NYAKÓ ISTVÁN
NYAKÓ ISTVÁN
NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tegnapi nap után nehéz önöknek bármit is mondani. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.) Miután tegnap, azaz 2013. március 11-én, hétfőn úgy döntöttek, hogy úgy viselkednek saját népükkel, mintha egy elnyomó, idegen hatalom árnyékában élni… - mit lehet még mondani? Miután tízmillió magyar állampolgárt megfosztottak a jogállam biztosította szabadságtól, ha ezt meg merték tenni, akkor vajon mit lehet még mondani e jobb időket megélt Ház falai között?
Talán az igazságról mondanék néhány gondolatot (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Te? Az igazságról?), az igazságról, arról, hogy hogyan tör az utat magának.
Vagy két évvel ezelőtt édesanyámat SZTK-ba utalták, valami baj, probléma volt a szemével (Dr. Lanczendorfer Erzsébet: Ó, szegény!). Tépett sorszámot, bár inkább szerencseszámnak hívják, hiszen nem tudja az ember, hogy mikor hívják be végül.
(9.10)
Mindegy; letépte, leült a többi betegtársa közé, elővette a Népszavát (Derültség a kormánypárti padsorokban.), és nemsokára megszólalt egy jól öltözött hölgy, hogy na, ugyan mit ír már az a szennylap. (Folyamatos zaj. - Az elnök megkocogtatja a poharát.)
