HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha személyes részvételt kell említeni, hadd kezdjem én is azzal, hogy egyike voltam azoknak, akik a figyelmeztetés ellenére elindultak azon a napon. (Nyakó István: Szégyen! Szégyen!) Azért tettem ezt, mert én is a saját képviselői körzetemben egy kistelepülés március 15-ei ünnepén vettem részt, és úgy éreztem, hogy ha már elígértem magamat, akkor neki kell vágni. Szerencsére a Börzsönyben járhatók voltak az utak.
Mit tapasztaltam azonban én ott, ahol jártam, és amit a híradásokból észrevettem? Egy soha nem látott márciusi katasztrófahelyzet alakult ki. Az ilyen vis maior helyzetekre igazából csak tapasztalat útján lehet felkészülni - az osztrákok ezt a tapasztalatot megszerezték, a magyarok kevésbé -, de azt kellett látnunk, ami itt már többször elhangzott, hogy mind a hivatásosok, mind a civil szervezetek, a karitatív szervezetek és a lakosság együttműködve és segítőkészen dolgozott ezen a helyzeten.
Hogyan reagáltak erre egyesek? Sajnos azt kellett tapasztalnunk, hogy az ellenzéki pártok egy része kifejezetten politikai tőkét kívánt ebből a helyzetből kovácsolni, és az emberek nehéz helyzetét is felhasználta erre. Ugyancsak a hozzájuk tartozó holdudvar képviselői az interneten mindenféle, valóságnak meg nem felelő híradással és hangulatkeltéssel dolgoztak. Úgy gondolom, hogy egy dolog kikívánkozik egy politikai szereplő szájából ezek után az események után: az, hogy mindenkinek köszönetet mondunk, aki részt vett a mentésben, és kifejezzük örömünket, hogy megvalósult egyfajta (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) nemzeti egység ebben a helyzetben. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
