BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy tűnik, hogy a nagy stratégiai szövetségkeresés közben valaki végre ráeszmélt arra a hiányosságra, amelyet már a múlt évben, a 2013. évi költségvetési törvényben rendezni kellett volna, de legalábbis az év elején.
Mint az az indoklásból is kiderül, az idei paraméterekről, vagyis a minimálbérről és a garantált bérminimumról tavaly december 9-én megszületett egy megállapodás, amivel kapcsolatban a kormány vállalásokat tett, csak éppen az ahhoz szükséges forrásokat eddig nem biztosította. Ezt kívánják most pótolni.
(14.10)
Igaz ugyan, hogy az első félév még nem járt le, még csak annak a fele telt el, csakhogy eddig ezeket a többletterheket a foglalkoztatóknak kellett biztosítani, akik egyébként is elég rossz helyzetben vannak. Kérdés, hogy vajon hány embert bocsátottak el amiatt, mert ezeket a pluszterheket nem tudták vállalni, és a kormányzat nem biztosított idejében forrást ezekre a pluszkiadásokra. Kérdés az is, hogy ez vajon csak hanyagság, és ez is a munkahelyteremtés része-e, vagy hogyan gondolják ezeket az ígéreteket.
Örömmel vennénk, hogy a nemzetiségre vonatkozó adatokat az érintettek hozzájárulása esetén innentől a foglalkoztatási szerveknél is vezetni lehet. Csakhogy ez továbbra sem tisztázza azt a kérdést, hogy pontosan honnan is lehet tudni, hogy valaki az adott kisebbséghez tartozik-e. Bárki vallhatja magát például cigánynak, ha ebből akkor, éppen ott előnye származik. És ha valakinek, mondjuk, az ügyintéző a külső jegyek alapján merő segítő szándékkal azt tanácsolja, hogy vegyék hozzá az adatnyilvántartáshoz, hogy ő cigány származású, mert esetleg így támogatásra jogosult, adott esetben ez az ember feljelentheti az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál azért, mert rasszista, és miért cigányozta le őt. Tehát egyértelmű helyzetet kellene teremteni végre ebben a témában is. Azt gondolom, hogy valamilyen etnikumhoz, nemzetiséghez tartozás nem olyan, mint egy vallás, amit felveszek és leteszek, hanem valaki vagy oda tartozik, vagy nem. És ha akkor vállalja, amikor pluszjogokat kap, akkor bizony ezt egyértelműen nyilván kell tartani, mert a pluszjogokhoz kötelezettségek is társulnak. Normális esetben; sajnos ez Magyarországon még nem így van, de erre kellene törekedni.
A javaslat saláta jellegét bizonyítja, hogy a felnőttképzésről szóló törvényt is módosítják benne. Ez, ahogy már el is hangzott, azért különösképpen érdekes, merthogy egyébként éppen most van az Országgyűlés előtt a felnőttképzésről egy új törvényjavaslat, aminek következtében az ebben a javaslatban lévő módosítások, elfogadásuk esetén egyébként is hatályukat fogják veszíteni. Tehát úgy tűnik, ismét nem tudja a jobb kéz a kormánynál, hogy mit csinál a bal.
Ebből a saláta javaslatból nagyon sok minden kiderül arról, hogyan gondolkodik a kormány, illetve az is, hogy valójában nincsenek tisztában a magyar valósággal és a magyar társadalom véleményével. Világosan látszik például, hogy a közmunkát szociális segélynek tekintik, nem pedig értékteremtő tevékenységnek, sem nem munkára visszaszoktatásnak vagy átmeneti munkahelypótléknak. Mi más állna a mögött a gondolatsor mögött, hogy ha valaki közmunkásként nem tartja be az alapvető társadalmi normákat, tehát a gyereke nem jár rendesen iskolába, vagy nem tartja rendben a lakókörnyezetét, akkor pont a közmunkától tiltják el három hónapra? Emögött csak az a gondolat állhat, hogy önök nem munkának tekintik a közmunkát, hanem segélynek. Nyilván ezért nem érzik gondnak, ha nem végez rendes munkát egy közmunkás vagy nem jelenik meg rendesen munkavégzésre, és nyilván ezért nem törekednek arra, hogy valóban értékteremtés történjen a közmunka keretei között, mert ezzel nyilvánvalóan egy komoly gazdasági potenciálról mondanak le. Nyilván ezért nincs lelkiismeret-furdalásuk, ha nem kapják meg rendesen még azt a kevés bért sem a közmunkások. Ezzel csak az a gond, hogy pont ez a segélyfelfogás és ebből eredő hozzáállás az, ami miatt olyan kevés a közmunkások köréből az elsődleges munkaerőpiacra történő sikeres belépés. Hozzáteszem, hogy a többségi magyar társadalomból kikerülő munkanélküliek egyébként örülnek majd ennek az eltiltó szabályozásnak, merthogy végre ők is közmunkához juthatnak. Rengeteg panasz érzik a többségi társadalom munkanélkülijeitől, hogy hiába jelentkeznek közmunkára, a szomszéd cigányt már háromszor felveszik az önkormányzathoz, mire ő egyszer végre hozzájut a lehetőséghez.
Itt jegyezném meg azt is, hogy a heti bérfizetésről a havi bérfizetésre áttérésnél megint nem gondolták át ezt az egészet társadalmi szempontból. Ugyanis ha valaki megkapta a heti bérét, és a következőt egy hónap múlva fogja kapni, akkor az egyheti bérből kellene, ami 10-12 ezer forint, egy hónapon keresztül megélnie. Tehát ezt nyilván hosszabb időtáv alatt kellett volna átvezetni, amikor a heti bérfizetésesek kifutnak, és helyettük havira felvenni a következő váltást.
Nézzük a helyzetet, hogy mi lesz akkor, ha ez a szabályozás életbe lép, mi a probléma ezzel az egésszel. Még magával a szankcionálás elvével a Jobbik egyet is ért és üdvözölné, csak nem ilyen egylábú asztalként. Mert hogy ezek után ki fogja megvédeni a pedagógust, aki jelezni meri a gyermek hiányzását? Vagy ki fogja megvédeni a családvédelmist, akinek ki kell mennie és beszélnie kell a problémás családdal és a problémás szülőkkel? Vagy ki fogja megvédeni a jegyzőt, akinek a szabálysértési eljárást el kell indítani a szülők ellen? Ezek az emberek vesznek részt abban, hogy a közmunkától és ezáltal a segélytől is eltiltásra kerüljenek ezek a családok. Fontos, hogy ne arra keressük a választ, hogy el tudják-e kapni adott esetben a bűnösöket. Mert itt a szomszédokra is gondolni kell, vagy az egyszerű járókelőkre. Mert hogy ezekkel az emberekkel ezek után mi lesz? Miből fogják a megélhetésüket megteremteni? Nyilván a piacon nem tudnak elhelyezkedni, rendvédelem nincs, ami biztosítaná, garantálná az emberek biztonságát. Tehát a legkönnyebb út a bűnözés. Ki fogja a szomszédokat megvédeni a lopástól, betöréstől, vagy az utcai járókelőt attól, hogy kirabolják, megverjék, adott esetben megöljék?
Persze az sem hátrány, hogy az elkövető megkerül majd, de annak, akit megloptak, kiraboltak, megvertek, megöltek, annak ez már csekély elégtétel. Tehát a megelőzésre kellene koncentrálni, és arra kellene a hangsúlyt helyezni, hogy van-e olyan közbiztonság és van-e olyan rendvédelem Magyarországon, hogy ezt a rendelkezést úgy végre lehessen hajtani, hogy ebből ne kára legyen az egész társadalomnak. Illetve a valószínűbb az, hogy alkotnak most valamit, aminek aztán nem lesz végrehajtása. Persze majd lobogtathatják, hogy hoztak ilyen szabályozást, csak éppen nem mer majd vele élni a magyar társadalom, merthogy nem tudják megvédeni. Az a baj, hogy bár az alapgondolattal nagyon egyet tudnánk érteni, de ez egylábú asztal, nincs meg hozzá így az oktatásügyi, a rendvédelmi és a szociális része. Ezek a lábak hiányoznak. Ez csak rendszerben valósítható meg, nem véletlen, hogy a Jobbik egyfolytában a bentlakásos iskolák létrehozását szorgalmazza, a rendőrség megerősítését és a csendőrség létrehozását sürgeti és a szociális ellátórendszer alapelveinek a megváltoztatását. Vagy önök komolyan úgy érzik, hogy egy olyan családban, ahol nem érdekli a felnőttet, hogy a gyerek jár-e iskolába, vagy hogy milyen trágyadomb a háza, a kertje, ott majd rá lehet venni az alapvető magyar társadalmi normák betartására azzal, hogy eltiltják a munkától? Tehát ezt nyilván önök sem gondolhatják komolyan! Nyilvánvaló, hogy majd a könnyebb utat keresi: bűnözés, vagy a tanárok, a jegyző, a családvédelmis megfenyegetése. Nyilván nem várható el, hogy majd a homlokára csap, és drákói szigorral lép fel a gyermekével szemben, és kiganézza a kertjét. Ezt önök sem gondolhatják komolyan. Ez a javaslat egy egy lábon álló és elboruló asztal.
Térjünk át a másik fontos témára: a szociális foglalkoztatásra. Azt csak csendben jegyzem meg, bár remélhetőleg nem ez volt a kormány célja, de komoly figyelem övezi a szociális foglalkoztatás, illetve szövetkezeti forma szabályozását, mert egyes vélemények szerint erős pénzmosási potenciált jelent a jövőre nézve. Így amennyiben nem ez volt a céljuk, kérem, hogy ilyen aspektusból is vizsgálják meg, és gyomlálják ki a lehetőségeket.
A statisztikákat hallgatva, ugye, közel 300 szociális szövetkezet van, és ennek 30 százaléka működik, azon gondolkodtam, hogy mi lehet az oka annak, hogy ennyire nem működnek ezek a szövetkezetek. Nem lehet-e, hogy mégis az a probléma, hogy mégsem akarnak dolgozni azok, akiknek ezt a foglalkoztatási formát szánták? Vagy hogy nem a halmozottan hátrányos helyzetük miatt nem tudnak elhelyezkedni, hanem ilyen egyszerű az indok: nem akarnak dolgozni? És ennek ellenére önök megpróbálnak még kedvezőbb körülményeket teremteni számukra, gyakorlatilag adózniuk, járulékot fizetniük sem kell már semmit, és nulla munkával is teljes társadalombiztosítást kaphatnak, a piacinál egyszerűbb és kedvezőbb feltételekkel lehet majd egyszerűsített foglalkoztatás keretei közt is munkát végezni az ilyen szövetkezeteknél, a természetben kapott juttatások után pedig nem kell adózni szintén. De ki ellenőrzi le azt, hogy esetleg nem értékesíti ezeket a természetben neki juttatott javakat? Erre a bizottságban az volt a válasz, hogy ha majd eléri az adóköteles értéket az eladások bevétele, akkor bevallják és leadózzák. Tehát nyilván ez egy rendkívül életszerű feltételezés.
Ahogy az a kérdés is felmerül, hogy ha beindulnak ezek a szociális szövetkezetek, és valóban nekiállnak termelni, mennyire fogják meggyengíteni a piacon a piaci feltételek mellett működő, hasonló profilú vállalkozásokat. Merthogy a szociális szövetkezeteknek járnak a kedvezmények, de a piacinak nem, tehát lényegesen nehezebb körülmények között kell helytállniuk. Ez azt jelenti, hogy valójában ezzel a szabályozással nincs jó végeredmény, mert ha működik, akkor azért káros, ha pedig nem működik, akkor potya foglalkoztatotti státus és rengeteg állami pénz, mondhatjuk, hogy egyfajta segély kerül kifizetésre, csak másként.
A mai társadalmi helyzetben sajnos nem megkerülhető a szociális foglalkoztatás, ez kétségtelen, a baj az, hogy a kormány hangsúlyt és a költségvetési forrásokat egyre inkább a szociális jellegű, a gazdasági növekedést nem igazán segítő foglalkoztatási formák támogatására helyezi a valódi piaci munkahelyek létrehozása helyett.
(14.20)
Itt azért felmerül a gyanú, hogy jön a kampány, és a fosztogatást most az osztogatás kezdi el követni a szavazatszerzések reményében. Mert arra azért felhívnám a figyelmet, hogy ennek a módosításnak a nyomán statisztikailag majd foglalkoztatottnak minősülnek immár a szociális szövetkezeti tagként munkát végzők is. Adót, járulékot ugyan nem kell fizetniük, tehát pénzügyi oka nem lehet annak, hogy ne kerüljenek ilyen jogi státusba, viszont egy újabb elem, amivel a foglalkoztatási statisztikákat szépen lehet kozmetikázni és manipulálni. Így valóban hamarosan majd kimutathatják, hogy hónapról hónapra több ezrével növekszik a foglalkoztatottak száma, csak kérdés, hogy ezzel megint kiket akarnak átverni. Merthogy magukat átverik, az egészen biztos; minket nem lehet. Az embereket sem lehet átverni, mert érzik, hogy nincs munkahely.
Nem véletlen ez az iszonyatos mértékű kivándorlás külföldre, hiszen az emberek itt nem találnak munkát. Ez a másik probléma, hogy a külföldön munkát vállalókat nem foglalkoztatottként kell nyilvántartani, hanem munkanélküliként. Hiszen ők azért mennek el, mert itt, Magyarországon nem találnak munkát, vagy ha találnak, abból nem tudnak megélni. Ezért duplán csapják be saját magukat. Mert ki mást? Hiszen ezek az emberek a foglalkoztatottak számát gyarapítják, holott onnan is le kéne őket vonni, és betenni a munkanélküliségbe ezt a nagy számszerűséget, és ezzel egyből kijönne, hogy valójában mintegy másfél millióan vannak munkanélküliek, akik vagy nincsenek benne a rendszerben, és nem látszanak, ilyenből is több százezer van, vagy csak külföldön találnak munkát, vagy valóban munkanélküliként vannak nyilvántartva.
Tehát bár a szociális foglalkoztatás elképzelése nem ördögtől való, de mint mindenben, ebben is a megvalósítással komoly gondok vannak, és ilyenformán a Jobbik ezt a javaslatot semmiképpen nem tudja támogatni.
Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)
