PÁL BÉLA
PÁL BÉLA
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Azzal szeretném kezdeni, amit Patay Vilmos képviselőtársam is említett, hogy nyilván az egyik igény ennek a problémának a megoldására a szociális szövetkezetek részéről érkezett, mint ahogy mondta, a másik a kormánynak az a szándéka, hogy valamilyen formában bővíthesse a közfoglalkoztatást, és erre egyébként Orbán Viktor miniszterelnöktől is volt egy megrendelés, majd ezt a későbbiekben szeretném említeni. A harmadik, még fontosabb, hogy egy valós társadalmi igény, amelyet az szült, hogy Magyarországon közel négymillióan élnek létminimum alatt. Ez nem most, a jelenlegi kormányzás alatt alakult ki, nem is a korábbi alatt, hanem évtizedek alatt, de ezt a problémát valahogy kezelni kell.
Számomra ez a vita, annak ellenére, hogy a kormánynak nyilván ez egy jó szándékú kezdeményezése, hogy az egyik szeletét próbálja megoldani a szociális szövetkezetekkel és a közfoglalkoztatással, de számomra ez a vita is azt jelzi, hogy ezt az egész kérdéskört nem lehet csak egy tárca hatáskörébe utalni. Hiszen még a vita során is kiderült, hogy vannak oktatásügyi, vannak szociálpolitikai, nyugdíj-biztosítási és egyéb vonatkozásai az egész ügynek, ahogy éppen egészségügyi vonatkozásai is. Így hát ez olyan komplex megközelítést igényel, amely nem kezelhető csak kizárólagosan, hanem nagyon sok tárcának részt kellene vennie. Akkor például nem ez lenne a megoldási mód, hogy vonjuk meg a közfoglalkoztatás lehetőségét vagy a családi pótlékot, hanem talán helyesebb lenne, ha olyan szakemberek beállításával megvizsgálnánk, hogy melyek az iskolakerülés okai, milyen módon lehet ezt kezelni, milyen módon lehet visszaterelni a gyerekeket az iskolába, és hogyan lehet segíteni azoknak a szülőknek, akik dolgozni akarnak, abban, hogy dolgozhassanak. Mert ők vannak többen, képviselőtársaim.
Így tehát az első részben hadd mondjam el újra, hogy méltányolva a kormánynak ezt a kezdeményezését, számos olyan pont van, amely támogatható ebben a törvényjavaslatban. Az is, hogy munkafeltételeket biztosítani tudjanak a hátrányos helyzetűeknek, amelyek nem szűkíthetők le csak egy népcsoportra, vagy azt is, hogy ilyen módon járuljanak hozzá az élethelyzetük javításához. A foglalkoztatási lehetőségek bővítése is pozitív, a hátrányos helyzetben lévők szociális szövetkezeti taggá válásának a segítése és a szövetkezetek megerősítése is, valamint még az is, hogy a tagi munkavégzés lehetőségét megteremti, az egyszerűsített foglalkoztatás feltételeinek való megfelelést segíti, és az is, hogy a szociális szövetkezeteket mentesíti a szociális hozzájárulás megfizetése alól.
Van azonban három olyan terület, amiben nem tudok ilyen jókat mondani. Az egyik az, amit a bizottsági véleménynél már jeleztem, hogy a javaslat megteremti azt a lehetőséget, amely szerint a munkaügyi szervezet jogosulttá válik a nemzetiségre utaló adatok kezelésére. Ez számunkra mindenképpen aggályosnak tűnik, hiszen ez lehetőséget teremt a visszaélésekre.
Jeleztem a másik ilyen területet is: a felnőttképzést érintő értelmezhetetlen helyzetet. Bár a végeredménye az lenne, hogy a javaslattal biztosítják a szakmai mesterképzés és a vizsgáztatás állami és uniós forrásokból történő támogathatóságát, amely természetesen pozitív, ugyanakkor viszont - mivel a felnőttoktatási törvény átfogó módosítása jelen pillanatban is a parlament előtt fekszik, most zajlik az általános és a részletes vitája - aggályos és jogtechnikailag sem szerencsés, ha egy törvényt kettő vagy annál több törvényjavaslatban módosít a kormányzat, mivel így majd követhetetlenné válik a tényleges szövegszerű módosítás. Itt a felnőttképzésről szóló törvény hatálya alól kikerül a mesterképzés és az ehhez kapcsolódó szakmai vizsgáztatás, mert a szakképzésről szóló törvény értelmében miniszteri rendeletben kiadott követelmények alapján kizárólag az országos gazdasági kamara folytathat mesterképzést és vizsgáztatást. A szándékot értem, az támogatható, de ebben a formájában, így számos olyan jogtechnikai aggályt is felvet, amelynek a rendezésére jelenleg még nem látunk biztosítékot, kivéve azt, hogy a kétharmados többség úgyis azt fogad el, amit akar.
S hadd szóljak a legaggályosabb részről, amelyet az előttem szólók már elég szépen körbejártak, de szeretném elmondani egynéhány olyan metszetét, amelyről eddig talán még nem így vagy nem olyan súllyal esett szó. A Belügyminisztérium által beterjesztett törvénymódosítási javaslat szerint kizárnák a közfoglalkoztatásból azokat az álláskeresőket, akik nem járatják iskolába rendszeresen a gyermekeiket, és ezért szabálysértési eljárás folyik ellenük, valamint azokat, akik a helyi önkormányzati rendeletekkel ellentétben nem tartják rendben lakókörnyezetüket, vagyis a kertjüket, udvarukat, és éppen az ingatlanukhoz tartozó közterületeket.
Az indoklás szerint a javaslat a tanköteles gyermek 30 órás igazolatlan mulasztása miatt a szülő ellen indítható szabálysértési eljárásra okot adó esetben teszi lehetővé a kizárás alkalmazását.
(15.00)
Továbbá leírják, a javaslat abból indul ki, hogy a közfoglalkoztatottak olyan értékteremtő munkában vesznek részt, illetve munkákban vesznek részt, amelyek szervesen kapcsolódnak az önkormányzatok, más állami szervek közfeladataihoz, a közfoglalkoztatásban részt vevőkkel szemben ezért szabják feltételül az általánosan elvárható erkölcsi magatartási szabályok betartását, amelyet szintén tartalmaz a törvényjavaslat.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az ezzel kapcsolatos törvények kidolgozására, mint ahogyan erre utaltam a bevezetőben, még február 5-én egy kormányhatározatban kérte fel Orbán Viktor miniszterelnök a belügyminisztert, ebben azt kérte, hogy a jogszabály-módosításban a közfoglalkoztatásban a részvétel feltételeként határozzák meg a bűncselekmények és a szabálysértések elkerülését. 2010 szeptemberétől - csak szeretném jelezni - az iskolából 50 óránál többet hiányzó gyermekek családja nem kap családi pótlékot, pontosabban iskoláztatási támogatást. Tavaly szeptember óta pedig nemcsak felfüggesztik 50 igazolatlan óra után az ellátás folyósítását, hanem szüneteltetik. Ez azt jelenti, hogy a mulasztás időszakára már nem lehet visszamenőleg kifizetni a családi pótlékot, akkor sem, ha a gyerek később már nem hiányzik igazolatlanul az iskolából.
A mostani törvénymódosító javaslat szerint az iskolából hiányzó gyermek szülei, illetve azok, akik nem felelnek meg az előbb általam már idézett, a lakókörnyezetükre vonatkozóan önkormányzatilag előírt feltételeknek, a közfoglalkoztatásban nem vehetnek részt. Ezzel az a probléma, értem a szándékot, hogy valamilyen módon kötelezni őket arra, hogy dolgozzanak, de ezzel ilyen módon az a probléma, hogy rossz az eszköz, mert így ellátás nélkül hagynak családokat, akik így azután végképp nyomorogni fognak, és nagy eséllyel kriminalizálódik a helyzetük. Valóban ezt akarja a kormány? Szerintem kizárt dolog, ezt nem akarhatja! Ahelyett, hogy segítséget és lehetőséget biztosítana a rászoruló gyermekek és a nélkülöző családok számára, mert hiszen ezzel az a probléma, hogy még rosszabb helyzetbe taszítja őket, mind a családokat, mind pedig a gyermekeket, és nem látjuk azt az eszközt, amellyel a gyereket visszavezetné az iskolába, a családot pedig a munkaerőpiacra, mert a célnak ennek kellene lennie, és ezekkel az eszközökkel, amelyeket a törvénytervezet tartalmaz, ezekkel az eszközökkel ez nem teljesíthető.
A kormány a “Magyarország jobban teljesít” című kampányában azt állítja, hogy a családi pótlék megvonásával fenyegető szankcióval a tanulók csaknem felét sikerült visszavezetni az iskolába a tizedik igazolatlan órát követő figyelmeztetéssel. 2012-ben sokkal kevesebb diák hiányzott az iskolából, mint az előző évben, és a támogatást 7427 esetben függesztették fel jogerősen, állítják ebben az anyagban. A probléma ezzel csak az, hogy a hiányzásról szólóan nincsen konkrét és friss adatokkal alátámasztva az információ. Az egyetlen adat, amit az ellátás felfüggesztéséről írtak, az is 2011. augusztusi, tehát nincs friss adat. Az is problémát jelent, hogy a családi pótlék szankcionálása nem egészül ki semmilyen támogató funkcióval, amelyet már említettem, amely a gyermek érdekeit figyelembe venné, így érdemben nem segíti azt, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek képességei fejlődjenek, hogy az oktatás színvonala javuljon, hogy szeressenek iskolába járni, hogy jól érezzék magukat, és ne az iskola mellé járjanak. Kutatási adatokból tudhatjuk azt is, a parlamenti patkó bármely részén is ülünk ellenzékiként vagy kormánypártiként, hogy az iskolakerülés a nagyobb gyerekek körében gyakoribb.
A kormány nemcsak az érintett gyermekek támogatásáról mond le ezzel a javaslattal, hanem az oktatásukról is lemondott korábban, hiszen lecsökkentette a tankötelezettség korhatárát, ezzel pedig azt segíti elő, hogy egyre többen fognak kiszorulni a közoktatásból, egyre kevesebben fognak szakmához, képzettséghez, ezáltal pedig később munkához jutni. Mindezek mellett, csak megjegyezném, hogy a Fidesz a családi pótlékot egy fillérrel sem emelte, megismételve ezzel első kormányzásának gyakorlatát. Ebből is lehet látni, hogy nem csak a belügyminiszter feladata ez, kedves képviselőtársaim, van oktatáspolitikai vonatkozása, van más társadalompolitikai vonatkozása is, amit, hogyha nem komplexen kezelik, nem lehet megoldani.
A közmunka kérdéséhez pedig meg kell említeni, hogy a múlt héten fontos beismerést tett a kormányfő egy válaszában. Tulajdonképpen beismerte, hogy a kormány nem fordít elegendő pénzt a közfoglalkoztatásra. Elismerte, hogy nem jut minden dolgozni szándékozó ember közmunkához. Úgy tűnik, most ezt a javaslatot megismerve, hogy a kormány most mégsem a forrásokat akarja bővíteni, hanem a jogosultak körét akarja szűkíteni, természetesen mindezt szépen erkölcsi magyarázattal becsomagolva, hiszen Orbán Viktor a múlt héten azt mondta a parlamentben: “Mi azt tapasztaltuk, hogy a cigány emberek sorban állnak a munkáért, és azt tapasztaltuk, hogy van 50-60 ezer olyan ember a közmunkások között, akik egyébként ebből az etnikai csoportból, illetve kulturális háttérből érkeznek, és a korlátja annak, hogy ők többet dolgozzanak, ma nem az, hogy ők nem akarnak dolgozni, hanem a kormány még nem tudott olyan közmunkaprogramot szervezni, hogy mindannyian dolgozhassanak. Ezért a 2013. évnek az az egyik költségvetési feladata, hogy előteremtsük a forrásokat arra, hogy mindenki, aki Magyarországon nem jut a piacon munkához, az közmunka révén munkához juthasson, közöttük a dolgozni akaró cigány emberek is.”
Nagyon szép szavak. Ezt egyébként, ezeket a szavakat vagy a szavak megvalósulását természetesen segíthetné, hogyha arányosan megvalósulna az az 1 millió új munkahely, amit a Fidesz megígért, de amely egyre inkább a távolba vész, és azt segítené az is, ha költségvetési eszközök állnának rendelkezésre a közmunkaprogramra, de nem állnak megfelelő mértékben rendelkezésre, amivel lehetne kezelni ezt a problémát, és ezt segítené az is, hogyha - bár mi most a Belügyminisztérium államtitkárának címezzük a mondanivalóinkat - nemcsak ő, hanem a kormány olyan komplex módon kezelné ezt az egész kérdéskört, hogyha ebben benne lenne az összes vonatkozása a gyermek megsegítésétől a családok segítésén át a munkahely biztosításáig, mert különben mi egy-egy törvényen hiába vitatkozunk, megállapítjuk, hogy igen, szándékaiban jó, jogos, de mégsem éri el a célját.
Éppen ezért, mivel úgy találjuk, hogy ebben a törvényjavaslatban számos pozitív javaslat ellenére nem valósulhat meg az a cél, amit szeretnének, ezért a Magyar Szocialista Párt frakciója nem tudja ezt támogatni, de javasoljuk azt a kormánynak, hogy e témakör komplex kezelésével, amely kiterjed az oktatásra, a szociális ellátórendszer más elemeire, és amellyel persze segíti a szociális szövetkezetekben a leghátrányosabb helyzetűek foglalkoztatását vagy a közfoglalkoztatás megvalósítását, ilyen módon próbálja elérni a célját, és ne azzal, amit ebben találunk, hogy akkor, ha a gyermek nem jár iskolába vagy iskolakerülő lesz, akkor megvonják a szülőtől a közfoglalkoztatás lehetőségét, ha többet mulaszt, akkor a családi pótlékot, és végül ellátás nélkül marad, marad számára a kriminalizálódás. Ezt senki nem akarhatja Magyarországon, sem önök, sem mi és egyetlen felelősen gondolkodó közéleti szereplő sem.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
