TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő tervezettel kapcsolatban először is azt szeretném leszögezni, hogy szükséges, hogy megszülessen. Azért szükséges, mert kialakult az egészségügyi fekvő- és járóbeteg-szakellátásban egy olyan struktúraváltás, amely szükségessé teszi a szabályozást ebben a tekintetben. Azzal azonban, tisztelt képviselőtársaim, hogy azt állítom, hogy az előttünk fekvő tervezet szükséges ahhoz, hogy zökkenőmentesen vagy kevés problémával működjön akár a járóbeteg-szakellátás, akár más egészségügyi intézmények köre, azt nem állítom, hogy a változásokkal egyetértünk.
Úgy gondolom, hogy az a folyamat, amely először a megyei önkormányzati, majd budapesti és városi fekvőbeteg-szakellátás államosításával kezdett kialakulni, majd utána folytatódott több intézmény tekintetében, az egyelőre nem váltotta be a reményeket. Ugyanis ha a fenntartói feladatoktól eltekintve a betegérdeket vesszük szemügyre, akkor azt kell megállapítanunk, hogy az eddigiek során nem bizonyosodott be, hogy az állam hatékony és jó gazdaként, magas szakmai színvonalon tud intézményeket működtetni; nem rövidültek a várólisták, nem változott meg az intézmények fojtogató anyagi helyzete, és így tovább. Ezért tehát azt a folyamatot, amely a kórházakkal indult, és jelenleg a 24 százalékot kitevő járóbeteg-szakellátással még nem ért véget, úgy gondolom, kellő kritika kell hogy övezze, már csak azért is, mert az eddigiek során sosem volt alkalmunk arra, még a szakmai bizottságban sem, hogy átfogóan értékeljük a kialakult helyzetet. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy az Állami Számvevőszék képviselőkhöz eljuttatott vizsgálódásai és az egészségügyi bizottság elnöke részéről megszületett ígéret alkalmat fog arra teremteni, hogy egy szakmai vitát folytassunk arról, milyen helyzetben vannak a kórházak.
(10.20)
Szeretném azt is megjegyezni, hogy az eredeti terv a járóbeteg-szakellátás ügyében nem az volt, hogy az önkormányzatok nyilatkoznak arról, hogy megtartják-e vagy sem ezeket az intézményeket a fenntartásukban. Az eredeti terv itt is az államosítás volt.
Az egészségügyi bizottság módosító indítványa adott alkalmat arra, hogy február közepéig az önkormányzatok nyilatkozhattak arról, hogy vajon kívánják-e vagy sem a továbbiakban a járóbeteg-szakellátást fenntartani. Az önkormányzatok döntő többsége azt mondta, hogy igen. Az okok között - ne tekintsünk el azért ettől sem - több minden játszott közre. Egyfelől a félelmek. Az a félelem, amely arról szól, hogy ha egy járóbeteg-szakellátás intézménye az államhoz kerül, előbb-utóbb kapcsolódik majd, ha van, a településen kórházhoz, és itt nem valószínű, hogy a nagy intézmény lesz az, amely önmegtartóztató lesz szakmai és finanszírozási kérdésekben.
Másrészt az önkormányzatoknak az a vágya, hogy egy ilyen fontos intézményt megtartsanak maguknak, hiszen azzal teljesen egyetértek, tisztelt államtitkár úr, hogy a helyi közéletben, a település helyi életében ezek az intézmények fontos szerepet játszanak, fontos helyet töltenek be, nem mindegy tehát az önkormányzatok részére sem, hogy hogyan működnek.
Végül a harmadik ilyen típusú félelem az önkormányzatok részéről, gondolom, az volt nem kevésbé, hogy a kötelező nyugdíjazással kapcsolatos döntések számukra is jelentettek egyfajta nyomást, és biztosabbnak érezték a gyógyító orvosok helyzetét akkor, ha az intézményt megtarthatják. Gondolom, nem ismerve a pontos motivációkat, de ezek az okok közrejátszottak abban, hogy az önkormányzatok ilyen nagy számban döntöttek az intézmények megtartásáról.
Azt szeretném megjegyezni, hogy az előterjesztés szelleme, az államtitkár úr és a bizottsági elnök úr által elmondottak arra utalnak, hogy nemcsak az előnyeit, hanem a szakmai kockázatait is látták az előterjesztők ennek az önkormányzatoknál meglévő nagy járóbeteg-szakellátási intézményi körnek, hiszen nem feltétlenül csak az előnyei derülhetnek ki egy önkormányzati fenntartásnak, működtetésnek, hanem nyilvánvalóan azok kockázatai is, amelyeket most még nem vagy nem teljes mértékben képesek az önkormányzatok felmérni. Ezért tehát azt a törekvést, amely arra irányul, hogy minél inkább garanciákkal bástyázzák körül a beteg érdekében a leendő működtetést, én a magam részéről támogatni tudom és helyeslem. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy tekintve az önkormányzatok anyagi helyzetét, lesz még olyan néhány nagyon szomorú helyzet, amikor az élet produkálni fog meglepetéseket az intézmények fenntartása körül.
Akkor, amikor arról beszélünk, hogy a járóbeteg-szakellátás és az alapellátás, a köztük lévő kapcsolat nem kapott eddig kellő figyelmet, és általában a közfigyelem mindig a fekvőbeteg-ellátásra, -szakellátásra, a kórházakra koncentrálódik, azt is mondjuk, hogy a következő időszakban szükség lesz akár a tervezet elfogadása után is erre a 24 százalékos, de nem kicsi intézményi körre folyamatos figyelmet fordítani.
Végül azt szeretném elmondani, hogy van egy olyan szabályozási helyzet, amit a törvényből hiányolok, bár tudom, hogy a tárca dolgozik ezen: ez a bizonyos nyugdíjazás és a nyugdíjazáshoz kapcsolódó körülmények. De véleményem szerint most lett volna alkalom, hogy erre egy ilyen szabályozás megszülessen, bár tartalmilag természetesen vitatható, hogy idetartozik-e. Ugyanakkor a gyorsasága lenne nagyon fontos ennek a dolognak, márpedig az, hogy megnyugtató módon rendeződjön az a helyzet, amitől most mindannyian tartanak a kötelező nyugdíjazás esetében.
Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzatok döntését megkérdőjelezni nyilván nem lehet, hiszen a helyi közösségek tudják, hogy hogyan kell dönteniük. Véleményem szerint minden döntés jó, ha az tükrözi a helyiek érdekeit. Ugyanakkor az előterjesztéssel kapcsolatban azt gondolom, hogy lesz még olyan helyzet, amikor vissza kell térni akár a módosítására is, lesz még olyan helyzet, amikor figyelni kell arra, hogy az előterjesztésben mi van.
Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt bizottsági Elnök Úr! Magamnak is feltűnt ez a Nemzeti Földalap képbe kerülése egy egészségüggyel kapcsolatos törvénytervezet kapcsán, mert kissé - hogy is mondjam - mázgásnak tartom ezt az együttdöntési szituációt. Természetesen elfogadom azt, hogy a Nemzeti Földalap valamilyen módon ezeknél az intézménytípusoknál szerepet kap vagy képbe kerül. Nem vagyok túlságosan meggyőzve róla, meg kell hogy mondjam, és magam is rendszeridegennek és furcsának tartottam ezt a fajta szabályozást. Nyilván majd a részletes vitában lesz alkalom és mód arra, hogy adatszerűen vagy tényszerűen is meggyőződhessünk arról, hogy ez a szabályozás szükséges ebben a törvényben a Nemzeti Földalap behozásával.
Tisztelt Államtitkár Úr! Az előterjesztés szükséges. A helyzet, ami szükségessé tette, viszont nem túl szívderítő. Ezért tehát úgy gondolom, hogy a következő időszakban, ha lezárulnak az intézményi szabályozás ügyei, nyilván a tartalmi dolgokra kell majd figyelmet fordítani, már csak azért is, mert az elmúlt időszak, mondjuk, ön által említett nagyobb tervezete, tehát a gazdasági társasági formából az intézményi formába való visszavarázslása, ami azért egy kicsit hasonlít a rántottából tojást csinálunk akcióra, azt is bizonyítja, hogy pont azon érvek mentén szerveződik vissza intézményi működtetésűvé ez a kör, amely érvek mentén létrehozták az önkormányzatok ezeket a gazdasági társaságokat. Ezért tehát a magam részéről azt kívánnám, hogy az intézményi struktúra változtatása, ha lehet, minél rövidebb úton záródjon le, hiszen nyilvánvalóan ezek nem feltétlenül jelentik a szakmai feladatait az egészségügyi igazgatásnak.
Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
