NYAKÓ ISTVÁN
NYAKÓ ISTVÁN
NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Bízom abban, hogy nem azért nagy a hangzavar, mert az igazságról szeretnék beszélni (Moraj a kormánypárti padsorokban.); bízom abban, hogy önöknek is fontos az igazság.
Szóval leült, és kinyitotta a Népszavát, mire megszólalt egy hölgy mellette, hogy na mit ír már az a szennylap, mire lakonikusan azt válaszolta neki, hogy tessék megvenni, elolvasni, de balkézről egy idősebb úr szólt egyből, hogy már nem is lehet bármit olvasni ebben az országban. Szóval, kialakult a nemzeti konzultáció, ahogy ez egyébként szokott lenni az SZTK-ban (Dr. Rétvári Bence: SZTK…), amikor 20-30 ember vár a sorára, majd valami csoda folytán kihúzták anyám sorszámát. Hurrá, győzött! Felállt, elindult volna befelé, amikor a késő Kádár-korabeli csapóajtó ki, magas szőke be, megáll édesanyám előtt, és azt mondja neki, hogy ne tessék haragudni, nénike, én csak egy szóra mennék be főorvos úrhoz, semmi másra. Anyám szívesen átadta volna a helyét, de megkérdezte a hölgytől, hogy kedves, nekem is csak egy kérdésem lenne, de ha megválaszolja, akkor beengedem. “Na és mi lenne az?” “Az, hogy mi a baja a szememnek.” “Nem tudom.” “Akkor tessék leülni a többiek közé, én bemegyek, és akkor megtudom tőle.” Édesanyám bement, kijött, és láss csodát, akik veszekedtek és civakodtak addig, tapsoltak, mert az igazság volt nekik és mindenki számára ott akkor, abban a pillanatban fontos. (Moraj és derültség a kormánypárti padsorokban.)
Tisztelt Hölgyeim, Uraim! Önök is folyton a magyarok igazságát keresik, amikor a demokratikus világ szót emel az ellen, amit maguk meg mernek tenni saját népükkel szemben. Miközben azonban maguk arról beszélnek, hogy a magyaroknak joguk van önállóan dönteni a saját sorsukról, addig maguk alaptörvénybe foglalják azt, hogy milyen családmodell az, ami egyedül üdvözítő. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Szégyen!) Amíg maguk odakint arról beszélnek, hogy Magyarországnak joga van arra, hogy saját maga döntsön jövőjéről, addig idehaza felszámolják a települési önkormányzatok önállóságát, és kiüresítik a helyi népképviselet lényegét, s amíg maguk Nyugaton a hit védelmezőjének állítják be magukat, közben leszámolnak a vallásszabadság eszményével, és egyházakat vernek szét. Sőt, hétfőn Gulyás képviselő úr és még sokan mások előtte kettős mérce alkalmazását, szó szerint az egyenlő bánásmódot kérték számon szövetségeseinken, pedig önök a legkiszolgáltatottabb magyaroknak ezt a jogát semmibe veszik.
Szembesíteném most ezzel önöket szó szerint. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 2012. december 27-én kiadott jelentésében a közfoglalkoztatottakkal foglalkozik. Tudják jól, 2010-ben ezek az emberek még a minimálbért kapták, és azóta 13-14 ezer forinttal, másfél heti bérrel kevesebbet keresnek az önök ideje alatt. Mit mond erről az ombudsman? “Megállapítom, hogy a közfoglalkoztatottak esetében az eltérő kötelező bérminimumok előírása, ennek következtében pedig az alacsonyabb összegben meghatározott betegszabadság és táppénz sérti az egyenlő bánásmód elvét.” Az egyenlő bánásmód elvét sérti az is az esetükben, hogy a szabadságot is mások számolják nekik az önök döntése alapján; mindenkinek jár a 20 nap alapszabadság, de nekik már nem jár a gyermekek után, illetve az életkor után járó pluszszabadság. Mit mond erről a biztos? “Mindezek alapján megállapítom, hogy a közfoglalkoztatottak esetében a szabadság kiadásával, illetve mértékével kapcsolatban a többi munkavállalóhoz képest a rájuk vonatkozó garanciális szabályoktól ésszerű indok nélkül eltérő rendelkezések sértik az egyenlő bánásmód elvét.” Pedig az önök alaptörvénye a következőképpen fogalmaz az egyenlő bánásmód követelményéről. Alaptörvény, 15. cikk (2) bekezdés: “Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti és társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.”
Hölgyeim és Uraim! Önök a saját alaptörvényüket addig tisztelik, amíg az önök céljainak megfelel. Önök a saját alaptörvényüket addig tartják fontosnak, amíg másokat sanyargathatnak. Ez a kormány már nem a nép kormánya.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban. - Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Még egy kis időt neki!)
