VARGA GÉZA
VARGA GÉZA
VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy különleges országgyűlési határozat fekszik előttünk, abban az értelemben, ahogy elnök úrtól is hallottuk, hogy valamennyi parlamenti párt képviselője az előterjesztők között szerepel, sőt a függetlenek is képviseltetik magukat, tehát egy olyan országgyűlési határozati javaslat, amilyen nem sok volt előttünk az elmúlt 2-3 évben. Ezért ennek örülnünk kell, de ennek megfelelően itt egy minimumkonszenzusról van szó, ami azt jelenti, hogy volt, aki egyik irányba szeretett volna többet vagy kevesebbet a keretstratégiában, volt, aki a másik irányba szeretett volna többet vagy kevesebbet, tehát ezt a határozati javaslatot és magát a keretstratégiát ennek megfelelően kell hogy vizsgáljuk. Elöljáróban leszögezem, hogy mindenképpen az elfogadását javaslom képviselőtársaimnak, amikor a végszavazásra sor kerül, mert így legalább az országnak lesz egy fenntartható fejlődést szabályozó keretstratégiája, és ha nem is vagyunk egyedül Európában ebben a tekintetben, de mindenképpen az elsők között.
A fenntartható fejlődést többen többféleképpen értelmezzük, és miután a kormány a benyújtott módosítókra, amelyeket nyolc ajánlási pontban most tárgyalunk, leadta megrendelését a fenntartható fejlődés bizottsága elnök asszonyának, Szili Katalinnak, abban az értelemben, hogy mi az, amit támogatásra javasol, és mi az, amit nem. Sajnos ezekből azt látjuk, hogy maga a határozati javaslat és a keretstratégia, ahogy mondtam, egy minimumkonszenzust jelent, és bizonyos reményem volt a magam részéről, hogy a módosítókkal ezt a minimumkövetelményt egy picit meg tudjuk haladni, azonban a kormány által leadott igényekből látható, hogy a kormány több ponton nem tudta ezt a bizonyos Rubicont átlépni, ami a fenntartható fejlődés keretstratégia megközelítését illeti. Ez a Rubicon pedig az, hogy gyenge fenntarthatóságról beszélünk, vagy erős fenntarthatóságról. Gyakorlatilag a módosító javaslatok nagy része arra vonatkozott, hogy a természetet, a természet korlátait az eredeti keretstratégiánál nagyobb mértékben vegyük figyelembe. Miután ez nem ment át, ezért továbbra is itt egy gyenge fenntarthatóságról beszélünk, ez a gyenge fenntarthatóság pedig igen közel áll, és hasonlít nem a környezetvédelemhez, ugyanis a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés témaköre elég messze esik egymástól.
Van olyan módosító javaslat, amely javasolja, hogy ne a hazaiból induljunk ki, amikor egy-egy témának az elemzését kezdjük, hanem a globálisból jöjjünk a hazai felé. Ez egy, a fenntarthatóságban gondolkodó ember számára így tűnik logikusnak, itt ezt rábízza az előterjesztőkre a kormány-előterjesztés, hogy ezt döntésük szerint, ha akarják, megszavazzák, ha akarják, nem, én mindenképpen javaslom ezt a módosítót elfogadásra majd.
Az, hogy elsősorban a természeti erőforrásokat kell figyelembe venni a három erőforrás közül - ami a természeti, a gazdasági és a humán vagy szociális, társadalmi erőforrásaink -, az egyik módosító javasolja ezt kiemelni, hogy a természeti erőforrások elsődlegességét vegyük figyelembe.
(20.40)
Ezt a kormány nem támogatja, pedig itt megint az erős, illetve a gyenge fenntarthatóság van jelen. Az a bizonyos Rubicon, amit említettem, azt jelenti ebben az értelemben számomra, hogy ha nem vesszük figyelembe annak a nagyobb rendszernek a kereteit, és egy kisebb rendszert nem illesztünk abba bele, hanem legalábbis egyenrangúnak vagy akár még fontosabbnak tartunk, akkor rossz úton járunk a fenntarthatóság tekintetében. Mire gondolok? Talán az általános vitában is elmondtam már, az ökonómia, a gazdaságtan az emberi társadalom háztartástana, ha az eredeti görög szót megpróbáljuk lefordítani, az ökológia pedig a természet háztartástana. Nyilván világos, hogy melyik a nagyobb rendszer és melyik annak a nagyobb rendszernek az alrendszere. Semmi kétség, hogy a gazdaság, az ember által létrehozott gazdaság a kisebbik rendszer, amelyik alrendszerként szerepel. Azt nem elismerni, hogy a természet adja meg a végső keretet, és a természeti erőforrásnak mindenképpen elsőbbséget kell biztosítanunk akkor, amikor egy fejlesztési stratégiát megfogalmazunk, azt gondolom, hogy hiba. Ez javasolnám átgondolni képviselőtársaimnak és a frakcióknak, és megkísérelni átlépni ezt a Rubicont, és elfogadni ezt a szerintem természeti törvényt, és nem figyelmen kívül hagyni.
Aztán több módosító is ekörül van, hogy a természeti korlátok elsődlegesek, hogy elsődlegesek a természeti keretek és hasonlók. Ezek mind csokrot képezhetnek.
Új paradigmára is hivatkozik az egyik, azt hiszem a 3. ajánlási pontban a kormány. Nem javasolja elfogadni a módosítót, amelyik a mennyiségi vagy a minőségi változtatásra vagy fejlődésre helyezné a hangsúlyt. A mennyiségi fejlődés mögött, mindannyian tudjuk, az a kritikai észrevétel áll, hogy a GDP-növekedésnek a mindenáron és minden határon túli hajszolása egy mennyiségi növekedést lehet, hogy eredményez, de ezzel a minőségben az ember, az emberiség és a természet is veszít. Ebben az ajánlási pontban a kormány elutasító indoklása úgy hangzik, hogy paradigmaváltás van, és azt mondja a kormány, hogy a jelenlegi paradigmában a természet megvédi önmagát. Ezzel az indokkal javasolja nem elfogadni a természet elsőbbrendűségét. Azt hiszem, több mint elég példát tudunk hozni arra, hogy a természet nem védi meg önmagát. Ha a természet megvédené önmagát, akkor látnánk a jeleit annak, hogy a természet hogy próbálja bestoppolni az ózonlyukat, hogy próbálja az éghajlatváltozást, a globális felmelegedést visszafordítani. Ennek semmi jelét nem látjuk. Vagy ha elszennyezzük egy város levegőjét, akkor a következő szél azt ugyan kisöpri, de azt hiszem, ezt nem kellene úgy tekinteni, hogy a természet megvédi önmagát az ember káros tevékenységétől. Ezt a káros tevékenységet kellene átgondolni, még akkor is, ha ezt a gazdasági növekedés érdekében tesszük.
Aztán vannak más jellegű módosítók is, amelyek különböző oldalról próbálják megvilágítani és picit változtatni próbálnak azon az eredeti javaslatban szereplő passzuson, amelyik az államtitkárokból álló grémium vagy bizottság létrehozását javasolja, amelyik bizottság felelős lenne a keretstratégia előrehaladásáért és az abban kitűzött célok szempontjából a helyes irány tartásáért. Ha itt egy olyat elfogadna a kormány, ami egy kormánybiztos kinevezését támogatná, ezt az előterjesztők hatáskörébe utalja, azt gondolom, ez azért volna jó, hogy akkor egyszemélyi felelőse lenne, és akkor akár a bizottságokban, akár a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsban, akár a fenntartható fejlődés bizottságában azt az egy személyt lehetne időnként meghallgatni, a véleményét kikérni, és az előrehaladási jelentését számon kérni, ha úgy tetszik, de nem negatív értelemben értem a számon kérését, hanem egyfajta beszámolóra gondolok. Ha ez csak úgy általában államtitkárokból áll, akkor picit félő, hogy amiben mindenki felelős, ott senki sem lesz igazán felelős. Ezt a módosítót is javasolnánk elfogadásra.
De ugyanezen bizottság mellé a nemzeti fenntartható fejlődés néhány civil tagjának a beemelésére is tettek képviselőtársaim módosító javaslatot, egyszerűen abból a meggondolásból, hogy az eredeti országgyűlési határozati javaslat is kimondja, hogy a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsnak kétévente jelentést kell készítenie, be kell számolnia az Országgyűlésnek, négyévente pedig naprakésszé kell tenni ezt a stratégiát az elmúlt időszak történései és folyamatai tükrében. Én előterjesztőként nem tehettem ilyen javaslatot, a javaslattevő képviselőtársam pedig ezt úgy értelmezte, hogy a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsnak úgyis jelentést kell adnia kétévente. Ha a folyamat kísérésében olyan közelről és olyan naprakészen benne tudnának lenni a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsnak a delegáltjai ebben az államtitkárokból álló grémiumban, akár csak megfigyelőként… - akár csak tanácskozási joggal, nem szavazati joggal, tehát nem a kormánytól akar ez a javaslat elvenni levegőt, hogy így mondjam, hanem éppen az együttműködést akarná ezzel szorosabbá tenni. Ez a javaslat sem került meghallgatásra a kormány részéről.
S ha már lesz egy keretstratégiánk, még akkor is, ha ez minimumelv alapján lesz elfogadva, de ez egy nagyon értékes dokumentum lesz, akkor a fejlesztési forrásokat próbáljuk e keretstratégia megvalósulásának a segítésére, de legalábbis az irányába tenni. Az egyik javaslat konkrétan javasolja, hogy úgynevezett pilotprojektek jöhessenek létre, amelyek a fenntartható fejlődés előőrseiként működhetnének. Ezt is elutasítja a kormány, az indoklás pedig az, hogy itt a lobbiérdek jelenik meg. Én azt gondolom, hogy annak a lobbinak mindannyiunknak kötelessége segíteni és támogatni a munkáját, amelyik a fenntartható fejlődés előőrseként szeretne működni vagy vállalja ezt, hiszen ott kérdéses a gazdaságossága egy ilyen projektnek. Tehát semmiképpen nem pénzmotivált egy ilyen pilotprojekt, nagyon sokszor az abban részt vevők - akár kutatóintézetekről beszélünk, akár egyetemekről, akár civil szervezetekről - szinte a saját egzisztenciájukat viszik bele a fenntarthatóság előőrseiként való működésbe, vagy annak a határait feszegetve. Tehát mindenképpen elfogadásra javasolnám, hogy a fejlesztési források odaítélésekor vagy egyes pályázatok kiírásakor ezek a pilotprojektek élvezzenek valamilyen prioritást, hiszen ez nem ördögtől való, és azért az elmúlt három év törvénykezésében elég gyakran találkoztunk olyannal, hogy a kis és közepes gazdaságokat hozza előnybe a törvény, mert a kormánynak egyszerűen az a politikája, és miért ne lehetne a kormány politikájában az vonalban, hogy a nemzeti fenntartható fejlődést ezzel is segítsük.
Még egy pont: nagyon fontos az országgyűlési határozati javaslat eredeti szövegében vagy a keretstratégiában az, hogy kötelezi a kormányt, hogy indikátorokat hozzon létre a fenntartható fejlődés progressziójának, előrehaladásának a mérésére. Ezek elengedhetetlenek abban a tekintetben, hogy lehessen kommunikálni, hogy mi itt beszélni tudjunk a fenntartható fejlődésről, hogy ugyanarról beszéljünk, és öt-nyolc-tíz indikátor - több nyilván nem szükséges - mentén tudjuk elemezni. Az ellenzék dolgát nagyon megkönnyítené, ha rá tudna mutatni, hogy ezen indikátor vonatkozásában, ami mögött egy célkitűzés van, történt-e előrehaladás vagy nem, ha nem, akkor miért nem, mik az akadályok s a többi.
(20.50)
Nos, itt az egyik módosító javaslat ezek közül az indikátorok közül kiemelni javasolja az ökológiai lábnyom kérdését. Itt megint ugyanaz van, hogy elfogadjuk-e, hogy az ökológiai lábnyom egy speciális indikátor, és az emberi tevékenységnek a természethez való viszonyát tükrözi vissza, vagy sem. És itt megint csak a kormány javaslata szerint ezt nem javasolja elfogadásra, amit én helytelennek tartok, és kérem képviselőtársaimat, hogy ezt is gondolják meg.
Elnök úr, én köszönöm szépen, körülbelül ezt szerettem volna elmondani. (Taps a Jobbik soraiban.)
