DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE
DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE
DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves kollégáim, akikkel együtt harcolunk a betegekért, pártsemlegesen, általában itt a parlamentben is, a bizottsági üléseken is, és ilyen szempontból csatlakoznék Tukacs István képviselőtársamhoz, amit ő mondott. Egyrészt rengeteg pozitív szakmai dolgot mondtál, amit nekem ezek szerint nem kell megismételnem, csak csatlakoznom, majd egy-két számadattal alá is támasztom, de képviselőtársam mondta azt is, hogy használjuk ki azokat a pozitív lehetőségeket, amelyeket ez a törvényjavaslat is rejt, mert nekünk nem az a célunk, az egy nagyon durva politikai cél volna, ha azt mondanám vagy azt mondanánk, hogy tisztelt államtitkár úr, rontsák el ezt a törvényjavaslatot, mert majd mi abból hasznot húzunk. A betegek érdekében én azt mondanám: azonnal ki kellene innen vezetni. Ugyanakkor azt kell mondjam, államtitkár úr, hogy számos bizottsági ülésen és egyéb információ alapján a többi képviselőtársammal politikasemlegesen próbáltunk olyan törvényjavaslatokat, módosító javaslatokat - és Gyenes Géza képviselőtársamra is hivatkozom, mert amit ő elmondott, az is teljes mértékig megállja a helyét -, amit mi mindannyian támogattunk, az államtitkár úr is támogatott, és itt most a nem létező kalapomat megemelem ezért, mert ezt megígértem annak idején, és sokszor Matolcsy miniszter úr tette tönkre a mi elképzeléseinket és az anyagi hátterét ezeknek az elképzeléseknek. Sajnos most is erről van szó, mert ez a törvényjavaslat bizonyos tekintetben, szakmailag, jogilag egyfajta struktúraváltást jelentene, ami úgy is lett megfogalmazva, hogy a strukturális átalakítás folytatódik.
Itt benne van az államosítás, az előző törvényekben volt a kórházállamosítás, a különböző egyetemi jogszabályoknak a megváltoztatása, de ez struktúra és felelősség. Ugyanakkor itt képviselőtársaim erre már úgy reagáltak, hogy sajnos ez önmagában a financiális kérdéseket, a finanszírozhatóságot, a különböző egészségügyi szolgáltatások térbeni és időbeni hozzáférését - ehhez kapcsolódóan majd nyilvánvalóan az egészségügyi dolgozók különböző problémáiról is ejtek pár szót -, mindezt önmagában a jelenlegi törvényjavaslat sem oldja meg. Ahogy Tukacs István mondta: reménykedjünk abban, hogy pártsemlegesen folytatódik majd ennek a komplex törvényjavaslat-halmaznak az olyan jellegű további kidolgozása, ami aztán majd megfelelő finanszírozással valóban a betegek és az egészségügyi dolgozók alapvető érdekeit figyelembe véve előrelendíti a magyar egészségügyet.
Persze nyilvánvalóan itt az időben már azért kis problémák vannak, mert, és idézem Kövér László MTI-nek adott nyilatkozatát, amely 2010 márciusában jelent meg: “A kórházak adóssága miatt azonnali, gyors konszolidáció szükséges a tömeges kórházcsődök elkerülése végett.” Bizonyos értelemben ez nem oldódott meg, meg egyéb finanszírozási problémák jelenleg is vannak. Éppen ez érvényes ebben a törvényjavaslatban is egy olyan olvasatban, aminél arról volt szó, hogy ha az önkormányzatok nem tudják ellátni a feladatukat, akkor bizonyos értelemben a feladat- és a vagyonátadás kormányzati, illetve a GYEMSZI vonatkozásában megtörténhet. Egyértelmű abban az esetben, hogy ha a finanszírozás nem lesz elegendő, akkor az önkormányzatok ezeket a feladatokat nem tudják ellátni, és utána szó volt arról, hogy különböző ingatlanproblémák is lehetnek ebből.
A duális finanszírozással kapcsolatban csak annyit mondanék, hogy azért amikor még az önkormányzatok gyakorlatilag elsősorban tulajdonosként és szubszidiaritás szintjén felelősként rengeteg áldozatot és pozitív finanszírozási hozzáállást tanúsítottak, akkor, például 2009-ben 92,5 milliárd forinttal támogatták az egészségügyi ellátó intézményeknek a működését és fenntartását, ami nyilvánvalóan ezzel a tulajdonváltással és az önkormányzatok anyagi helyzetének a jelenlegi szituációjában a későbbiekben nem oldható meg ilyen szinten.
Szó volt arról is, amit Tukacs István mondott, és teljes mértékig igaza van, de Gyenes Géza képviselőtársam meg a többiek is mondták, hogy a finanszírozásnak és az egész szolgáltatásnak azért az egyik alapvető része a személyi szolgáltatások szintjének a biztosítása, annak, hogy az egészségügyi dolgozók ne külföldön próbáljanak munkához jutni, hanem itthon dolgozzanak, és ennek az egyik eleme volt az az úgynevezett kötelező nyugdíjazás is. Na most, hogy ezt miért nem tudjuk most pillanatok alatt megoldani, államtitkár úr, elnézését kérem, de elég sok saláta- és uborkasaláta-törvény volt már itt a parlament előtt, sőt mi több, volt olyan, hogy az utolsó pillanatban, mondjuk, hétfői napon jöttek olyan módosító javaslatok, amelyek akár pozitív, akár negatív értelemben a törvényjavaslatot módosították.
(11.00)
Úgy gondolom, hogy ezt a fajta közalkalmazotti nyugdíjazási problémát nagyon gyorsan meg kellene oldanunk, mert a statisztikai adatok szerint ez a fajta szolgáltatási problémakör a rendelőintézetekben még nagyobb mértékű lehet, mint a fekvőbeteg-gyógyintézetekben. Sajnos, a várólisták a rendelőintézetekben is igen hosszúak, ezt gyakorló orvosként is tudom tapasztalni, de van a kezemben egy másik lista - az intézményeket most nem mondom -, de arra gondolok, hogy ezt talán lényegesebb volna a finanszírozási, strukturális és egyéb problémák gyorsabb megoldása érdekében levezetni, mint amivel most itt foglalkozunk.
Mondok egypár példát: 2009. április 30. és 2012. október 14. között - az adott intézmény nevét nem mondom, mert nem akarom őket negatív irányba befolyásolni, mert ők erről nyilván nem tehetnek - tehát a 101 napos szürkehályogműtét várakozási ideje egy adott helyen 605 napra emelkedett, a csípőprotézis 380 napról 713-ra. A térdprotézis 299 napról 680 napra, tehát ilyen intézmény is van, és ez az életminőséget rontja, nyilván a mozgáskészséget meg a fájdalmakat említve, de ennél vannak borzalmasabb várólisták is, amelyek az életet befolyásolják nagyon rossz irányba, és hasonló adathalmazból kiemelnék még kettőt: a diagnosztikus szívkatéterezés átlaga 29-ről 59 nap, az előbb általam említett dátumok alapján, de van olyan hely is, ahol ez 149 nap. A coronariaműtét bizonyos formája, az úgynevezett stentbeépítés átlagos várakozási ideje 36 napról 60 napra emelkedett, és van olyan klinika, ahol ez 120 nap. A csípőprotézisnél azt mondom, hogy nem mindegy, de itt aztán meg nagyon nem mindegy, mert gyakorlatilag az életünkről van szó, meg a beteg életéről van szó, hogy a kardiális diagnosztika és az annak megfelelő akár műtéti terápia ne ennyi nap alatt történjen meg.
Még egy másik hasonló példát említenék, amit sajnos ez a törvényjavaslat sem old meg, és utánaérdeklődtem, hogy számos kórházban, komplex kórház-rendelőintézetben hasonló számok is tapasztalhatók. Itt Kiskunfélegyházáról van szó, ahol 2009. december 31. és 2012. június 30. között az orvoslétszám 52-ről 25-re csökkent, a szakdolgozói létszám 90 fővel csökkent. Tehát összességében - a többieket még sorolhatnám, a gazdasági, műszaki és egyéb dolgozói létszámot - ez 185 fő csökkenését jelenti, nyilvánvaló, átvitt és konkrét értelemben is a várólisták bizonyos hosszához ez is hozzájárulhat. Most mondhatnám azt, hogy ha jön az egymillió munkahely, akkor már nem egymillió munkahelyet kell teremteni, hanem, ha csak ezt nézem, akkor 1 millió 185 munkahelyet, és így tovább.
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Összességében még további konkrét példákat is mondhatnék, ami azt tükrözi, hogy sajnos azok a strukturális elképzelések és változtatások, amelyek az előzőekben a klinikákra, kórházakra, kórház-rendelőintézetekre vonatkoztak, együtt az államosítással és egyéb uborkasaláta-törvényekkel, a struktúrát nem olyan értelemben változtatták meg - nyilvánvaló, ahogy itt Gyenes kolléga is mondta, a finanszírozási problémák nem megoldásával párhuzamosan -, ami a betegellátást jelentősen előrelendítette volna.
Tehát még egyszer, csatlakozom Tukacs Istvánhoz, hogy valóban, kell pozitív, tisztességes, jól finanszírozható struktúraváltás, de ehhez kell megfelelő törvényjavaslat-halmaz, amit a későbbiekben majd közösen meg fogunk tárgyalni, és egyébként, ha olyan, akkor meg is szoktuk szavazni, tehát ha a betegekről van szó. De ennél talán egy fokkal még mindig lényegesebb, hogy a finanszírozási problémákat bizony hamarosan, még hamarosabban meg kellene oldani, mert visszautalhatok akár a várólistákra vagy egyéb térbeni és időbeni hozzáférések korlátozódására.
Végül most egy utolsó, szerencsétlen példa, hogy Kiskunfélegyháza vonatkozásában és a környező települések vonatkozásában sajnos 2-3 hetente van olyan eset, hogy az adott beteg nem ér oda a kecskeméti megyei kórházba, ahol - itt van a megyei közgyűlés elnöke, és neki is köszönetet kell mondani, közösen mindig kiálltunk a kecskeméti megyei kórház fejlesztése mellett - kiváló kollégák nagyszerű műszaki és technikai felszereltséggel dolgoznak, és ez tovább fog fejlődni, de ugyanakkor ő nem tehet róla, és én sem tehetek róla, ha nem ér oda valaki időben, mert akkor ellátnák, ha időben odaérne.
Tehát azt mondom, hogy számos olyan tényező van, ami ebben a törvényjavaslatban nincsen benne, és én nagyon remélem azt, hogy a későbbiekben ezt majd közösen újragondoljuk, átalakítjuk, és akkor a megfelelő finanszírozási háttér biztosításával előreléptetjük a magyar egészségügyet.
Nagyon szépen köszönöm.
