MICHL JÓZSEF
MICHL JÓZSEF
MICHL JÓZSEF (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! A lehetetlent azonnal intézzük, a csodára egy kicsit várni kell; talán ez a hivatalokban néha olvasható mondat is lehetne ennek az ünnepi hétvégének a mottója.
Tisztelt Országgyűlés! Több médium is az 1962-es esztendő március 15-éjéhez hasonlította az idei ünnepet, természetesen csak időjárási szempontból. Az idei március 14-én már a reggeli híradásokban is mindenki hallhatta - ahogy az előbb is szó volt róla, visszanézhető az interneten is -, hogy 100 kilométeres szél, minimum 15 centis hó, hideg idő, hófúvás lesz. Az ország felkészülhetett. 14-én este telefonon hívott a járási hivatalvezető, hogy készüljünk fel, melegedőt kell nyitnunk Tatán is, teljesen leállt az M1-es autópálya. Egy órán belül két iskolát nyitottunk meg, konyhai személyzet teát főzött, a honvédség takarót adott, és érkeztek is a bajbajutottak, akiket letereltek Tatán az autópályáról. Mintegy 500 főt szállásoltunk el csak az iskoláinkban, de megtelt minden szállodánk is, és tatai családok is befogadtak bajbajutottakat. Így tettek a szomszédos Mocsán és Kocson is, sok-sok más település mellett.
Hetedik éve vagyok polgármester, de eddig nem volt szükség ilyen segítségnyújtásra; habár elméletben többször is beszéltünk róla, nem csináltuk soha, nem volt bejáratva, nem volt begyakorolva, mégis természetesen tudta mindenki, hogy mi a dolga. Az embernek ott kell mindig jobban teljesítenie, ahova az élet állította. Akiknek nem jutott feladat vagy nem kapkodtak érte, azok persze a pálya széléről bátran kritizálnak; most is. Biztosan volt olyan szituáció, amit jobban is meg lehetett volna oldani, biztosan jobb lett volna például, ha az autópályán még több autóshoz személyesen és hamarabb oda tudunk érni, és meg tudjuk őket nyugtatni, de nézze meg már mindenki a kedves tenyerét, és akié nem vízhólyagos, az egy kicsit halkabban beszéljen. Életünkben minden nem várt esemény, amely veszélyekkel jár, természetes módon aggodalmat, súlyosabb esetben akár kétségbeesést is kiválthat; ez egy ilyen súlyú helyzet volt. A tragédiát sikerült megelőzni, sikerült mindenkit megvédeni, nem fagyott meg, nem halt meg senki az M1-esen sem.
Finoman szólva, érthetetlen és sajnálatos az ellenzéki magatartás. Gyurcsány Apró-villája kertjében húsvét közeledtével egy fenyő elé állt, és üzent a világnak, Mesterházy éppen kijött a wellnessből (Derültség a kormánypárti padsorokban.), Bajnai a Parlamentre néző, meleg, új pártirodájából mondta el könnyfakasztó gondolatait. Az idézőjelben tökéletes katasztrófaelhárító baloldal idejéből pedig sok mindenre emlékezünk: sok áldozatot követelő augusztus 20-ra, szemkilövetős október 23-ra - hogy az árvizeket ne is említsem -, tehát javasolhatjuk, hogy egy kicsit visszább az agarakkal, elvtársak.
A természeti katasztrófa pártfüggetlen. Aki a budapesti wellnessfürdő ablakából néz ki a vidéki eseményekre, az ne csodálkozzon, hogy homályosan lát. (Nyakó István: Hohó!) Messziről a baj mindig kisebbnek látszik. (Nyakó István: Bravó!) A baloldali ellenzéket láthatóan nagyon frusztrálta, hogy nem tudták tönkretenni a nemzet ünnepét, hogy nem tudták elmondani a kormánygyalázó kampánybeszédeiket a rossz időjárás miatt. Hát maradt a megszokott szöveg: mindegy, mi van, megbukott a kormány.
Én inkább szeretném megköszönni mindenkinek a segítségét; annak a tatai rendőrnek is, aki 24 órás szolgálat után, miután nem tudott hazajutni a szomszéd faluba a lakóhelyére, újra szolgálatba helyezte magát, és újra feladatot kért felettesétől. Köszönet az összes önkéntesnek, akik kis szánkóval húzták a hosszú kamionsorok között az ételt és az italt, az önkormányzatoknak, a polgármestereknek, a polgármesteri hivatalok munkatársainak, a tűzoltóknak, a rendőrségnek, a mentőknek, a segélyszervezeteknek, a médiának, és persze hála az Istennek.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
