítványok - ahogy a képviselőtársaim is jelezték - tulajdonképpen nem kerültek elfogadásra, és ennek egyetlenegy indoka volt. Ez látszik abból a vitából is, amely a parlamenti patkóban még az előterjesztők között is kialakult abban, hogy milyen irányba menjünk.
Varga Géza képviselőtársam utalt rá, hogy végül is az a javaslat, illetőleg az az országgyűlési határozat, amely itt a Ház elé került, egy konszenzusos javaslat. Nyilvánvaló, ha ezt fellazítjuk, és esetlegesen most eljutnánk abba a stádiumba, hogy azt mondhatjuk, hogy eljutottunk a vita után odáig, hogy felnyitottunk mindent, s nem értettünk egyet, akkor milyen lelkiismerettel mennénk haza, képviselőtársaim? Nyilvánvaló, én magam is tudok érveket mondani valamennyi módosító indítványnál pró és kontra is. Lehet, hogy ahhoz, hogy valóban visszalépjünk oda, hogy minden egyes módosító indítványt el tudjunk fogadni, akkor az is kellene, hogy újra kezdjük elölről a vitát.
Szerintem maradjunk annál, amit beterjesztettünk, hiszen azért volt itt vita arról is az általános vitában lefolytatatott diskurzusokban, hogy elegendő-e az, hogy például a mellékletet csak és kizárólag a keretstratégia rövid anyaga vagy koncepciója tartalmazza, kell-e a hosszú, volt erre is módosító javaslat. Elmondtuk akkor is, tisztelt képviselőtársaim - ugyanúgy a hosszú melléklet is ezt a részét képezi -, hogy egy jól emészthető, rövid, szerintem nagyon feszes és nagyon pontos anyag került az asztalra, ami ezt a határozati javaslatot kiegészíti.
De ugyanúgy feltehetjük azt a kérdést is, hogy egyenlő-e minden erőforrás. Tisztelt képviselőtársam, a mi kiindulópontunk az volt, hogy akár a humán, akár a társadalmi, a természeti vagy a gazdasági erőforrást tekintjük, ezek egyenlőek, mégpedig abból az elvből fakadóan, hogy minden egyes problémánk egy rendszerben jelenik meg, és az volt a kiindulópont, hogy akkor adjunk ezekre rendszerszerű válaszokat.
Nyilván ehhez kapcsolódóak azok a javaslatok is, amelyek kapcsán lehet, hogy lett volna arra is nyitottság, hogy mondjuk, az államtitkári koordinációs testületet egészítsük ki civilekkel. Csak, tisztelt képviselőtársaim, ne felejtsük el, hogy van egy Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsunk, ahol ott ülnek a civilek, érdekképviseletek, köztestületek, egyházak, és sorolhatnám tovább, amely pontosan azt a funkciót látja el, ahogy Ékes József képviselőtársam valaha mondta, amikor megalakultunk, hogy ez egy tulajdonképpeni második kamarája a parlamentnek, ami nagyon jó visszaigazolást ad arra, hogy ezeken a területeken jó irányba megyünk el.
Amennyiben azt a funkciót szánjuk az államtitkári testületnek, hogy legyen egy koordinációs feladata a kormányzaton belül, akkor azt gondolom, az nyilvánvalóan a kormányzati felelősséghez tapad, ide a civil képviselők delegálása felesleges ebből a szempontból, ha ezt a feladatot szánjuk. Szerintem ezt kell tennie, és ebben az esetben nem tartanánk életszerűnek azt sem, ha lenne még külön egy kormánybiztos, hiszen ezen a testületen belül pontosan az a feladat, hogy a cross-szektorális kérdéseket egyenlően és pontosan abban a rendszerben kezeljék, amit mi ettől elvárunk.
Képviselőtársaim! Azt gondolom, az egy teljesen természetes dolog, hogy a társadalmi vitát folytatnunk kell, ez egy állomás. Az a pont, amikor ennek a végszavazására sor kerül, egy állomás lesz ebben a folyamatban, hiszen szerintem nem befejeztünk valamit, hanem elkezdünk. Igazából a munkát most fogjuk elkezdeni, mert van a politikai döntéshozók részéről egy olyan dokumentum, amelyet a kormányzat is a magáénak vall, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács által elkészített, de a parlament által is jóváhagyott olyan dokumentumokkal kiegészítve, amelyek szerintem nagyon jól jelzik azt az irányt, hogy tovább kell folytatnunk azt a munkát, ami nem elegendő, ha mi itt a döntéseket meghozzuk, hanem hogy hogyan fogjuk tudni akár - ahogy Ivády Gábor képviselőtársam mondta - a kistelepüléseken, vagy ahogy a képviselőtársaim erről szóltak a vitában, a civilek között akár az oktatásban megvalósítani. Tehát ezt a munkát most kell igazán elkezdenünk.
Képviselőtársaim, lehet azon vitatkozni, az is életszerű, ami a mérő-mutató rendszerek kialakítását jelenti. Meg kell mondjam önöknek, hogy kíváncsi lennék, ha körülnéznénk közel s távol, hogy mely parlament az, amelyik elfogadott valaha is ilyet, hogy egy ilyen kidolgozásra kerüljön. (Varga Géza: Angolok!) Köszönöm, és akkor ezen kívül még akkor sorolhatnánk. Volt felkérés a franciáknál is, tudom, olyan testületre, illetőleg Nobel-díjas közgazdászok csoportjának megalakítására - ami alapján a Stiglitz-jelentés is elkészült -, ami pontosan ezeket célozza. Ha az angolok után mi vagyunk a másodikak Európában, akik ezt országgyűlési határozatba foglaltuk, akkor én azt gondolom, hogy nem rossz a teljesítményünk, vagy elindultunk egy irányba, és lehet az is, hogy kiemelünk egyes indikátorokat, vagy egyet vagy kettőt, vagy akár az ökológiai láblenyomatot. Lehet, hogy ezek mind metodikai problémát vetnek fel, de ezt nem nekünk kell itt lefolytatni.
Azt gondolom, mi megadtuk azt, hogy legyen mérő-mutató rendszer, erről vitázzanak azok, akik ehhez értenek. Folytassák le azt a metodikai vitát, aminek a végeredményeként reményeim szerint - ahogy ez egyébként a határozatban is szerepel - a következő beszámolónál azzal térünk vissza ide a Házba, hogy megvan ez a mérő-mutató rendszer, ami nemcsak és kizárólag a GDP-t, tehát a növekedést fogja számunkra megmutatni, hanem egyszerűen azt is, ami zajlik akár morális, akár egyéb téren, ami tehát tényleg a jóllétünket, az életminőségünket méri, és nem csak a növekedést.
Képviselőtársaim! Voltak olyan javaslatok is, amelyek határidő-módosításról szóltak, arról, hogy esetlegesen ne kelljen a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsnak foglalkozni a beszámolóval. Azt gondolom, hagyjuk meg ebben azt a metodikát, ami eddig volt, hogy a Fenntartható Fejlődési Tanács pontosan azzal a plusszal rendelkezik, hogy ott ülnek - ahogy említettem - a civilek, érdekképviseletek részéről is azon képviselők, akik szerintem nagyon jó, ha ezt a szupervíziót ellátják, szerintem ezt meg kellene hagynunk. Ezért volt az is, hogy ezt most nem óhajtottuk külön kijavítani. Szerintem fontos az, hogy a kooperáció meglegyen.
Képviselőtársaim, szólnom kell két módosító indítványról, amit viszont a fenntartható fejlődés bizottsága adott be. Egyrészről Ivády Gábor képviselőtársam említette ezt az 5. ajánlási pontot, amelynek a c) pontjában Kővári János képviselőtársam javasolta azt, hogy az európai uniós jogszabályi javaslatokra tekintettel kerüljön a fenntarthatóság kialakítására vagy pilotprojektekre vonatkozóan pénzalap elkülönítésre. Ebben nyilvánvalóan például a fenntartható települések projektje egy nagyon fontos projekt. Ezt egyébként elfogadta a bizottság, és bizottsági módosítóként fogadtuk el, hogy ez bekerüljön. Kérem képviselőtársaimat, hogy ezt támogassák, mert azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó javaslat, azt hiszem, ez támogatható.
Volt még egy javaslat, képviselőtársaim, amit bizottsági módosítóként emeltünk be, ez pedig egy kodifikációs módosítás volt, ez a mellékletre vonatkozik. Ez összesen arról szól, hogy ne kerüljön alá-fölé rendeltségbe a Költségvetési Tanács és az Állami Számvevőszék. Innen is köszönettel tartozom a Számvevőszék elnök urának, aki erre felhívta a figyelmünket. Azt gondolom, teljesen elfogadható és nyilvánvaló, hogy ennek a módosítását meg kell tennünk, úgyhogy kérem, ezt a másik, bizottsági módosító indítványt is a képviselőtársaim támogassák.
Tisztelt Képviselőtársaim! Feltehetjük a kérdést, hogy ez paradigmaváltás vagy sem. Azt gondolom, nevezhetjük bárminek, egy biztos: valami előrelépést most tettünk abban, hogy elkezdjük ezt az új szemléletmódot, ezt a rendszerszerű gondolkodást, és behozzunk a parlamentbe és a döntéshozatalba annak a szelleméből, amit akár a bizottságunk, akár a tanács is szeretne, és ami szerintem számunkra is és a minket követő generációk számára is fontos, és tényleg az ő életminőségüket is jelenti.
(21.20)
Azt hiszem, hogy innen is mint előterjesztő és az előterjesztőtársaim nevében teszem azt, hogy megköszönjem e helyről is a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács valamennyi tagjának, munkabizottságainak, a munkabizottságok tagjainak azt az együttműködést és munkát, aminek az eredményeképpen egy konszenzusos javaslatként - bocsánat, majdnem konszenzusos javaslatként - ez a parlament asztalára kerülhetett.
Külön köszönöm a Fenntartható Fejlődési Tanács titkárságának és munkatársainak az ebben elvégzett munkáját, képviselőtársaimnak a nagyon építő hozzászólásokat. Szerintem, ha többet nem tettünk volna, csak annyit, hogy egyáltalán ezen Ház falai között erről a kérdésről vitázunk, hiszen nagyon jól érzékelhető volt valamennyi felszólalásból, hogy az életünk valamennyi problémája gyakorlatilag e kérdés köré fonódik, lett légyen szó akár az oktatásról, akár demográfiai kérdésekről, akár a természeti erőforrásainkról, a degradációról, de akár a gazdasági növekedésről, ez valamennyit felöleli. Ez a mi életünk. A mi életünk, a gyerekeink és az unokáink élete. Így köszönöm mindannyiuknak.
Végül úgy elgondolkodtam azon, hogy ha osztályzatot adhatnék magunknak, akkor azt gondolom, hogy távlatosságból jót adhatnánk magunknak, kooperációból is azt gondolom, hogy jó osztályzatot. Azt nagyon sajnálom, hogy azok a politikusok, akik az ökológiát igazán magukénak érzik, nem támogatták azt a javaslatot, ami gyakorlatilag valamilyen úton elindít bennünket egy új szemlélet útján, akkor felelősségből azt gondolom, hogy ebben a tekintetben, amit ebben az anyagban tettünk, szintén talán jó osztályzatot érdemelhetünk.
Nagyon remélem, képviselőtársaim, hogy amikor szavazni fogunk erről a javaslatról, erről az országgyűlési határozati javaslatról, akkor ugyancsak ezt a jó osztályzatot majdan a gyermekeinktől, az unokáinktól vagy a dédunokáinktól mi magunk is megkapjuk.
Elnök úr, képviselőtársaim, köszönöm, hogy szólhattam a vita végén. (Taps.)
