DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem is olyan régen, a fegyveres szervek kapcsán már egy hasonló vitát lefolytattunk, most az Igazságügyi Minisztérium jelen lévő államtitkárát próbáljuk majd meggyőzni arról, hogy egy hatékony érdekképviseletet alakítsanak ki, és nagyon reméljük, hogy bizonyos esetekben nagyobb támogatásra találunk, mint azt a Belügyminisztérium esetén láthattuk.
Hozzáteszem, hogy a hasonlóság oly nagy a két törvényjavaslat között, vagy az eltéréseket csak a különböző státusú dolgozók, tehát hogy rendvédelmi dolgozókról vagy akár kormánytisztviselőkről beszélünk, ezek a státusbeli különbségek adják meg, hogy azt kell feltételeznünk, hogy egy általános kormánykoncepcióval állunk szemben, és nem arról van szó, hogy a két minisztérium egymástól függetlenül jutott számos ponton majdhogynem szó szerint ugyanarra a végkövetkeztetésre. Tehát ezeket a véleményeket és az itt a törvényben leírt véleményeket egy kormányzati stratégia részének kell felfogni.
Ez viszont még súlyosabbá és szörnyűbbé teszi ezeket a körülményeket, lévén azt kell látnunk, hogy a kormánynak mint egésznek stratégiai szempontja az érdekképviseletek meggyengítése. Ez annál is fájóbb, hiszen itt a mindenkori kormányzatról beszélhetünk, amikor az ellenpontot meghatározzuk ezeknél a törvényeknél, tehát ahol az érdekképviselet ellenpontja megjelenik. Jól tudjuk, hogy önök is - még ellenzékben - sokszor támaszkodtak vagy támaszkodhattak akár a szakszervezetekre, akár egyéb érdek-képviseleti szervekre. Tehát nem jó, hogy ezeket most, hogy kormányzati pozícióba kerültek, megpróbálják meggyengíteni. Mert itt nincs másról szó, mint a meggyengítésről. Lehet itt persze szép frázisokat pufogtatni, és ezt az ajánlási pontoknál mindjárt ki is fogom fejteni, de nincs másról szó, mint egyfajta kiszolgáltatottá, anyagilag, egzisztenciálisan és a vezetők kinevezése szempontjából is függővé tenni, tehát az érdekképviseletre teljesen alkalmatlanná tenni ezeket a szervezeteket.
Az 1. ajánlási pontban, amely esetében jómagam terjesztettem be módosító javaslatot, arról lenne szó, hogy a főtitkár továbbra is választott tisztségviselő legyen, és ne egyfajta sima munkáltatóként (sic!) és fölötte az elnök által gyakorolt munkáltatói jogviszonyban lássa el a feladatát. Beláthatjuk, hogy egy olyan pozíció, amelynél egy választott tisztségviselőről van szó, sokkal nagyobb legitimációt, beleszólást és akár az országos elnökség tagjaként nagyobb érdekérvényesítő képességet is jelent, de itt az országos elnökségről, illetve annak a tagságáról, a főtitkárnak abban betöltött tagságáról később még szólni fogok. Mindenesetre nem szeretnénk, ha a törvénymódosításnak ez az irányvonala teljesedne be, és a főtitkár egy sima munkavállalóvá válna.
A 2. pontban az átadott adatok körének bővítését szeretnénk elkerülni, és mit ad isten, itt is a szociális szempontokkal magyarázták már egyébként a bizottsági ülésen is és itt a parlament előtt is azt, hogy miért kell bővíteni azoknak az adatoknak a körét, amelyek átadásra kerülnek. Ez a legálságosabb érvelés, amit önök megtehetnek, lévén - és ezt elmondtam egyébként a fegyveres szervek esetében is - ha valaki nem szeretne részesülni bizonyos szociális juttatásokban, akkor az ő esetében is ezek az adatok átadásra kerülnek. Tehát tulajdonképpen ez az “eszi, nem eszi, nem kap mást”, vagy ha szeretnéd, ha nem, akkor is az adataidat kiadjuk, még akkor is, ha te erre nem vagy rászorulva. Itt egyébként hiába mondták el azt, hogy az adatvédelmi törvényeknek megfelelő lesz ez az adatkezelés, én ezt nem látom ennyire rózsásnak.
Ráadásul, amit végképp nem lehet megmagyarázni - persze lehet rá sokféle álságos magyarázatot adni -, hogy a kezelt adatokat, mikor valakinek megszűnik a munkajogviszonya, tehát mondjuk, megszűnik a kormány-tisztviselői munkajogviszonya, és így a karnak sem lesz továbbra a tagja, még öt évig ezen időpont után kezelni fogják. Azért, hogy ezt mi indokolja, erre semmi magyarázat nincs. Még abban az esetben is, ameddig valakinek a munkaviszonya fennáll, vannak kétségek, hogy minden adatot kezelni kell-e, de hogyha ez megszűnt, akkor még egy fél évtizeden keresztül ezeket az adatokat kezelni, amelyek között hát szenzitív - hogy így fogalmazzak - adatok is vannak, nemcsak hogy nem indokolt, hanem szerintem a célhoz kötöttség próbáját nem állja ki.
A 3. pontban arra szeretném felhívni a figyelmet - és ez összefügg egyébként a 6. ponttal is, mármint a 6. pontot Bertha Szilvia képviselőtársam nyújtotta be, a 3. pontot az alkotmányügyi bizottság -, a 6. pontban Bertha Szilvia képviselőtársam arra tesz javaslatot, hogy a megállapodás, amit a kar és a minisztérium vagy a különböző szervek a pénzbeli, nem pénzbeli támogatásról kötnek, legyen nyilvános, és a Magyar Közlönyben legyen kötelező ezeknek a közzététele. Ezt egyébként a Belügyminisztérium a másik törvényjavaslatnál - tehát ami a fegyveres szervekről szól - elfogadta. Ebben az esetben önök ezt nem így tették, tehát itt azért az egyeztetésre látunk ellenpéldákat is, és a 3. javaslatot fogalmazták meg mintegy alkotmányügyi bizottsági módosító javaslatként. Egyébként hozzáteszem, hogy nagyon érdekes módon - és ezt mindig elmondjuk, de változás nem következik be - a kormányzat módosítóit folyamatosan az alkotmányügyi bizottság módosítóiként nyújtja be a kormányzat. A bizottsági ülésen ülve megkapjuk ezeket a javaslatokat, ezeknek nincs gazdája, láthatatlan e-mail címekről érkezik láthatatlan e-mail címekre, és utána kinyomtatva odakerül, és valaki a bizottságból felvállalja úgy, hogy láthatóan fogalma nincs róla, hogy mi van benne; akkor legalább vállalja valaki, és vegye a nevére.
(18.20)
De a lényeg az, hogy ami a 3. pontban pozitívnak mondható, a nyilvánosság. Bár, hogy már azt kell pozitívnak értékelni, vagy ezért kell megküzdeni, ez is megérne egy misét, de legalább nyilvánosak lesznek ezek a megállapodások. Viszont csak a honlapon kell közzétenni, tehát az államigazgatási szerv vagy kar honlapján kell közzétenni. Lehet, hogy jobb lett volna itt azt a javaslatot elfogadni, amit Bertha Szilvia benyújtott, és a Közlöny-beli közzétételhez ragaszkodni. Ez talán egy erősebb nyilvánosságot biztosíthatna. Azért is mondom ezt, mert sok esetben, amikor bizonyos adatokat meg kell jeleníteni, mondjuk, egy államigazgatási szervnek vagy állami, önkormányzati cégek honlapján, nincsenek ott ezek az adatok. Nincsenek ott ezek az adatok, és hosszú csatákat kell vívni azért, hogy egyébként a honlapon megjelenítendő adatokat meg lehessen ismerni. Természetesen itt mindenre szoktak hivatkozni a cégek. Sokkal tisztább az, ha a Közlönyben megjelenik, azt mindenki vissza tudja keresni, főleg a digitális korban nem lehetne ez probléma. Nem szeretnénk, ha ez visszaélésekre adhatna alapot.
Ami viszont érdemi, és amiben szintén tetten érhető az érdekképviselet meggyengítése, az 5. ajánlási pontban látható. Arra teszek javaslatot, és ezzel az ellenzékből nem voltunk egyedül, akik ezt a véleményt alakították ki, hogy abban az esetben, ha a támogatás csak nyújtható a kar számára, ráadásul menet közben meg is vonható egy odaítélt támogatás a miniszter által bármikor, ha a kar nem úgy ugrál, ahogy a mindenkori kormányzat fütyül, akkor ez minden, csak nem érdekképviselet, minden, csak nem egy hatékony véleményformálás. Hiszen ha a létét fenyegeti az, hogy esetleg kiáll a dolgozók jogaiért, mert minden támogatástól elesik, akkor senki nem tudja megmagyarázni, hogy ez miért fog hatékony érdekképviseletet kialakítani. Ráadásul azt szeretnénk, és itt a javaslat is erre irányul, hogy egyrészt ingyenes helyiséghasználatot kelljen biztosítani a kar részére, másrészt a működéséhez is megfelelő anyagi biztosítékot kelljen teljesíteni. Hozzáteszem, hogy itt az összegekről lehetne vitatkozni, de hogy ez csak egy nyújtható opcionális támogatásként kerül meghatározásra, tulajdonképpen egyfajta házi kegyencként fogja tartani az egész, érdek-képviseletinek mondott szervezetet. Nyilván erre már nem lesz képes.
Akkor zárszóként itt egy-két technikai apróságra hívnám fel a figyelmet. Államtitkár úrnak jeleztem, hogy ha már a főtitkár esetében azt a megoldást választották, hogy ne legyen az országos elnökség része, illetve ne választott tisztségviselő legyen, akkor az országos elnökségnek sem tud tagja lenni abban a formában, ahogy az eddig történt. Úgy gondoltam, hogy akkor legalább ezt a módosító javaslatomat, amit tényleg a jobbítás szándékával nyújtottam be, támogatni fogják. Hát, mit ad isten, benyújtottak egy szó szerint ugyanolyat, sőt kettőt is, mert itt arról beszélhetünk, hogy a 10. javaslat az általam benyújtott 11. javaslattal szó szerint megegyezik, és a 12. javaslat is tulajdonképpen a 9. javaslat második részét szó szerint átveszi. Értem én, hogy megtermékenyítőleg hatottak a gondolatok, ahogy az sokszor megesik a jobbikos javaslatoknál, de ezt egy kicsit, hogy mondjam, kisstílűnek érzem. Ebben az esetben inkább vették a fáradságot, hogy írjanak egy szó szerint ugyanolyan javaslatot, mint hogy támogatták volna esetleg azt, amit benyújtottunk. De hát ezt inkább csak a történelmi hűség kedvéért szerettem volna megjegyezni.
Tehát mindent összevetve azt kell mondjam, mert itt már a bizottsági körök lezajlottak, nem látok arra esélyt, hogy az önök véleménye… - persze erre biztatnám önöket, megváltozhat a zárószavazásig, de erre nem sok esélyt látok. Így, ebben a formában természetesen nem fogjuk tudni támogatni a törvényjavaslatot. Még ha félretennénk az adatátadásos és egyéb, kisebbnek mondható, bár a maga nemében nagyon fontos aggályokat, akkor is a kar opcionális támogatása vagy a miniszter kezéből etetése, ezt máshogy nem lehet megfogalmazni, nem teszi lehetővé azt, hogy ezt a javaslatot támogassuk. És mivel a módosító javaslatainkban megfogalmaztuk, hogy lehetne ezt egy kicsit megreformálni vagy a kormánytisztviselők, egyébként a mindenkori kormánytisztviselők, ez hangsúlyozandó, hogy itt nemcsak a jelen korról beszélünk, hanem egy mindenkori érdekérvényesítés állapotáról… - ha ezeket a módosító javaslatokat nem támogatják, márpedig jelen pillanatban úgy tűnik, hogy nem támogatták, akkor nem tudjuk támogatni, mert azokat az elveket, amelyeket persze szép szavakban önök is hirdetnek, nem tudja beteljesíteni, és semmiféle hatékony érdekképviseletet nem tesz lehetővé. És ez, higgyék el, önöknek legalább annyira káros, mert a jó javaslatok sem fognak eljutni a kormányzatig.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
