DR. HOLLÓSI ANTAL GÁBOR
DR. HOLLÓSI ANTAL GÁBOR
DR. HOLLÓSI ANTAL GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy általános vitában vagyunk, egy egyébként nem omnipotens, legfeljebb pluripotens törvényjavaslatot próbálunk meg általánosságban értelmezni, és az alkalmasságáról győzködjük egymást.
Én azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy én azért a gyakorló orvos szemével is nézve a megvalósíthatóságát erősítem, illetve a bevezetését feltétlenül szükségesnek és indokoltnak tartom.
Engedjenek meg egy nagyon rövid kis visszatekintést. Ez a törvényjavaslat azt erősíti meg, hogy a korábban talán inkább elméletinek számító viták, amelyek a 80-as években zajlottak az egészségügyi ellátórendszer körül, miszerint vagy két-, vagy hárompólusú egészségügyi ellátást kell megvalósítani Magyarországon is, most már egyértelműen az évek tapasztalata alapján kiderült, hogy Magyarország nem alkalmas a klasszikus kétpólusú egészségügyi ellátórendszerre, amikor is van egy fekvőbeteg-ellátórendszer és mellette egy járóbeteg-ellátó, akár különböző tulajdonviszonyokkal. A magyar lakosság és a magyar ellátórendszer arra van kiképezve és szocializálva, hogy közbe legyen iktatva egy szakorvosi ellátórendszer.
Az sem véletlen ezek után, hogy amikor az elsőkörös államosítás megtörtént, azok az intézmények, ahol a kórházi szinte összeforrva, összenőve működött a szakrendelővel, eleve az államosítás folyamatába bekerültek, mert hiszen ott azért a gondolkodás is a lakosság részéről, illetve az egészségügyi ellátórendszer részéről adta ezt a lehetőséget.
Azt szeretném ezzel még erősíteni, hogy ez a törvényjavaslat végül is a tulajdonviszonyokat valóban rendezi is, de azt a hangsúlyt, ami itt a tulajdonlás, a továbbadás, esetleg elidegenítés tárgyát feszegetné, szerintem majdnem teljes mértékben kizárja, és nem is hiszem, hogy ez lenne a célja, hogy bármiféle vagyonelherdálás, vagyonkijátszás vagy privatizálás irányába vinné el a dolgot.
Feltétlenül előnye ennek a javaslatnak az, hogy igazándiból generál egy profiltisztításra való szándékot, illetve lehetőséget, mert hiszen egy-egy ellátási területen három-négyféle ellátó szolgáltatónak ugyanaz a profil nem is rentábilis és nem is szükséges, nincs is rá lakossági igényt. Tehát azt gondolom, hogy ez az évek folyamán ki fog alakulni.
Még egy nagyon fontos elemét emelném ki a dolognak. Magam Újpesten népjóléti bizottsági elnökként azért sajnos foglalkoztam a szakrendelőt érő panaszokkal, amikor is még a főváros akkor egységesen állami tulajdonban volt, és az volt a tapasztalatom, hogy a panaszok többsége általában az egész ellátórendszerre és nem pont a szakrendelőre, legfeljebb bizonyos megjelenési, munkavégzési kötelezettségek elmaradására irányult, semmiképpen sem szakmai színvonalra.
(10.50)
Én azt hiszem, a lakosság felfogása szerint is teljesen más ellátási szintről van szó, és éppen ezért azt gondolom, hogy miután minden problémát nem fog megoldani ez a rendszer sem, nem válik működésképtelenné ettől.
Amit többen említettek, az önkormányzatok szerepe. Az önkormányzatok, azzal, hogy önként, szerintem jól meggondolva, jól felfogott érdekeiket szem előtt tartva döntöttek úgy, általában egyhangúlag a tudomásom szerint, hogy ott tartják saját kezelésben ezt a feladatot, vagy ott kérik vissza ennek a működtetését, ahol erre egyébként felkészültek, magyarán ahol nemrégiben vették át, magyarul ahol korábban is értékes műszerbeszerzéssel próbálták a körülményeiket javítani, egyszóval a lakosság megelégedését az egészségügyi szolgáltatás iránt már eddig is megteremtették. Való igaz, hogy ez jelent egy bizonyosfajta féltést is, hogy nem szeretnék ezt a pozíciót elveszíteni, és ebben a tekintetben is nagyra értékelem az állami garanciát. Ugyanakkor az, hogy négy hónapos kvázi felmondással vagy lemondási idővel lehet ettől eltérni, illetve kvázi visszaadni az államnak ezt a feladatot, ez egy bizonyos kihívást is jelent, sőt én azt hiszem, arra inspirálja az önkormányzatokat és magukat a szolgáltatókat is, hogy minél kevésbé kerüljenek ebbe a helyzetbe, mert ezzel tudnak bizonyos előnyöket biztosítani a helyben élő lakosságnak, tehát ettől én nem félteném az ellátórendszert.
Mindenképpen azt gondolom, hogy a vita során, további javaslataikkal ha tudják erősíteni, akkor ezt segítsék, és kérem, hogy egyébként pedig majd a javaslatot elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
