DR. GYENES GÉZA
DR. GYENES GÉZA
DR. GYENES GÉZA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor az egészségügy államosítását elkezdték a fekvőbeteg-ellátó intézményekkel és a hozzájuk integrált járóbeteg-szakellátásokkal, akkor a kérdést szakmai oldalról vizsgálva elmondtuk, hogy alapvetően az, hogy éppen ki a tulajdonosa ezeknek az ellátásoknak, kórházaknak - és most félretéve azt, hogy az önkormányzatnak voltak-e jogos észrevételei, rossz érzései emiatt -, az ellátás szempontjából mi azt mondtuk, hogy ez nem egy olyan lényegbe vágó dolog, ettől még, hogy állami tulajdonban van az ellátás és az ellátással kapcsolatos intézményrendszer, az ezzel kapcsolatos vagyon, ez nem befolyásolja, ettől még működhet nagyon jó színvonalon és nagyon jó minőségben. Amikor most az önkormányzatok számára feladták a leckét, hogy döntsék el, hogy ezt a járóbeteg-szakellátást, ami nem volt integrálva egyébként az államosított kórházakhoz, viszik-e tovább vagy feladják, hogy melyik önkormányzat miért döntött úgy, hogy viszi tovább, természetesen az ő dolga, ő tudja pontosan, én az önkormányzati dolgokhoz, őszintén, nem is értek, de szakmailag - itt egy képviselőtársam a felszólalásában már korábban jelezte - vizsgálva valóban az volt, hogy az ember azt kérdezte magától, hogy az eddigi államosítással működő egészségügyi intézményekben az úgynevezett szakmai színvonal, amitől legalábbis azt reméltük, hogy nem fog csökkenni, nem lesz rosszabb, sőt akár jobb is lehetne, hogyan működött, illetve hogyan változott, lett-e sokkal jobb az ellátás.
Nem akarok statisztikai adatokat felhozni, de gyakorlatilag az egész egészségügyben és az egészségügyben dolgozók közérzetét is nézve, elsősorban a betegek panaszait, amelyek menet közben merülnek fel, ez az Orvosi Kamaránál etikailag is jelentkezik, illetve más hatóságoknál, a betegjogi képviseleteknél jelentkező panaszok is jórészt azt mutatják, hogy nincs igazán a betegeknél az a “hurrá kérdés”, hogy jaj de jó, megváltozott minden, egész másképp működnek a kórházak, egész másképp állnak hozzám az orvosok és a személyzet.
(10.40)
A legtöbb beteg nem is érzékeli a problémák igazi okát, ami itt szintén elhangzott már, hogy alapvetően az egészségügy finanszírozása véleményünk szerint borzasztó elégtelen, és az, hogy egy rendszer jól működik, elsősorban attól függ; persze a jó munkaszervezéstől is függ, a jó szakemberek meglététől. Ebből is azért vannak gondok, és akárhogyan is szépítünk a problémán, úgy érzem, hogy az eddigi elvándorlás és most is folyamatban lévő elvándorlási folyamat végül kiüresítette az egészségügyi ellátórendszert és az ellátók úgynevezett szakmai állapotát, hiszen nemcsak a rezidensek elpályázása jelent nagy problémát, nagyobb problémát jelentett a középkorú, sőt az időskorú kollégák eltávozása is az országból, ami komoly szakmai problémákat jelent. Tehát egyszerűen humánerőhiány lépett föl.
Ebben az esetben azt vártuk, hogy valóban javulni fog az egészségügy finanszírozása, és nagyon örömteli volt, hogy a tárca is ezt így látta, és úgy gondolta, hogy végre a humánerőkérdésben a bérezést is kezelni kell, és valóban meghozott egy hosszú idő óta páratlan intézkedést, megtörtént a béremelés. Mi nagyon szerettük volna - gondolom, a képviselőtársaim is -, hogy ez a béremelés nem egy egyszeri dolog lenne, hanem egy folyamat lenne. Arról is született ígéret, hogy ez egy folyamat lesz. Hallottunk arról, hogy megint megindultak a bértárgyalások ebben az évben is. De egy-két apróbb megjegyzésből, sajtóvisszhangból azért arra lehet következtetni, hogy itt nem egy visszamenőleges béremelés lesz megint, hanem valamit fog változni, illetve a tavalyi indíttatást kell nyilván fönntartani, azt a szintet, mert különben nem ér az egész semmit sem.
Tehát úgynevezett finanszírozási problémák merülnek föl, és amikor egy önkormányzat ragaszkodik ahhoz, hogy továbbra is fenntartsa és működtesse ezt a rendszert, most már egy mögé helyezett állami felelősségvállalással, ami egy garanciát is jelenthet - ezt lehet támogatni is, mert végül is legyen egy ilyen -, akkor az emberben fölmerülnek megint rossz érzések a szakma szempontjából, mert mikor egy önkormányzat működtet vagy egy alapellátást - teljesen mindegy, hogy vállalkozó az orvos vagy nem, de övé az intézmény, ő a tulajdonos -, vagy éppen egy járóbeteg-szakellátást működtetett, ott a duális finanszírozás volt és merül fel, ugyanis a duális finanszírozás sajnos az önkormányzatok egyre rosszabb állapota miatt mindig is nagy problémát szenvedett. Vannak olyan alapellátást működtető önkormányzatok, amelyek a duális finanszírozás jegyében úgy értelmezik, hogy a szolgáltató orvos hozzon még bevételt az önkormányzatnak, és hiába ők a fenntartók meg a tulajdonosok, nem igazán tudnak vagy éppen nem akarnak - de inkább nem tudnak - a rendszerre költeni.
Én nem hiszem, hogy ez alól kivétel lenne a járóbeteg-szakellátás, hiszen hogyha az önkormányzat a tulajdonos, akkor egy csomó minden fenntartói kötelezettsége van, hiszen a társadalombiztosítási finanszírozás valóban csak a napi működtetésre elegendő, vagy még arra sem egészen, főleg, hogyha a béreket és egyéb más feladatokat nézzük.
Tehát számomra az volt a nagy kérdőjel, hogy az önkormányzatok, amelyek ezt a feladatot megtartották önérzetből, politikai okból - természetesen ez minden önkormányzatnál különböző lehetett -, vajon hogyan gondolkodtak a duális finanszírozással kapcsolatos fenntartói kötelezettségükről, amit eddig sem tudtak - lehet, hogy önhibájukon kívül - maradéktalanul teljesíteni.
Itt most fölmerült egy olyan dolog, hogy ha az önkormányzat ezt az ellátási kötelezettségét, működtetési kötelezettségét és felelősségét nem tudja teljesíteni, akkor az állam egy bizonyos próbaidő után átveszi. Ebben az esetben ez a kérdés, nyilván az önkormányzat fogja kérni azt, hogy kérem, én vállaltam, elindítottam ezt a feladatellátást, folytatom ott, ahol abbahagytam, némi jogszabályi módosítással a háttérben, de folytatom ezt az ellátást. Milyen okok fognak oda vezetni - azt hiszem, ez a jogos kérdés -, hogy fél év után, egy év után mégis úgymond elálljon a feladattól, és akkor három hónapos próbaidő után a teljes vagyonnal együtt minden átkerül az állam működtetésébe, működési felelőssége alá, ő fogja működtetni, övé lesz a kapcsolt vagyon? Azt hiszem, nagyon fontos intézkedés volt, hogy ezt a vagyont az önkormányzatok, hogyha ezt a feladatot vállalják, akkor az intézményei már kötöttek lesznek, és akkor gyakorlatilag ez a vagyon fog átszállni, tehát az önkormányzatok úgymond azt a vagyont nem tudják, akármilyen szükségük is lenne rá, másra fordítani, mint hogy átadásra kerüljön majd az államnak.
De milyen okok vezethetnek oda? Hát az előbbi okok például, hogy ha a finanszírozás elégtelensége miatt nem fogja tudni fenntartani az önkormányzat. Ez viszont visszavezet az első problémára: ha a finanszírozáson nem változtat a parlament. Márpedig a költségvetési tárgyalásokon az egészségügy finanszírozásával kapcsolatos igények teljesülése elég sok kívánnivalót hagyott eddig is maga után, félek, hogy ezután is fog. Tehát az önkormányzatoknak ez a nagy feladatvállalása megbukhat azon, mert elégtelen lesz a finanszírozás. Megbukhat azon, hogy azért nem tudják ellátni a feladatukat, mert nem lesz meg az a jogszabályban előírt működési feltétel az önkormányzatok esetében, gyakorlatilag nemhogy pénzük nem lesz, nem lesz személyzetük arra, hogy működtessék. Akkor is meg fog szűnni természetesen.
Kérdésem: ha az állam átveszi ezt az ellátási felelősséget, lesz több a finanszírozás, találnak újabb személyzetet? Tehát én is annak az aggályomnak akarnék hangot adni még a rövid időben, ami hátravan, hogy az állami felelősségvállalás a szakellátás, járóbeteg-szakellátás mögött vajon okoz-e az ellátásban valamiféle minőségi javulást és az eddigi rossz helyzet változását.
Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
