GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter úr, jobb lett volna, ha meg sem szólalt volna, mert ez olyan válasz volt, tudja, mint a 47 ezer forinthoz a kecske, meg hogy Lyukóbánya Miskolc ékszerdoboza.
Mikor hirdették meg önök a vészhelyzetet? Miért nem arról beszél? Itt nem tudta két órával ezelőtt megmondani, húsz órát tévedett benne. A lakosság tájékoztatása és a lakosságról való gondoskodás nulla egyenértékű volt, miniszter úr. Ezt önnek is kell tudnia. Beszél itt miskolci rendezvényről, szocialista rendezvényről, sok minden másról. Hol volt a megyei védelmi bizottság, hol volt a katasztrófavédelem? Egy árva szóval, senkinek a figyelmét nem hívták fel semmire.
Nem engedték hazajutni az embereket. Abban gátolták meg, hogy odajussanak, ahova kellene jutniuk. Gondoskodni persze közben nem gondoskodtak az ellátásukról, önkéntesek gondoskodtak róluk. Ennyi a dolog lényege. (Babák Mihály: Ne hazudj!) Ha nincsenek az emberek és az emberek közötti összetartás, akkor vége lett volna itt mindennek. Szabolcsban, Borsodban, Hajdúban vasárnapig kellett arra várni, hogy valami történjen. Vasárnapig! Miért kell vasárnapig várni a villanyoszlopok bontására? (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Káosz az egész, amit önök csináltak. (Mágori Józsefné: Ez nem igaz! - Közbeszólások, felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Káosz, a katasztrófavédelem nulla egyenértékkel működött.
